JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. december 17.Névnap: Lázár, Olimpia
    
 
Hónapok
DECEMBER 6. – SZENT MIKLÓS – "MIKULÁS NAPJA"
 
Mikulás - Tarnabod (Fotó: Legeza Dénes István)

Mikulás - Tarnabod (Fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

Myrai avagy Barii Szent Miklós (dec. 6.) a keleti egyház egyik fő szentje, a gyermekek Mikulása, Télapója, Karácsony Apója. Ma minden bizonnyal ő a legnépszerűbb, legismertebb szent az egész világon. Ugyanakkor Szent Miklósnak, a kis-ázsiai (lükiai) Myra püspökének (†350 körül) igaz arcát a Mikulás vattaszakálla eltakarja, azonosítását a köréje nőtt legendabokrok lehetetlenné teszik. Így aztán 1968-ban ő is a naptárból száműzendő szentek listájára került, hallatlan közkedveltségének köszönhetően azonban helyi tiszteletét megengedte az egyház.

Kultusza a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században – azóta ülik temetése emléknapját december 6-án –, majd átterjedt Itáliára is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitelével (1087) vált valóban egyetemes szentté.

Daniel Gran: Szent Miklós püspök csodája
(festmény)
Szent Miklós legendájának jelenetei
(oltárképek)
Kolozsvári Tamás: Myrai Szent Miklós gabonacsodája
(festmény)
Szent Miklós püspök
VI. decemb. Szent Miklósról
SZent Miklós Püspök, élt nagy szentségben, Jézus szerelmében:
Sokat böjtölven még gyermekségèben.
Sok szép kéncseit, Jesus nevében adá szegényeknek:
ez lön nagy oka, csuda tételeknek.
Vizen, szárazon, soknak Szent Miklós, ügyét segitette:
Hitünknek igaz vòltát jelentette.
Jstennek áldás, nagy hála-adás illyen Szenteièrt:
Halgas meg minket Isten, Szent Miklósért.

Szent Miklós - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza
                        Dénes István)

Szent Miklós - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

[Menyei nagy udvar magas menyországban…]
(részlet)
Menyei nagy udvar magas menyországban,
May szent Miklosnak oruend aldot napian,
Ki eztendön esik egyszer forgasában,
Minden földi népek légyünk vigasságban.
De Sancto Nicolao episcopo VI Xbris
(részlet)
Aldott az ólly ember mindenkor Istenben,
Kj ö hozza iárul tellyes életében,
Nem foglallya magat számtalan bünökben,
Hanem csak ö nekj szolgal életében.
Bálint Sándor Ünnepi kalendárium
(részlet)

Miklós kultuszának Konstantinápoly egyik legősibb forrása. Már említettük, hogy a keleti egyháznak máig ő legtiszteltebb szentje. Nyugaton a IX. századtól kezdve Rómában és a bizánci rítusú Dél-Itáliában bukkan föl, majd – mint utaltunk rá – ereklyéinek Myrából Bari városába való átvitelével (1087) igazán egyetemessé válik. Népszerűségben később csak Páduai Szent Antal fogható hozzá. Miklós így a keleti és nyugati egyház közös nagy szentje, egyúttal a házasság és anyaság oltalmazója, a gyermekek barátja. Georg Schreiber szerint ünnepe mintegy a karácsony vigíliája és előjátéka. Ünnepének hagyományai később csakugyan összemosódtak a karácsonyi ünnepkör szokás- és hiedelemvilágával.
Miklós többek között patrónusa még a gabonakereskedőknek, pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak olajárusoknak, halászoknak és vízimolnároknak, hídépítőknek, raboknak és zarándokoknak, eladólányoknak és diákoknak, továbbá céheknek és egyéb közösségeknek.



Készülődik a „Mikulás” (Fotó: Vimola Ágnes)

Készülődik a „Mikulás” (Fotó: Vimola Ágnes)

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Egy nemes ember arra kérte Szent Miklóst, hogy esdjen neki fiút az Úrtól. Azt ígérte, hogy fiát templomába vezeti, és egy aranyserleget ajánl föl néki. Megszületik a fiú, föl is serdül. Ekkor az apa elkészítteti a serleget, mivel azonban igen megtetszett neki, saját céljaira kezdi használni, és egy másik, ugyanolyan értékű serleget készíttet. Miközben Szent Miklós temploma felé hajóznak, az apa vizet hozat a fiával abban a serlegben, melyet először csináltatott. A fiú meríteni akart a serleggel, beleesett a tengerbe, és azon nyomban eltűnt. Az apa keservesen siratta, mindazonáltal teljesíteni akarta fogadalmát. Elérkezett Szent Miklós oltárához, s mikor föl akarta ajánlani a második serleget, leesett az oltárról, mintha valaki ledobta volna. Fölemelte a serleget és ismét az oltárra helyezte, de az újra leesett, mint amit még messzebbre hajítottak. Mindenki ámult ezen a nagy csodán, s íme, a gyermek épen, egészségesen jött oda, kezében az első serleggel. Mindenki előtt elbeszélte, hogy mikor a tengerbe esett, rögtön ott termett Szent Miklós, és épségben megőrizte. Apja pedig megörülvén, mindkét serleget fölajánlotta a szentnek.

Dömötör Tekla: Magyar népszokások
(részlet)

A Miklós-napi alakoskodás és a gyermekek megajándékozása hazánk nagy részében újabb keletű, a karácsonyfával együtt terjedt el. Csupán Nyugat-Magyarországon szólnak régebbi adatok Miklós-napi alakoskodásról, ahol a szokás osztrák eredetű. Egy 1785-ből származó csepregi tilalom említette ezt a szokást. „Minekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmével ellenkező, ijesztő, csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek mint alattvalóinak ezentúl meg ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti este az ily színes öltözetekben való járást.”

Pilinszky János: Katolikus szemmel (XIV.)
(részlet)

Fekete Gyula kedves írását – Tanúsítvány a csodáról – olvashattuk a Szövetkezetek Lapjában. Az író gyerekkorát idézi. Szülei nagy szegénységük miatt ki akarták ábrándítani a kisfiút a „csodából”: Mikulás nincsen, az ajándékot a szülők veszik, ők viszont szegények, ne várjon hát a kisfiú semmit se tőlük. Mégis a nevezetes reggelen apróka csokoládé-Mikulás állt az ablakban. A szülők egymást gyanúsítgatták, és sohase tudták meg, hogy a kisfiú maga lepte meg magát a nélkülözhetetlen csodával.

A finom kis történet mély tanulságokkal szolgál. A gyerek ugyanis – bár a gyerekkor egyáltalán nem könnyű – a létet jónak, szépnek és ingyenesnek érzi. Ajándéknak. Mikor pedig a világ fokról fokra épp ebből akarja kiábrándítani, a gyerekszív ösztönösen ellenáll a gyötrelmes alkudozásnak. Egészen valójában sohase hagyja kiábrándítani magát. Nem az olcsó csodavárásról van itt szó, hanem arról a mély és reális alapérzésről, hogy az élet a szeretet ingyenes ajándéka. Mikor a kis Fekete Gyula önmagát lepte meg Mikuláskor, ezzel semmiképp se csapta be magát: csupán először fogalmazta meg önállóan az életről érzett legmélyebb élményét. Hogy mi ellen lázadt titokban? A lét szürke, egydimenziójú ábrázolása ellen. S minek a nevében? Ő ezt így mondta: a „mese” nevében. Csakhogy mi a mese? Nem egyéb, mint a nehéz sorsú nép filozófiája, életbölcsességének foglalata, mely metaforáiban, mivel épp nehéz sorsa miatt nem adhatja alább, mindig a lét egészét óhajtja szemlélni, vagyis: a kemény szükségszerűségben az engedelmesség iskoláját, az engedelmességben a szépség megjelenését, s a kivívott szépségben a világ végső tanulságát.

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)
A karácsonyolás

December 6-a, Miklós napja, már a középkorban gyermekünnep, hiszen Szent Miklós az ifjúság és a vándorló diákok patrónusa volt. A Miklós-napi szokás első hazai előfordulásáról Bod Pétertől értesülhetünk. Az 1757-ben megjelent „Szent Heortokrates” című munkájában így írt:

„Némely tartományokban a Szülők a gyermekeknek Sz. Miklós éjtszakáján ajándékotskákat tésznek el, s azt mondják, hogy Sz. Miklós hozta.”

Ez a nap azonban ősi gonoszjáró nap is volt, és a gonoszűzés szokása az előbbivel úgy keveredett, hogy az a gyermekek számára nem lett kedvező. Erről tanúskodik Csepreg 1785. évi statútuma is:

„Mindekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némely lakosok közül Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különbféle öltözetekben és álarcokban járnak házról-házra, s a gyenge gyermekeket… csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki [ezentúl ilyesmire] meg ne bátorodjék.”

Ebből az „alakoskodásból” századunkra csak a krampusz és a gonoszűző virgács maradt meg, napjainkra a krampusz is kikopott, és Szent Miklós utódjának, a Mikulás-nak az alakja is átváltozott Télapó-ra, akinek viszont már semmi kapcsolata nincs az ősi hagyományokkal.

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)

Miklós-napi alakoskodásra hazánkban leginkább a nyugati és északi határszélen, az osztrákokkal és szlovákokkal érintkező magyar területeken találunk. Legújabban a városokból kiindulva terjed falun is a Mikulás-járás, és napjainkban összeolvad alakja a karácsonyi, legújabban meghonosodott Télapóval is.

Szent Miklós kultusza hazánkban a középkorban s még a XVI. században is igen elterjedt volt. Számos helynév, templom, oltár, képzőművészeti alkotás bizonyítja ezt. Az írásos adatok is szólnak róla, Szkhárosi is említi, hogy Miklós a révészek és halászok patrónusa. A Balassi Menyhért árultatása c. XVI. századi drámai szatírában is reá esküszik Balassi.

Miklós napja az európai középkori alakoskodás egyik jelentős dátuma volt, ekkor választották az ún. „gyermekpüspököt” (Ludi episcopi puerorum). (Ez a szokás azután részben kontaminálódott a bolondünneppel és a szamárünneppel s különböző jeles napokon jelentkezhetett: aprószentek napján, vízkeresztkor stb.). E szokásra a környező országokban is van adat, Prága is ismerte a XV. században a gyermekpüspök-választást (episcopum conducere in domus). A Miklós-napi alakoskodás a cseheknél egészen a XVIII. századig virágzott.

Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)
Mikulás, Krampusz és Cie

Pedig a jó Miklós püspök, akit – nem is tudom, miért kell nekünk magyaroknak a tótos „Mikulás” néven emlegetnünk, annyit mindenesetre megérdemelne, hogy ne tévesszék egészen össze a kíséretében járó, de eredetileg vele semmi kapcsolatban sem álló Krampusszal. Emezt csak a középkori szellemű pedagógia adta a gyermekek barátja és oltalmazója mellé, hogy a jóságos szent oldalán, aki a jó gyermekeket megjutalmazza, legyen mindjárt egy rideg porkoláb is a gonoszok megbüntetésére. A rossz gyermekek e réme, aki azonban ma már a jók jutalmazójával együtt hiú játékszerré süllyedt alá, tulajdonképpen jóval régibb és sokkal előkelőbb származású, mintsem a Mikulás melletti alárendelt szerepe sejteti. Egyike ez a pogány vallásrendszerek ama bukott nagyságainak, akik szerény inkognitójuk álarca alatt tudtak maguknak helyet szorítani a kereszténység keretében. Számuk légió, s épp a Miklós püspök köré csoportosult alakok közt találkozunk a legfényesebb múltúakkal.

Krampusz, akit a velünk szomszédos, alpesi tartományokban Bartl néven ismernek, Észak-Németországban egészen kiszorítja a Mikulást, és a Klapperbock kíséretében járó Knecht Rupprecht alakjában jelenik meg. Ez jóval tekintélyesebb az osztrák Grampus-Krampusznál vagy a német-tiroli Klaubauf-nál, s a maga nevében büntet és jutalmaz. Néha fehér lovon jelenik meg, mint Németországban több helyütt Miklós püspök is.

Eiler Tamás: Myrai Szent Miklós – A jánosréti Miklós-főoltár
(tanulmány)
Szent Miklós
(összeállítás)
A MIKULÁS

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)

Hát mi tűrés-tagadás, a krampusz, mint már a neve is mutatja, csakugyan idegen fajzat. Eredetileg Krumm-Fuss, vagy Klump-Fuss volt a neve, s ezzel céloztak az ördög sántikáló és kilógó lólábára. Szóval hát mi a németből vettük át őkelmét, mégpedig nyilván a misztériumjátékokból, ahol az ördögöt bizonyára előszeretettel holmi sánta ember szatirikus alakítóművészetére bízták. A középkori templom oldalához épített misztériumszínpad három, különböző magasságú pódiumból állott: a legfelsőn jelentek meg az Úristen meg az angyalok; a középsőn játszottak azok, akik emberi szerepet mímeltek; s legalul, egészen közel a nézőközönséghez ágált a Sátán sánta képviselője: ott mókázott, megkacagtatta tréfáival és gúnyos közbeszólásaival a tömeget, a kitűnő pszichológiával dolgozó papok rajta keresztül vezették le a nép elégedetlenségét a humor posványába […]

Szóval hát a krampusz – szégyen ide, szégyen oda – csakugyan az ördög német származású megtestesülése.


Mikulás a krampuszokkal (fotó: Legeza Dénes István)

Mikulás a krampuszokkal
(fotó: Legeza Dénes István)

Illyés Gyula: A késlő télre
Mikulás napja… Gyerekkorunkban
 
tél volt ilyenkor;
zúz-lepte hegyről jöttünk, kezünkben
 
nagy demizson bor;
csusszanás ellen feszült az ember
 
botja, meg izma;
fagyot roppantott a kerékvágás
 
jegén a csizma –
Mikulásbirodalom
MIKULÁS
(gyűjtőoldal)
Mikulás játékoldal

Mikulás az ablakban (fotó: Legeza Dénes István)

Mikulás az ablakban
(fotó: Legeza Dénes István)


Lógó Mikulás (Albánia)(Fotó: Konkoly-Thege György)

Lógó Mikulás (Albánia)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Rába György: Kontár Mikulás
Te igazi öreg Mikulás vagy
szólt rám a kislány
de mit csináltál fiatal korodban
helyettest állítottál a nevedben
Szerepet tévesztettem
magamat küldtem Mikulásnak
ám kilátszott nadrágom sáros szára
lábbelim poros orra
kézfejem vitaminhiánya
ki nem hirdethetett csak eljövendőt
hogy hallgattak volna szavára
az adakozó dörmögő helyett
puttonytalan tenorra
ma meg mit válaszoljak
küszöbükön várakozóknak
a hang rozsdás a hát sem egyenes
de valami goromba
kéz követ vesszőt s azt aranyozatlan
csempészett kosaramba

Csukás István: A Nagy Ho-ho-ho-horgász télen
(részlet)

Mit hozott a Mikulás?

Ekkor csöngettek. Kinyílt az ajtó, és három gyerek jött be komoly képpel, egy szeplős, egy dagi és egy nagy fülű. Látszott rajtuk, hogy küldöttségbe jöttek. Udvariasan köszöntek, majd megkérdezték, hogy jó helyen járnak-e.

– Attól függ, kit kerestek – mondta a Nagy Horgász felesége.

– A Nagy Ho-ho-ho-horgászt! – mondta a szeplős. – Itt lakik?

– Itt lakom – nyögte a Nagy Horgász. – Miért kerestek?

– Megszavaztuk, hogy ön legyen a Mikulás! – közölte a szeplős.

– A Főkukac meg a krampusz! – mondta a dagi.

– Láttuk önöket a tévében. És nagyokat röhögtünk – tette hozzá a nagy fülű.

– Vállalom! – rikkantotta a Nagy Horgász. – Óriási Mikulás leszek! Majd meglátjátok! Hohohohó!

– Én is vállalom! – vigyorgott a Főkukac. – Zseniális krampusz leszek! De előtte segítsetek kibogozni.

Gyurkovics Tibor: Kudi, a levegőember
(részlet)

– Látod, Öregasszony… Ezt kaptam a Mikulástól.

– Milyen Mikulástól? Eltörted a vállad? – kitárta az ablakot, kinézett a hófényes kertbe. – Meg akartok bolondítani? Hol a Mikulás? – Nézte a fényes havat a fű töppedt árnyékán, a rózsaágak nyakában, az olajfa tövisein, a kerítés rombuszainak sarkában. – Halló, Mikulás! – kikiáltott az útra, a kert mögé.

Lányomlánya bejött az előszobából.

– Mit kiabálsz, Öregasszony? Csak a csöndben jön elő a Mikulás!

Mindhárman az ablakban voltunk, bámultunk a havas kertbe. Mintha lábnyomok lettek volna az ablaktól a kerítésig, aztán tovább. Bámultuk a havat, a lábnyomokat, a csöndben, melyben minden megtörténhet.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal