Jeles Napok - Szent Lambert

Szent Lambert (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

(részlet)

Lambert bencés apát, majd Maastricht püspöke (†705), a karoling középkornak Márton mellett alighanem legnépszerűbb szentje. Kemény, harcos egyéniségéért különösen az udvari arisztokrácia és a lovagvilág tisztelte. Ereklyéit Lüttichben őrzik.

A Lambert-kultusz – Matthias Zender kutatásai szerint – a Rajnavidéken és Brabantban 1000 táján áll virágzásának delelőjén. Korán kisugárzik azonban Európa keletibb, akkor még missziós területeire is. Ismeretét nyilván a bencés szerzetesség és a nyugati lovasság hozta magával hazánkba. Legújabban tisztázták azt is, hogy az új magyar egyház liturgiáját a rajnai – frank szakrális táj, vagyis Lambert hazája ihlette.

Ismeretes, hogy a Dunántúl sokáig a Passau-i püspökség missziós területe volt, amely többek között védőszentjének, Szent István vértanúnak tiszteletét is terjesztette. Így Dubrava, vagyis a mai Somlóvásárhely egyházát is neki szentelték. Nyilván e jogcím ellensúlyozására Szent István Skolasztikának, egy sánta atyjafiának rakatott vala bencés apácamonostort Lambert tiszteletére. Ismeretes az is, hogy a XI. században egy magyar királyi herceg, I. Béla király fia is, a Lambert nevet viselte.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea

(részlet)

Hét év után Ferramundust elűzték, és Pipin parancsára Szent Lambertot visszahelyezték tulajdon székébe. Amikor szavaival és példájával ismét nagy befolyásra tett szert, két irigye fölkelt ellene, és elszántan üldözni kezdték. A püspök barátai meggyilkolták őket, ahogy meg is érdemelték.

Ebben az időben Lambert sokszor megfeddte Pipint egy szajhája miatt, akit kitartott. Dodo pedig, a meggyilkoltak rokona s a parázna nőnek testvérbátyja, aki a királyi udvar szolgálatában állt, hadsereget gyűjtött, és a püspök házát körülzárta, mert meg akarta torolni a meggyilkoltak halálát. Mikor pedig az imádságba merült Lambertnak egy szolga ezt megjelentette, ő bízván az Úrban, hogy legyőzheti őket, kardot ragadott. Hanem amint magához tért, elhajította a fegyvert, mert jobbnak látta, hogy állhatatosságban meghalva győzedelmeskedjék, mintsem hogy megszentelt kezét istentelenek vérével mocskolja be. Ekkor az Isten embere arra buzdította övéit, hogy bánják meg bűneiket, és türelmes lélekkel viseljék el a halált. Az istentelenek pedig berontottak, s Lambertot imádság közben meggyilkolták. Mindez az Úr 620. éve táján történt. Miután távoztak, szolgái közül néhányan előmerészkedtek, testét nagy titokban egy csónakon a székesegyházba vitték, és a város mély gyászától kísérve eltemették.