JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. augusztus 21.Névnap: Sámuel, Hajnalka
    
 
Hónapok
JÚLIUS 22. – SZENT MÁRIA MAGDOLNA
 
Mária Magdolna (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Mária Magdolna (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Bűnbánó Magdolna

Mária Magdolna (júl. 22.) a keresztény legendairodalomban és művészetben, a vallásos néphitben a bűnbánat megszemélyesítője már a középkortól, de még inkább az ellenreformációtól kezdve, mely lelkesen szorgalmazta a hét szentség, köztük különösen a bűnbánat (gyónás) kultuszát. Bűnbánó Magdolna tisztelete azonban a Szentírás félreértésén alapszik. Az a bűnös asszonyszemély, aki könnyeivel öntözte, hajával törölgette és szent olajjal kente meg Jézus lábát (Lk 7,36–50), – a bűnbánó „rossz hírű nő” képe e jelenetből származik – névtelen volt. Csak a hagyomány azonosította vele Magdolnát. János evangélista Bethániai Máriáról, Lázár és Márta húgáról állítja ugyanezt (Jn 11,2), ennek köszönhetően e három nőalak (Mária Magdolna, Bethániai Mária és az ismeretlen nőszemély) a latin egyházban a legutóbbi időkig egybeolvadt (a keleti egyház kezdettől fogva megkülönböztette hármójukat).

Az igazi Mária Magdolna, helyesen: magdalai Mária – a Magdák, Magdolnák nevüket egy halászfaluról kapták, ahonnét Máriánk ered – egy megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus kiűzte az ördögöket, szám szerint hetet (Lk 8,2), s aki ezután Jézus állandó kísérője lett. Ott állott a kereszt alatt is, egyike volt azoknak, akik eltemették a Mestert, és oly kiváltságos volt, hogy kétszeresen is tanúja lehetett a feltámadásnak (Mk 16,1–11; Jn 20,11–18).

Szent Mária Magdolna
Caravaggio: Bűnbánó Magdolna
(festmény)
Dorfmeister István: Bűnbánó Magdolna. Gyászoló Mária
(festmény)
Németalföldi festő: Mária Magdolna
(festmény)
Biblia – Jn 20,11–18 – Jézus megjelenik Mária Magdolnának
(részlet)
Szent István Társulati Biblia

 

Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

 


Bűnbánó Magdolna - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó:
                        Legeza Dénes István)

Bűnbánó Magdolna - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

A Magdolna-hagyomány példátlan népszerűségét mutatja utóélete is. A protestáns bibliai epika körébe tartozik az unitárius Szentmártoni Bodó János épületes feldolgozása: A bűnös Mária Magdolnának sok bűneiből való megtérésének históriája (1632), amely Magdolna életének csak az evangéliumi epizódját verseli meg. Puritanizmusától távol állott az apokrif hagyomány és a legenda színes költői világa. Ennek ellenére átvette a Cantus Catholici, de a későbbi katolikus jellegű ponyvairodalomban is igen népszerű volt és számtalan kiadást megért. Itt egyik gyulai lenyomatból idézzük a befejezést:

Légyen most itt vége rövid énekemnek,
Kit tükörül írtam minden vétkeseknek,
Szánom, hogy a bűnnek sokan csomót kötnek;
És a megáldásra nem is igyekeznek.
Ezt harminckettőben ezerhatszáz után;
Szép Pünkösd havának kezdetére jutván;
Két Apostoloknak örvendező napján;
Írtam mindnyájunknak bűneit siratván.
Vétkes életünknek megjobbítására:
Az Istenhez térő útnak járására
Szépen juthatsz, nézvén e Históriára:
Mária Magdolna kegyes példájára.
Azért a munkámat kérlek vedd jó néven;
Több dolgok között ez is légyen kedvedben,
Szíved jobbulásra a példát is vehessem,
Kiért Isten téged áldjon kegyelmessen.
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Egy pap, aki remeteéletre vágyott, Mária Magdolnától tizenkét mérföld távolságra készített magának cellát. Egy napon az Úr megnyitotta szemeit, s világosan látta, amint az angyalok leszálltak oda, ahol Mária Magdolna lakott, fölemelték a levegőbe, és egy óra múlva isteni dicséreteket zengve ugyanott letették. A pap meg akart bizonyosodni a csodálatos látomás valódiságáról, s magát Teremtőjének ajánlván, elszánt buzgósággal odasietett. Egy kőhajításnyira volt már, amikor a lába gyöngülni kezdett, és a szörnyű félelemtől elakadt a lélegzete. Amikor megfordult, visszatért lábába az élet, és megint tudott járni, de ahogy az említett hely felé akart menni, testét-lelkét menten elhagyta az erő, s mozdulni sem tudott. Megértette hát Isten embere, hogy valóban égi titok ez, s hogy az emberi tapasztalás számára megközelíthetetlen. Az Üdvözítő nevében így kiáltott: „Az Úr nevére kérlek, ha ember vagy, ki ebben a barlangban élsz, avagy más értelmes lény, felelj nekem, és mondd meg magadról az igazságot!”

Midőn már harmadszor ismételte meg, Szent Mária Magdolna válaszolt néki: „Lépj közelebb, s mindarról, ami után lelked sóvárog, megtudhatod az igazságot!” Amikor félúton járt, megszólalt Mária Magdolna: „Emlékszel-e az Evangéliumból Máriára, a hírhedt bűnös asszonyra, aki az Üdvözítő lábát könnyeivel mosta, hajával törölgette, és bűneire feloldozást nyert?” A pap erre: „Hogyne emlékeznék. Már több mint harminc esztendeje hiszi és vallja ezt a szent Egyház.” „Én vagyok az – mondotta, Harminc éve élek itt, és senki nem tud rólam, s ahogy tegnap magad is láthattad, nap mint nap angyalok emelnek fel a levegőbe, s naponta hétszer hallhatom testi fülemmel a mennyei karok dicsőítő énekét. Az Úr felfedte előttem, hogy hamarosan elköltözöm ebből a világból. Menj hát Szent Maximinushoz, és add tudtára, hogy a közelgő Húsvét vasárnapon, abban az időben, amikor az éjféli zsolozsmára fel szokott kelni, egyedül lépjen a kápolnába, s angyali vezérlettel ott talál majd engem is.” A pap pedig, mintha csak angyal szólt volna, hangját hallotta, de senkit nem látott.

De Sancta Maria Magdalena 22 julii
(részlet)
Ki oly rettenetes, számtalan bünökben
Förtöztetet vála halálos vétkekben,
Nem volt foglalatos az élö Istenben,
Hánem álhátatos undok sok vétkekben.
De mikoron hallá, Christus el-iütt volna,
Es poeniten ciat bünösöknek hádna,
Meg tére mágaban Maria Magdolna,
Mert bünökkel Istent meg bántotta volna.

El Greco: Bűnbánó Magdolna (fotó: Gottl Egon)

El Greco: Bűnbánó Magdolna
(fotó: Gottl Egon)

De Sancta Maria Magdalena
(részlet)
Lazárnak nénnye Maria
Magdolna, ki bünös vála,
Pokolbol ki szábadula,
Életnek uttyara iuta.
Testi faytalanság uttan
Lön élete az Christusban,
Mert dicsöségnek ö pártya,
Meg tiztula az Christusban.
Revicky Gyula: Magdolna
(részlet)
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De ifjuságát bűnbánón siratta.
S a porból, hova röpke gerjedelme
Tiporta, isten karja fölemelte.
Mert szíve tiszta volt, s bár elbukott,
Szeretni mint ő senki sem tudott.
Midőn Jézus, kinek selyem hajával
Lábát törölgeté, kereszthalállal
Kimult, a mint azt megjövendölék:
Ott sirt, ott tördelé fehér kezét.
Hirdetni a világnak ő ment
A Megváltó feltámadását;
Ő, a dicső, fényeskedő szent!...
Emléke illat, neve fény, imádság!...
Gergely Ágnes: Magdolna
Koporsó voltam, virág lett belőlem.
Lány voltam, összeadtak.
A tisztaság potenciális temető.
A bujaság fogyó hold.
A bujaság fogyó hold.Mindent
próbáltam, Üdvözítő, próbáid
felszögeztek; kapum nyílása
vért, húst és csontokat tudott,
mígnem
mígnemkifordult belőlem a gyermeknyi
tanulság: nem ítélni kell, hanem
megmaradni. Szögek, vér, hold-alakzat,
sejtfal, lefödött orca, kapanyél – csak
lehetőség. Az árulás, a halálsikoly
nem beteljesülés. További lehetőség.
Meddig növekszik
Meddig növekszikválasztékod gazdagsága?
Meddig érnek türelmünk kútjai? Ó, mondd,
hogy az idő is lehetőség! S mert
elhagyattam, én is az vagyok!
Kaffka Margit: Magdolna
(részlet)
Ki az? Valaki erre tart sietve!
Kavics zörgött, hullám neszelt csupán!
Mind hátrarezzen balga rémületbe,
Míg az ösvényen feltörtet a lány,
Haja kuszált, – köntöse összetépett, –
Magdolna, te? Mi hozott ide téged?
S feddi Jakab: Asszony, hol van a fátylad?
És Péter mond: A kebled eltakard!
És János néz, a szeme csupa bánat:
Szólj lányom, honnan jöttél, mit akarsz?
- Véres vagyok? Ott a kereszt tövébe,
Igen, igen! Palástom elveszett,
A hajamat a tüske összetépte.
Mit? Mért nem keltek? Fel, fel emberek!
A mester él! Jöjj gyorsan uram, Péter!
Ne bánts! Hisz ép eszem van! De hogy nézel?!
Felel Péter: Eszelős vagy, leány!
S Jakab: A mi gyászunkat ne zavard!
S János, ki ült az Úr jobb oldalán,
Szegény te, – közénk ülj, velünk maradj!


Moiret Ödön: Mária Magdolna
(szobor)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal