JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. szeptember 21.Névnap: Máté, Mirella
    
 
Hónapok
JÚLIUS 25. – SZENT JAKAB
 
Szent Jakab (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Szent Jakab (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Santiago! Santiago!

Július 25. Jakab apostol ünnepe. Azé a Jakabé, akit hasonnevű társától való megkülönböztetésül idősebbik vagy nagyobb Jakabnak (Jacobus Maior) hívnak. Jakab és öccse, János egy Zebedeus nevű ember fiai voltak. Halászok, mint András és Péter, és az elsők között szegődtek Jézushoz, aki a „mennydörgés fiai” nevet adta nekik (Mk 3.17). Jakab a tanítványok legbelsőbb köréhez tartozott, jelen volt az Úr színeváltozásánál, majd az Olajfák hegyén, a másik két kiválasztott, Péter és János társaságában. A hagyomány szerint i.sz. 44-ben Jeruzsálemben Heródes Agrippa nyakaztatta le hitéért. Egy másik hagyomány szerint Hispániába ment téríteni. Az Arany Legenda e két hagyományt kísérelte meg összeegyeztetni; tanítványai – így a legenda – egy angyal vezénylete alatt a már holt apostol tetemét kicsempészték Júdeából, és a távoli Spanyolhon Galícia nevű tartományába vitték. A néki tulajdonított ereklyék itt, a róla elnevezett Santiago de Compostelában nyugosznak. Szent „Iago” a spanyolok nemzeti szentje lett, sírja a középkorban a leghíresebb zarándokhely a Szentföld és Róma után. Compostela nevének születését megőrizte egy legenda. Eszerint elfeledett sírjának helyét a IX. században egy csillag mutatta meg (campus stellae, annyi mint „csillagrét”).




Szent Jakab apostol

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

A compostelai zarándok széles karimájú, kéregető, alamizsnagyűjtő, kagylóval díszített kalapban, vándorbottal, tarisznyával, kulaccsal, zarándokköpönyegben tért haza övéihez. A pap különleges áldással (pro redeuntibus de itinere) fogadta. Egész életében nagy tiszteletben, sőt tekintélyben volt része, hiszen az akkori közhit szerint kegyelmi kiváltságokat hozott a közösség számára. A XII. századból származó Codex Calixtinus szerint „mindazok a zarándokok, akik Szent Jakab oltárához járulnak, legyenek bár gazdagok vagy szegények, jogot szereznek arra, hogy velük idejövet s hazatérőben, jól bánjanak, alázattal fogadják be őket vendégként azok, akik lakói e földeknek. Valósítsák meg velük szemben a Caritas szellemét…” Nemcsak az apostol tiszteletére szentelt templomok mellett, hanem önállóan is virágoztak Szent Jakabtársulatok, amelyek egyrészt a közösséget is képviselő zarándokot látták el, másfelől Compostela szakrális szellemét és örökségét is ápolták.

Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. A nagy vezeklők nyakán hurokra kötött kötél is volt. Jöttek olyan előkelő zarándokok is, akik itt szerettek volna meghalni, temetkezni.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Egy német – mint Calixtus pápa mondja – az Úr 1200. esztendeje körül fiával együtt Szent Jakabhoz igyekezett. Toulouse városában megszálltak, s a fogadós leitatta őket, málhájukba pedig egy ezüstpoharat rejtett. Másnap reggel a távozó vendégek után eredt, s mint valami tolvajokat, visszaparancsolta és megvádolta őket, hogy ellopták az ezüstpoharat. Azt felelték neki, hogy büntesse meg őket, ha náluk találja az ezüstpoharat. Miután csomagjaikat kibontva megtalálta, azon mód nagy sietve bíró elé hurcolta őket. Így szólt az ítélet; minden holmijukat adják át a fogadósnak, és egyikük bitófán lakol. De mivel az atya a fiú, a fiú pedig az atya helyett akart meghalni, végül a fiút akasztották fel, és az atya mély gyászban folytatta útját Szent Jakabhoz. 36 nap múltán visszatérve odalépett fia teteméhez és keservesen siránkozott fölötte, s íme a felakasztott fiú vigasztalni kezdte őt, mondván: „Kedves atyám, ne sírjál, hiszen soha nem volt ilyen jó dolgom. Mindeddig Szent Jakab tartott meg és égi kedvességgel üdít föl engemet.” Ezt hallván az atya rohant a városba, és az összesereglő emberek a zarándok fiát érintetlenül vették le, és a fogadóst akasztották fel helyette.

Szent Jakab apostolrol
(részlet)
Szent Jakab Apostol Szent emlekezete,
Sok csudákkal fénlö nagy cselekedete:
Minden jóra vigyen az ö Szent élete,
Kinek ez nap vagyon dicsö Szent Innepe.
Szent Jakab Apostol Zebedeus fia,
Szent János Apostol édes attyafia:
Véle hivattaték az Apostolságra,
Midön tenger-parton Attyával halászna.
Ez vala a' Christus kedves Tanitványa,
Minden útaiban válhatatlan társa:
Ki a' Tábor-hegyén Szent szinét-is látta,
Gyakorta vólt vélle a' Szent imádságba.
Pázmány Péter: Mint kell embernek magát viselni betegségében?
(részlet)

Nem is hagyja Isten a mi szenvedésünket fizetetlen, hanem a békességes szenvedést sokképpen jutalmazza. Azért mondja Szent Jakab: Boldogoknak mondjuk a békességes szenvedőket, mert miképpen a Jób szenvedése mennyei és földi áldásokkal végeződék: úgy a mi szenvedésinket megkoronázza Isten, mind itt, mind az örök boldogságban.

De apostolis
(részlet)
Szent Jakab apostol, mind édes oszlopunk,
Magas szentegyhaznak felsö teteiröl
Ö le taszétaték, á földre le essék,
És oktalan modra a gyon vereteték.
Jakab apostol - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza
                        Dénes István)

Jakab apostol - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

XXV. jvlii: Szent Jakab apostolrol
(részlet)
Apostolok közt leg-elsö,
Te vért öntèl; Nagy, ès belsö.
Dicsirtessél Szenteidben,
örökké szép Jesus menyben.
De Sancto Iacobo apostolo 25 july
(részlet)
Szent Jákab apostol â miképpen téve,
Te szent szerelmedért mindent hátra vete,
Mert mihelen hivád, ottán ö követe,
Szüntelen tégedet alda és dicsire.
Az kinek ma vágyon szent ünepe napia,
Az kit nagy örömmel kereszténység tártia,
Mert te szent nevedet mind örökke algya,
Dicsöült szentekkel menyben magasztallya.

Sánta Ferenc: Az áruló
(részlet)

– Nem emlékszem pontosan, de mintha a locsogást és a fecsegést említette volna!

– Igen, igen… Azt mondtam volna? Nos hát, bölcsen szóltam akkor, mert ne feledd soha, légy mértékletes, emlékezz állandóan arra, aki azt mondotta: „semmit se nagyon!” Ez a törvény! Ami pedig a fecsegést illeti, arról újfent ne feledd a mi Jakab apostolunkat, aki ekképpen tanított minket végtelen bölcsességében: „Kicsiny tag a nyelv, nagy dolgokkal hányja magát, ímé, kicsiny tűz, és mekkora erdőt felgyújthat!” Soha ne feledd, mert a nyelv bűneiről mondotta, és volt annyira bölcs, hogy tudja, mit beszél. Áldás reád, és töltsd meg újra a poharamat!

Speth Ferenc: Id. Szent Jakab apostol mellszobra

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal