JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. december 17.Névnap: Lázár, Olimpia
    
 
Hónapok
MÁJUS 4. – SZENT FLÓRIÁN – A MAGYAR TŰZOLTÓK NAPJA
 
Szent Flórián,Veszprém (fotó: Vimola Ágnes)

Szent Flórián,
Veszprém
(fotó: Vimola Ágnes)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Virágos „negyven” napok

Flórián, akit a régi naptár május 4-én ünnepelt, római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett keresztény hitéért vértanúságot. Legendája szerint, amikor Florianus megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (Lorch) elfogtak 40 (!) keresztényt, maga is megvallotta hitét. Aquilinus bíró megbotoztatta, s arra ítélte, hogy nyakában malomkővel az Enns hídjáról lökjék a folyóba. Tetemét egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. (A „sas”, a római légiók felségjelvénye, maga Aquilinus hadbíró lehetett, hisz a neve is azt jelenti „olyan, mint a sas”.)

A mondottakból következően Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül. A legenda szerint már gyermekkorában megmentett egy égő házat az elhamvadástól. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Amint ez várható, a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje lett, de a gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították szobrocskáját. Neve napján népszokásai is a tűzzel kapcsolatosak. Egyes falvakban ekkor nem raktak tüzet, kenyeret nem sütöttek, a kovácsok sem dolgoztak, másutt viszont épp ezen a napon gyújtottak új tüzet, ősi módon: például két fadarab összedörzsölésével.

Florianus jelképes alak, akit azért hívott az egyház életre, hogy a május eleji pogány szokásokat általa is megkeresztelje. Neve „virágzót” jelent, s a római Flora istennőtől kapta, akinek egyhetes ünnepségsorozata épp Flórián-nap vigíliájával ért egykor véget. Legendája a 40 kereszténnyel a május 1-jei fordulópontra utal. Mártíromságának színteréül azért tehették meg Laureacumot, mert a városnév azt jelenti: „babérkoszorúval (ékesített)”. A babér pedig május olümposzi védnökének, Apollónnak szent növénye volt. Halálának módja a rómaiak májusi Argei ünnepének szokásából vezethető le, amikor is nádból, szalmából font bábokat hajítottak jelképes emberáldozatul a Tiberisbe. Ez a szokás a kiszehajtás ókori előzménye is lehetett. Az argei-bábokat ugyanis március 17-én helyezték el alkalmi szentélyeikbe, olyan napon tehát, amelyre később virágvasárnap eshetett. Talán az sem véletlen, hogy az argei-bábok március 17-i fölszentelése és Flórián vértanúsága között 47 nap telik el. Flórián vízbe hajításának jelképi funkciója is megfelel a korábbi kiszehajtásénak. Ahogy a kisze a „40 napos” böjtöt jelképezi, úgy Flórián a húsvétot követő „virágos kedvű 40 nap” jelképe. Vértanúhalála e naptári ciklus szomorú végét jelzi (l. még „zöldember”). Flórián tűzzel való kapcsolata is összefügg a ciklusváltással. Az eddigiekben is láttuk, hogy a régi európai luniszoláris naptár határnapjai tűzújító, tűzszentelő ünnepek voltak. Az volt a gyertyaszentelő – Ágota – húshagyó kedd ünnepkör, az volt húsvét, s az volt a május 1. – Flórián ünnepkör is, mint ahogy az volt minden határnap az év további rendjében.

Régi vízipumpa - Bányászati Múzeum, Ajka (Fotó: Vimola Ágnes)

Régi vízipumpa - Bányászati Múzeum, Ajka (Fotó: Vimola Ágnes)

Szent Flórián
Jeles napok – ünnepi szokások: Május 4. Flórián napja
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Számos Flórián-emlékkel találkozunk a barokk Pestbudán. Legnevezetesebb Christ Antal vízivárosi pékmester alapítása, a Fő utcai Flórián-kápolna (1759). A tornyának gombjában elhelyezett chronodistichonos ajánlás, illetőleg könyörgés:

 

INSIGNIS SEMPER CELEBRA LAVDES FLORIANI

NOS EJUS PRECIBUS, ALVET AB IGNE DEUS.

FESTA COLAS SOLENNE ET IAM DIVI FLORIANI

NEC FVGIT IN SANCTI GLORIA PRIMO DE0.

 

A tabáni tűzvészre emlékeztet a tabáni templom egyik mellékoltárán látható fogadalmi kép: ALLMÄCHTIGSTER GOTT MIT WUNDER SCHÜTZEST DU UNS ANZELNE HAUÄSER ERSCHONE O GNÄDIGSTER IN ZUKUNFT AUCH UNSERE MITBRUDER INCENDIVM IN RASCIANICA DIE 5 SEPT. A képen Flórián, mellette angyal önt vizet a lángbaborult Budára.

Egy szerényebb kép a kapucinusok templomában is látható: EX VOTO DIE 5 SEPTEMBRIS ANNO 1810.

Flórián szobor áll még a belvárosi templom külső szentélyfalán, továbbá az óbudai Flórián téren és bizonyára még a főváros más helyein is.



Szent Flórián, Fraknó vára (fotó: Vimola Ágnes)

Szent Flórián,
Fraknó vára
(fotó: Vimola Ágnes)

Dionysius Stanetti: Szent Flórián
(szobor)
Dionysius Stanetti: Szent Donát és Szent Flórián
(szobor)
Tűzoltólaktanya Szegeden(fotó: Vimola Ágnes)

Tűzoltólaktanya Szegeden
(fotó: Vimola Ágnes)

Tóth Árpád: Láng
Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehűlt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.
Nem látta senki más, csak én.



Tűzoltó fecskendőház oromzata Veszprémben (fotó: Vimola Ágnes

Tűzoltó fecskendőház oromzata Veszprémben
(fotó: Vimola Ágnes

Szabó Lőrinc: Tűzvész
Tűzvész… „Anyuka!”… A belső szobát
láng zúgja be, haragos, sárga láng,
a padlón a tört lámpa, iszonyú
sikoltozás, öt helyt egyszerre gyúl
szék, függöny, asztal, fel a plafonig
csapja ujjongó, égő karjait
a szétfolyt petróleum… „Anyuka!”…
„Térdepelj le s imádkozz!”… Bárhova
nézek, tűz, tűz… Két hugom felriad…
„Miatyánk isten…” Nagy pokrócokat
látok zuhanni, anyám ügyesen
fojtja a tüzet, alul kezdve, lenn,
a fészkénél… „Ki vagy a…” Amily hamar
jött a vész, úgy múlt… Vége! Semmi baj!
Még szemünkben a lobogó rémület.
Tapossuk, húzzuk a vizes szőnyeget.
Állunk. „Szenteltessék meg…” És ülünk.
Éjfélig imádkozunk, reszketünk.


TŰZOLTÓ
(gyűjtőoldal)
Tűzoltóportál
A tűzoltók általános információs oldala
Lakatos István: A Pokol tornácán
(részlet)
 
A hold fuldoklik a füstben.
Mint iszonyú bikacsorda robog föl az égre a tűzvész,
lángja sötétséget legel, és reszelő foga rágja
messzire hallatszó ropogással a pőre tetőket.
Pattan az ablaküveg, siketít a zaj, olvad az aszfalt;
lebben a légtornász lángnyelv hidon át, levegőn át,
ócska vadászgépként lángolva zuhannak a felhők.





Nemes Nagy Ágnes: Mihályfalvi kaland
(részlet)
Kikel a szél. Meghullámzik a tájék,
szürkéből kékbe mint az óceán,
észrevétlenül szinesül az árnyék,
tejes fény cseppen a mező haján –
s mert senki más: a keresztúton állva,
kis bódéjában csöndesen vigyázza
a pitymalló határt Szent Flórián.
Orbán Ottó: A tűzvész emlékei
(részlet)
A láng beszélt
a füst és korom fekete ajkai
kitárultak mint az ablakok
a csont és a hús dadogása minden tagodban
erre emlékszel majd a zenén túl
merev mosollyal
igazán mondhatom nagyon rokonszenves
hát okos is ha úgy vesszük
sokra azért ne számíts
merev szájjal
Takáts Gyula: A pécsi Flórián kocsmában
(részlet)
Jó szent Flórián, büszke égi szent,
neved kocsmánk cégére volt:
római díszben, ős rangod szerint,
védted a káptalani bort.
Dús köpenyed, mint kotlós szárnya
fölöttünk hűsen szétszaladt,
s néma bánatunkat halkan nyeltük
e szentfényű cégér alatt.

Illyés Gyula: Gyermekkorom lángjai
(részlet)

Mert, ha a tüzet több láng együttesének fogjuk föl – minek nevezzük vajon a tűzvészt, a tűzvészeket, melyek nemcsak falvakat, hanem egész városokat is elemésztéssel fenyegettek? A múlt század közepétől az én gyermekkorom idejéig a fehér civilizáció egyik legörvendetesebb – leghasznosabb s egyben legboldogítóbb, mert legszínesebb-hangosabb társadalmi alkotása az önkéntes tűzoltók feledhetetlen és sajnálatosan mégis feledésre kárhoztatott intézménye volt. A helységek férfilakóinak legjobbjai látták el magukat áldozatosan egyenruhaszerűen hasonló nadrággal, kabáttal, vastag talpú csizmával, fémsisakkal, arasznyi széles, vaskapcsok-terhelte bőrövvel, a kapcsokra akasztható baltával, illetve tomahawkkal, parázskaparóval, nyakukban kötélköteggel. Ekként fölszerelve vonultak szombatonként gyakorlatra, vasárnap pedig díszszemlére Európa minden tartományának, így Tolna vármegyének is minden falujában, katonásan négyes sorokba rendeződve, elől parancsnokukkal s a kisded tisztikarral, középen az ember- vagy állatvonta, a ragyogóra fényesített-festett vízfecskendővel, hátul a nagydobbal és a fúvós zenekar réztrombitáival s töröksípjaival, mert a tűzoltáshoz, sejthető milyen társitás folytán, a trombitazene is szervesen hozzátartozott.

 
Mészöly Miklós: Az elvarázsolt tűzoltózenekar
(részlet)

Aki akar, emlékezhet rá, a falu közepén trónolt a beszálló vendéglő, komoly, fehérre meszelt épület, az udvarán tágas levelesszín, ott muzsikált vasárnaponként a tűzoltózenekar. Aki látta, hallotta, sohasem felejtheti el, hogyan játszott Vak Fördős; egyik kezével verte a taktust, a másikkal a billentyűket nyomorgatta – bizony, csuda volt az! Azóta sincs, aki különbül fújná, pedig – halljátok – mindig fél kézzel fogta a csillogó szerszámot. Szép, öblös trombitája volt, rézből, s kifogyhatatlanul kacskaringóztak belőle a finom dallamok. Egyszer még a levelesszín teteje is szárnyra kapott; hogyan, hová, azt már nehéz volna kikutatni, mi se firtassuk.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal