Thais, a parázna asszony – amint ezt A Szent Atyák életében olvassuk – oly szépséges volt, hogy miatta sokan eladták javaikat, és a legnagyobb szegénységre jutottak. Küszöbe gyakran piroslott ifjak vérétől, mert szeretői féltékenységből egymásnak estek. Midőn Pafnutius apát tudomást szerzett erről, világi ruhát öltött, magához vett egy solidust, és felkereste őt abban az egyiptomi városban, ahol élt. Odaadta az asszonynak a solidust, mintha szerelmét vásárolta volna meg, az pedig elfogadva a pénzt azt mondta: „Lépjünk beljebb!” Beléptek a szobába, s az asszony a drága kelmékkel borított ágyhoz invitálta Pafnutiust, mire az így szólt: „Ha van egy belsőbb szoba, inkább oda menjünk!” Több helyiségen vezette keresztül, de az apát egyre csak hajtogatta: attól fél, hogy meglátják. Thais ekkor így szólt: „Van egy szoba, ahová senki nem szokott belépni; de ha Istentől félsz, nincs olyan hely, mely istensége előtt rejtve lenne.” Hallva ezt az öreg, megkérdezte: „Te tudod, hogy van Isten?” Az asszony azt felelte, hogy tud Istenről, tud az eljövendő Országról, sőt a bűnökért járó kínokról is. Erre azt mondta neki Pafnutius: „Ha mindezt tudtad, miért veszejtettél el annyi lelket? Nemcsak magadért kell majd számot adnod, hanem őérettük is.” Hallva ezt Thais Pafnutius apát lába elé borult, és könnyek közt kérlelte: „Tudom, hogy van bűnbánat, és reménykedem, hogy a te imádságodra bocsánatot nyerek. Három óra haladékot kérek, s azután oda megyek, és azt teszem, amit te parancsolsz!” Az apát kijelölte számára a helyet, ahova mennie kell. Az asszony pedig összeszedte mindenét, amit paráznaságával keresett, a város közepére vitte, és a nép szeme láttára elégette, így kiáltozván: „Jöjjetek ide mindnyájan, akik vétkeztetek velem, és lássátok, mint égetem el mindazt, amit adtatok nekem!” Ezek értéke összesen négyszáz font aranyat ért.