JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. január 16.Névnap: Gusztáv
    
 
Hónapok
JANUÁR 18. – SZENT PIROSKA
 

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú. Temploma az Aventinus hegyén áll. Legendáját a Debreceni-kódexben olvassuk. Eszerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni. Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez. Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik az Urat. A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem szaggatják szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja. Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának. A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére. A hagyomány szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása volt.

Piroska nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban hiába keressük. Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban számontartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos ünnepek között említi. A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.

Szent Piroska
Ismeretlen XVI. századi szerző: Szent Piroska mártíromsága
(részlet)

Piroska asszony nemes római polgárnak leánya vala, mely szent szűzet mikoron az Claudius császárnak szolgái a keresztyénök egyházába menvén láttak volna ott imádkoznia, megfogák őtet, és a császárnak vivék, bemondván őneki, hogy e Szent Piroska keresztyén volna. Ki parancsola, hogy a Jupiter isten templomához vinnék e nemes szűzet, hogy áldozna őneki: De mikoron imádságot tett volna az Úrhoz, földindulás lévén leesék az bálványisten, s a templomnak negyedrésze is eltörék, s nagy sok pogányokat és a bálványt imádó papokat mind megölé. A császár pedig látván ezt, elfuta onnét, s az ördögök nagy kiáltásokat kezdenek tenni az égben.

S visszahozatván a császár e Szent Piroska saűzet, arcul kezdé verettetni, de mennyből leszállott világossággal és Urunk Jézusnak meglátogatásával, mind lölkében s mind testében megerősítteték. Másodnapon a császár parancsolá, hogy igen megostoroztatnék, s annak utána pálcákkal oly igen veretteté, hogy még tetemét is mind eltörette. De az édös Urunk Jézus meggyógyítván, mint a fényös csillag, oly fényösön jelönék. Kit látván a császár, alíta, hogy ördögi mesterséggel tenné ezeket, minek okáért tömlöcbe tétetvén, és sok hájat s kövért összeolvasztata, s talpától fogva mind teteiglen megkenette, hogy több ördögséget ne tehetne.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Piroska és a farkas

Egy másik Piroska, Perrault és a Grimm-testvérek piros sapkás kislány mesehősnője, akit bekap a farkas, majd egy vadász a farkas gyomrát fölvágva kiszabadít, sokféle elemzés tárgya volt már, csak naptári vonatkozású nem. Pedig a mese régisége és mítoszi gyökerei egy ilyen értelmezést is megengednek. (A Perrault által feldolgozott népmeseváltozat első latin nyelvű lejegyzése 1023-ból való. Az a motívum viszont, mely szerint Piroska helyére vet varr a vadász a farkas gyomrába, egészen Kronosz/Szaturnuszig vezet!)

Szoláris vonatkozásban a Piroska név, pontosabban annak megfelelői az európai nyelvekben (fra. Chaperon Rouge, ném. Rotkäppchen, ang. Little Red Riding Hood), melyek a kislány arany hajfürtjeit rejtő piros csuklyát, sapkát jelentik, a téli, még gyermek Napot takarja (a sugártalan vörös korongot jelképezi, mely alacsonyan, a fák között jár). A farkas a Tejút „fái” közt leselkedő Farkas csillagzat megtestesítője; a téli napfordulót megelőzően közvetlenül fölötte, mintegy a Farkas „szájában”, „fák közt” halad el a Nap. Kiszabadulása a farkas gyomrából a Nap Farkas csillagképtől való távolodását, egyben téli napfordulói újjászületését szimbolizálja. (A Nap és a farkas hiedelmi ellenségeskedése az állat elterjedési körén belül mindenütt ismert.)

Dsida Jenő: Sietni kellett
(részlet)
Ma találkoztam az öreg Mikulással.
Sürgős dolgom volt, nem tudtam megállni,
amikor elébem toppant. Gyönyörű téli
szürkület volt, gyönge hideg, vattásan, puhán
esett a hó és az öreg torzonborz szakálla is
csupa hó volt. De, mondom, nagyon siettem
amint már évek óta sietek, és mindnyájan
sietünk, és nem tudtam megállni.
Kicsi krampuszokkal volt teleaggatva,
kiknek nyelvöltögetésein olyan jóízű, édes
gyermek-borzadállyal kacagtam valamikor.
Jancsi és Juliska, Bóbitás Piroska mind
nála voltak, hátára akasztva csüngött
kicsi fekete hintalovam, melyen
valaha vészes csatákba nyargaltam az
esteledő gyermekszobából s nyakában most
is csilingelt a kicsi ezüst csengő,
finoman, messziről, mint az édes anyám
hangja.
Szabó Lőrinc: Piroskával nagyanyóhoz
„Hogy ment Piroska nagyanyóhoz? Úgy,
hogy útközben folyton a koszorút
fonta, az erdei virágokat,
pedig ott, a fekete fák alatt,
tudod, anyuka, minden árny egy-egy
farkas: csak ő nem hitte! Mi, többiek,
kérlek szépen, mi, igen, hát mi a
tündérnél voltunk éppen, akinek,
szegénynek, képzeld, megint szétesett
az egész méze, a hordó, amiből
a virágokra ken. Szóval, messziről,
(a hordóból: mert megengedte, hogy
kinyaljuk!), mondom, (még most is csupa
méz a nyakam!), megláttuk, hogy robog
Piroska után s elibe hogy kerűl
a gonosz. Féltünk. De véletlenűl
jött a vadász! A tündér szólt neki, hogy –
S én elkisértem… A többit tudod.”
Lászlóffy Aladár: Előadás
(részlet)
A többi film, vagy megkopott lemez,
napfényfutamra eső permetez
s szerepszerint, mint Piroska s a farkas,
eldöntve már, hogy éppen szólj vagy hallgass.
És kedves, kész, és nem hagyja magát:
hány irányzatot vészelt máris át,
s egy moziszerű térben fut tova
történetünk kis nonstop-műsora.
 

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal