JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. június 19.Névnap: Gyárfás
    
 
Hónapok
JANUÁR 20. – SZENT SEBESTYÉN
 
Szent Sebestyén vértanú - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom
                        (Fotó: Legeza Dénes István)

Szent Sebestyén vértanú - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
A halál nyilai

A keresztény ikonográfiában számos szent attribútuma, egyben mártíriumának eszköze a nyíl. Közülük a reneszánsz kedvelt festői témája, Szent Sebestyén (jan.20.) vértanúsága a legismertebb. Az V. században keletkezett legendája szerint a szent Diocletianus és Maximianus társcsászárok testőrtisztje volt, és 290 táján szenvedett hitéért vértanúságot. A szabad ég alatt egy karóhoz kötözték és összenyilazták, de a keresztény hit halál feletti diadalának élő példájaként felépült sebeiből. Másodszor is elítélték, és ekkor halálra botozták. Egy Lucina nevű asszony, több vértanú eltemettetője, adta meg neki a végtisztességet. Lucináról itt csak annyit, hogy Lucina neve a lux, a télen annyira hiányolt „fény” szóból ered, és egyfelől a halál „hallgatag istennőjének”, Hecaténak, másfelől az (újjá)születés istennőinek a „napfényre hozóknak”, Dianának és Junónak volt a mellékneve. Diana, aki az Olümposzról nyilaival a Nyilas havát vigyázta, a Nap bábája, Junó meg a Vízöntő olümposzi védnökeként a Nap szoptatódajkája volt. A Lucina név nem véletlenül került bele tehát Sebestyén történetébe, akit már a félpogány időkben (354-ben!) is ezen a napon tiszteltek az újjászületés havának utolsó szentjeként. Mint a tizennégy segítőszent egyikét, a középkortól kezdve őt hívták segítségül „fekete halál” idején. Sebestyén volt erre a szerepre a legalkalmasabb: „feltámadt” a nyilak okozta sebeiből, s láttuk, a pestist a nyilak jelképezték. A pestis-emlékművek állításának hagyománya az 1576. évi milánói pestisjárványhoz fűződik. A barokk kor oszlopszerű pestis-emlékművei is Sebestyénhez kötődnek. Az 1575-ös pestis idején a milánói nép a szokás szerint Sebestyénhez fordult oltalomért, és a járványtól való szabadulásért cserébe templomot és emlékoszlopot ígért a szentnek. Úgy tartja a legenda, hogy Borromei Szent Károly, Milánó érseke a pestist ebbe az oszlopba zárta be. Sebestyén alakját azóta faragják ki a pestis-emlékműveken.

Kivégzéséhez alighanem az ég adott ihletet a legendaszerzőknek. Hiszen ekkor még a Nap „oszlophoz (a Tejúthoz) kötözve” a Nyilas csillagképben tartózkodik, s reá szegeződik a pogány kivégzőosztag mindkét tagjának, a Herculesnek és a Sagittariusnak az íja. Az égen átellenben ugyanez a jelenet láthatóan (mármint januárban láthatóan) is megismétlődik: az égi Íj ott az „oszlophoz (Tejúthoz) kötözött” Orionra szegeződik.

Szent Sebestyén

Philipp Jakob Straub: Szent Sebestyén
(szobor)
Riccardo Quartararo: Szent Sebestyén mártíromsága
(festmény)
Giuseppe Vermiglio: Szent Sebestyén
(festmény)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klasszikus görögöknél (Apolló nyilai) mind pedig az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének tulajdonította. Az Isten – énekli a 7. zsoltár – igaz bíró: erős és tűrő. Haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét. Kézíjját megvonta és elkészítette azt. A halál eszközeit készítette abba, nyílait égőkké tette. Jób (6, 4) így panaszkodik: az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge fölissza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem.

A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták, és a pestis nyila, csapása ellen már a VII. században kérik a hívek az ő oltalmát. Tisztelete mégis a feketehalál (1348) után válik általánossá. Ennek tükröződése, hogy a középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, amelyből Sebestyén képe, szobra hiányoznék. Feladatuknak a művészek annál szívesebben tesznek eleget, mert így egyúttal módjuk van a meztelen emberi test ábrázolására is, amelyet az egyház nem nézett jó szemmel.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Ezek után a prefektus Diocletianus császár előtt följelentette Sebestyént, akit az magához hívatott: „Mindig palotám első emberei közül valónak tartottalak, és te titokban az én üdvöm ellen és az istenek sérelmére voltál.” Sebestyén így válaszolt: „Mindig a te üdvöd érdekében tiszteltem Krisztust, mindig a Római Birodalomért imádtam az egekben lakozó Istent.” Diocletianus a mező közepén megköveztette Sebestyént és katonáival rányilaztatott, s azok úgy telelövöldözték nyílvesszőkkel, hogy olyan lett, mint egy sündisznó. Azt hívén, hogy már meghalt, eltávoztak.

Sebestyén azonban néhány napon belül felépült sebeiből, és odaállt a palota lépcsőjére, és a császárokat keményen megfeddte a keresztények ellen elkövetett bűneik miatt. Így szóltak a császárok: „Nemde ez a Sebestyén az, akit már rég halálra nyilaztattunk?” Sebestyén így válaszolt; „Az Úr azért méltóztatott engem feltámasztani, hogy találkozhassam veletek és megfeddjelek titeket bűneitek miatt, amiket Krisztus szolgái ellen követtek el.” A császár erre addig ütlegeltette, mígnem kilehelte lelkét. Testét a csatornába dobatta, hogy a keresztények ne tisztelhessék vértanúként. Szent Sebestyén azonban a következő éjszakán megjelent Szent Lucának, s fölfedte, hol van a teste, és meghagyta, hogy az apostolok lábaihoz temessék el. Így is történt. Diocletianus és Maximianus császárok idejében szenvedett vértanúságot. Ők az Úr 187. éve táján kezdtek uralkodni.

Juhász Gyula: Szent Sebestyén
Nyilazzatok: a seb rózsát terem,
Mely nyílni fog az örök kertbe fenn!
Nyilazzatok: minden nyíl szárny nekem
Feléd, örök hazám, ó végtelen!
Nyilazzatok: bíbor dísz lesz sebem,
Mely hirdeti: halálon győzelem!
Nyilazzatok: kínom megszentelem
Isten vitéze én, az Úr velem!
Faludy György: Középkori kocsmadal
(részlet)
Mert mit tenne itt a mámor
kelyhe nélkül mind e jámbor,
mind e sok és bús keresztény,
kiket nem véd Szent Sebestyén?
Másé itt a rang s a rendjel,
másé itt a föld s az ember –
őt az anyja sírhalomra
szűlte örök siralomra,
egy az inge, az is foltos,
bunkóval les rá a zsoldos,
hányadékban jár a lába: –
prószt a császár! prószt a pápa!
 
Hubay Miklós: Szent Sebestyén
(részlet)

Az ember nem tarthatja rossznak a mindenségnek azt a konstellációját, amelynek egyik gyújtópontjában fellobbant az ő léte és tudata is.

Mióta számlálgatjuk a mélyből, magasból, sőt a tárgyi világból minket érő (vagy szerencsésen tőlünk elrekesztett) sugárzásokat, vonzásokat, fényeket és hullámokat: egyre szemléletesebben bontakozik ki előttünk az Ember-mint-Tűpárna képe, az abszolút Tűpárnáé, amelyben nemcsak a tű – tű, hanem a párna sem egyéb, mint tű.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal