JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. június 24.Névnap: Iván
    
 
Hónapok
JÚNIUS 17. – SÜTŐ ANDRÁS SZÜLETÉSNAPJA – 1927
 
Sütő AndrásForrás: Digitális Irodalmi Akadémia(fotó: Farkas
                        Tamás)

Sütő András
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia
(fotó: Farkas Tamás)

SÜTŐ ANDRÁS (Pusztakamarás [Cămăraşu], 1927. jún. 17. – Bp., 2006. szeptember 30.): író, elbeszélő, drámaíró, szerkesztő.

Apja Sütő András földműves, anyja Székely Berta. Elemi iskolába Pusztakamaráson járt. 1940–45-ben a nagyenyedi református Bethlen Kollégium diákja volt. 1945 januárjában beiratkozik a kolozsvári Református Gimnáziumba. A Világosság riportere lett. Ez a lap közölte első írását, Levél egy román barátomhoz címmel. 1945–47-ben internátusa, szellemi otthona a népi írók kultuszát valló kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégium. 1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója. Tanulmányait megszakítva lapszerkesztést vállal: 1949-től a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője. 1951-ben – a szerkesztőség áthelyezésével – Bukarestbe költözik. Szüleit kuláklistára téve üldözik: tiltakozásul lemond a főszerkesztői posztról. Lemondását nem fogadják el, szüleit azonban rehabilitálják. Újbóli lemondását 1953-ban elfogadják: a továbbiakban lapjának kulturális rovatában dolgozik. 1954 elején az Igaz Szó című irodalmi havilap munkatársaként Marosvásárhelyre költözik. A város ettől fogva otthonává lesz.

Írói indulásának zsengéit 1948-tól az Utunk közli Kolozsvárott: első megjelent novellája a Hajnali győzelem. 1950-ben jelenik meg (Hajdú Zoltánnal közösen) első drámája, a Mezítlábas menyasszony. Első novelláskötete az Emberek indulnak (1953), elbeszéléseinek, karcolatainak második gyűjteménye az Egy pakli dohány (1954). Művészete a mezőségi paraszti világ epikai és színpadi ábrázolásától emelkedett egyetemes létfilozófiai érvényű kérdések megjelenítéséig. Írói szemléletének középpontjában szűkebb közösségének gondjai állnak. Pályakezdő novelláiban a mezőségi paraszti világot szólaltatta meg. Családi közelségből, rokoni melegséggel rajzolja a mezőségi parasztok életét. Móricz nagy témáját, az urak és parasztok küzdelmét ábrázolta előbb, de a remélt társadalmi megújulás „hajnali óráinak” lendülete új távlatot adott hőseinek. Első hősei a régi világ kötöttségeiből felszabaduló szegény emberek (Hajnali győzelem, Bogár Zsuzsika búcsúzik). Alakjai összetéveszthetetlenül erdélyi, mezőségi emberek, sorssal viaskodó derűjüket, „karmos kacagásukat” és anekdotáikat is az életbizodalom formálja. Hősei fölött azonban hamarosan elkomorult a történelem. Háromnegyedes eszűeknek, „félrejárónak” látszanak, pedig nem ők hibbantak meg, hanem a sorsukba beleszóló történelem. Sütő András két irányban próbálta elkerülni a sematizmust: visszatért a múlt ábrázolásához (Egy csupor zsír), másrészt fölfedezte a szatirikus és a humoros ábrázolásmód lehetőségeit, így távolságtartással figyelmeztethet a történelem és a jellemek torzulásaira (Októberi cseresznye, Túróspuliszka).

Az ötvenes évek közepén elhallgatott, évekig egyetlen novellát sem írt, a görögség tanulmányozásával mélyítette szemléletét, távlatot teremtett a provincia gondjainak kifejezéséhez. Fölismeréseit esszékben, tűnődésekben fogalmazta meg, a korszerűséget abban látta, képes-e az író a szűkebb közössége gondjaira egyetemes érvényű választ adni. Félrejáró Salamon (1955) című kisregénye (melynek alapján 1956-ban film készül Turcu György rendezésében, de a művet bukaresti bemutatója után betiltják), néhány novellája valamint Pompás Gedeon (1968) című színműve már egy-egy motívumban előre mutat pályájának nagy korszaka felé, az összetettebb ábrázolásmód, valamint a személyiség és a hatalom ütközésének problematikája következtében. 1958-ban képeslap elindítására kap megbízatást: a Művészet főszerkesztője, illetve 1959-től az Új Élet szerkesztője, majd 1971-től 1989-es lemondásáig főszerkesztője. Több színpadi játékot ír az ötvenes-hatvanas évek fordulóján: Fecskeszárnyú szemöldök (1958); Szerelem, ne siess! (1961), s a kettőből ötvözött Tékozló szerelem (1962). 1967: a Pompás Gedeon bemutatója Marosvásárhelyt Harag György rendezésében. A nagysikerűnek induló előadás-sorozat elején a darabot betiltják. 1972-ben nyugat-európai, 1973-ban újvidéki, továbbá amerikai és kanadai irodalmi körúton jár. Úti élményeiről jelentős esszék íródnak (Perzsák, Az angyalvár kulcsai, Fekete rózsák – Auschwitz és Az utolsó köntösWeimar).

Az Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye (1970) számos idegen nyelvre is lefordítva évtizedek óta ér meg új s új kiadást. A műgazdag mezőségi szociográfiai anyagát a képi látásmód, valamint az intellektuális reflexiók révén – közvetlen személyességét is megőrizve – emeli egyetemes jelentésűvé: a megélt nehéz történelmet a helytállásról való tanúságtétellel avatja erőforrássá. Az egymástól elütő színes mozaikok – naplójegyzetek, újságkivágások, esszék, beszélgetések stb. – egységes művet alkotnak, az epikus perspektívák sokszínű gazdagsága a teljesség benyomását kelti. Úti élményeiről készült esszéit teszi közzé Rigó és apostol (1970), Istenek és falovacskák (1973) című köteteiben. Két kiemelkedő esszéje – a Nagyenyedi fügevirág és a Perzsák – a sajátosság értékeinek, megőrzésének védőirata, az anyanyelv és a közösség összetartozásának példázatérvényű dokumentuma. A szétszóródással, meneküléssel szemben a „maradok, másként nem tehetek” erkölcsi eltökéltségével szólnak esszéi az erdélyi magyarság megpróbáltatásairól, s követelnek méltó emberi sorsot a nemzeti kisebbségek számára. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1977) című esszéregénye az Anyám könnyű álmot ígér című művében és az esszékben is gazdagon megszólaló anyanyelvvédelem összegző műve. Nevelési regény: arról szól, hogy a nagyszülők miképpen adják át a világot kis unokájuknak a szavakban, s e világátadás közben milyen gondolatokkal és gondokkal küzdenek maguk az átadók. A mű második kiadását a román fordítás megjelenése után a cenzúra már nem engedélyezi. Az erdélyi magyarság egyenjogúsági érdekeinek jobb védelmi reményével a hetvenes-nyolcvanas években országos képviseleti testületek tagjaként áll ki szóban és írásban a teljes anyanyelvi oktatás, a nyelvhasználati jogok mellett, s írja memorandumait, tiltakozásait, közli írásait külföldön is a nemzetiségi jogfosztások ellen. Király Károllyal való együttműködésében Illyés Gyula is aktív támogatója. Elszigetelésének folyamatában új színdarabjainak előadását megtiltják, könyveit a cenzúra nem engedélyezi. A diktatúra éveiben utolsó, Romániában megjelent kötete az Évek – hazajáró lelkek (1980). A törvényes tiltással dacolva ezután minden munkáját Magyarországon jelenteti meg, új színdarabjait is ott játsszák. Ezeknek a műveknek a kiadása 2001-ben indul el Csíkszeredán. Az Álomkommandó (1987) című drámájának gyulai, majd vígszínházi s Aachenben tartott bemutatója csak fokozta a szerző elleni indulatokat Bukarestben. Lakásán, munkahelyén lehallgató készülékeket helyeznek el. Két gyermeke a hátrányos megkülönböztetés elől Magyarországra távozik. Konfliktusainak szaporodtával 1989 júniusában lemond főszerkesztői megbízatásáról; lakását belügyiek figyelik, vendégeit igazoltatják, a Kossuth rádióban Sinkovits Imre által beolvasott – az erdélyi magyar jogfosztottságot föltáró – írásai miatt a román titkosszolgálat tisztjei nyíltan fenyegetik, névtelen telefonálók halálát ígérik. 1989 decemberében, a diktatúra elleni felkelés idején népes küldöttség megy érte, kérik, szóljon a város főterén. 1990. február 10-én a marosvásárhelyi százezres, könyves-gyertyás tüntetés toborzója és szónoka. Március 19-én a Hodákról és Libánfalváról beszállított, felhergelt és leitatott csőcselék életveszélyesen megsebesíti, elveszíti fél szeme világát. Budapesten ápolják, majd Amerikában kezelik. 1990 novemberében Strasbourgban Caterine Lalumiére főtitkárral találkozik, és beszámol neki a marosvásárhelyi eseményekről. Több nyílt levélben követeli az ártatlanul bebörtönzött magyarok szabadon bocsátását. Az 1990-es évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke.

Az 1970-es években írt történelmi paraboladrámáiban a személyiség és a hatalom viszonyának sokrétű elemzését adja. A Kleist-elbeszélés nyomán írt Egy lócsiszár virágvasárnapja (1973) című drámájának hőse, Kolhaas Mihály csak későn ismeri föl, hogy a végig nem vitt forradalom önmaga ellentétébe fordul, s legjobb híveit is elpusztítja. A Csillag a máglyán (1974) két egyenrangú hősében kétféle forradalmi magatartás ütközik össze, s nemcsak a hatalommal küzdő embert mutatja be, hanem a hatalomba jutottat is a maga igazságaival jeleníti meg. A Káin és Ábel (1977) mitikus idejében Sütő András a konkrét, történelmi viselkedésmódok mögött ható két magatartásmodellt, a megalázkodót és a bátran szembenézőt jeleníti meg kiélezett, választásra kényszerítő drámai helyzetben. A bibliai parafrázisra épülő dráma az erdélyi magyarság magatartásformáinak vizsgálatával egyetemes érvényű magatartásmodelleket állít szembe egymással. A Szuzai menyegző (1981) a Perzsák reménytelenebb eszméjű drámaváltozata. A szövevényes eseményvilág az anyanyelv, barátság, szerelem, a személyiség önérzetének konfliktusát mutatja be az önmagát istennek minősítő őrült hatalommal. A tetralógiaként is értelmezett sorozat első darabjának ősbemutatóját a kaposvári színházban tartották Zsámbéki Gábor rendezésében (1974). Kolozsvárott Harag György indított sorozatot a kaposvárihoz hasonló, évekig tartó közönségsikerrel. A szerző és rendező alkotói-baráti együttműködését Harag György korai halála szakította meg (1985). A sepsiszentgyörgyi színház, Veress Dániel kezdeményezésére, teljességre törekvő sorozatban adja elő műveit. A szuzai menyegző előadását Marosvásárhelyt már nem engedélyezik (1980). Sok éves együttműködése a Nemzeti Színházzal, a politikai vihart kavaró Advent a Hargitán (1985) című színmű bemutatása 1986. január 2-án valósággal közéleti fordulatot jelentett a határokon túli magyarsággal kapcsolatos budapesti politikában. A román hatóságok tiltakozása ellenére bemutatott Advent… 1997-ig szerepelt folyamatosan a színház repertoárján, eljutott számos határon túli magyar városba, Bécsbe, Párizsba, s a Nemzetiben 285 előadást ért meg. A történelmi paraboladrámák után az Advent a Hargitán közvetlenül fejezi ki az erdélyi magyarság élményeit. Dramaturgiájában a székely népi játékok és Tamási drámáinak ösztönzését hasznosítja. Álomkommandó című drámája az abszurd drámákkal tart rokonságot. A fasizmus és a jelenkori terror lényegi azonosságát dokumentálja, s az erőszak elleni nyílt kiállást sürgeti – győzelem reménysége nélkül is. 1993-ban megírja Az ugató madár című drámáját, majd a Balkáni gerlét, mely a Nemzeti Színház drámapályázatának megosztott első díját nyerte el, s 1998 októberében mutatták be. E darab végleges változata a szerző kísérőtanulmányával az 1999-es könyvnapon jelenik meg.

Naplójegyzetei Szemet szóért, illetve Heródes napjai címmel 1993-ban, illetve 1994-ben jelennek meg.

Díjai: Állami-díj (1951; 1953, harmadik fokozat), Füst Milán-jutalom (1978), Herder-díj (1979), Szép Ernő-jutalom (1987), IBBY-díj (1987), Magyar Művészetért Díj (1989), Bethlen-díj (1990), az Osztrák P.E.N. Club dísztagsága (1990), Ius Humana-díj (1991), Kossuth-díj (1992), Tiszatáj-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), Magyar Örökség diploma (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), a Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági érdemrend nagykeresztje – polgári tagozata (2005).

Sütő András
(összeállítás)

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
(részlet)

Egy napon így szólt anyám:

– Írhatnál rólunk is valami könyvet.

– Nocsak! – néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?

– Igaz legyen – mondta.

Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhibáztam. Anyám nem egyezkedésre gondolt, hanem – a kézmozdulatáról is ítélve – a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szorító abroncsra, amely álmából is gyakorta felriasztja. Ilyenkor arra gondol, hogy mindannyiunk háta mögött felgyűlt az idő; szép csendesen ereszkedünk alá, mint a harangóra súlya. Mind közelebb a földhöz, azután kopp! – megérkeztünk, s nincs kéz, amely az órát még egyszer fölhúzná. De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velünk.

– Ez nekem is gondom – adtam meg magam.

– Hallgass arra a gondra, s az álmod könnyebb lesz!

A könnyű álmot anyám naphaladáskor az udvaron ígérte meg a cöveklábú asztalnál, amely nyári napokon piros paradicsommal, frissen hámozott uborkával, mezőségi sajttal vár haza engem; ősszel is vár, s olyankor, ha sírós az idő, a tornác fájáról nézem, és igyekszem tanulni valamit tőle. Fűzfalábaival makacsul a földbe kapaszkodik, esőben, jégverésben tisztul, s télen is vár, hóval borítottan, akár egy fehér koporsó.

Az ígéretre felkaptam a fejem, mintha tündéri szót hallanék. De a szó, mit a mesékben az égi magasság szokott küldeni, alantról hangzott, majdnem a föld porából, a mályva, porcsfű és törpebürök szintjéről, ahol anyám rongypokrócon ülve Jóska öcsém ingét foltozgatta. Ölbe emelhető kicsinységében most még soványabbnak láttam őt, kis, pihenő szaladgálásnak a felmelegedett földön. A keszkenő alól kibuggyanó hajtincsében megszámlálhatatlanok már a fehér szálak; mint a sokat mosott vászon, a szeme is világosodik. Barna volt, úgy emlékszem, a gesztenye korai változatából.

– Nézz körül az udvaron, azután a faluban, s szólj rólunk.

Hornyák Béláné: A humor megjelenése Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényében
(tanulmány)

Sütő András: Advent a Hargitán
(részlet)

DÁNIEL

Álomból álomba zuhantál. Téged kétszeresen kell fölébreszteni. Nagy az Isten kertje a Hargitán innen s a Hargitán túl. Válassz más társat magadnak.

GÁBOR

Az ember szíve csak egyszemélyes, édesapám.

DÁNIEL

Ki hirdette meg ezt? Hol tanultad ezt?

GÁBOR

Éppen hogy édesapámtól.

DÁNIEL

Amilyen anyád volt: olyan lélek csak egy volt.

GÁBOR

Azt mondom én is. Amit Rékán kívül teremtett az Isten: fölöslegesen csinálta.

DÁNIEL

Átok rajtad, hogy amit egyszer megláttál, nem szabadulsz tőle. De még fel is magasztalod a rabságodat! Csapdába lépett farkas – a csapdáját dicsőíti.

GÁBOR

Ember embernek csapdája. Nem én rendeltem így!

DÁNIEL

Ez az asszony rajtad rémzsineg és kerítőháló, sövényháló, csapó háló, függő háló és fedeles háló, rókafogó lepedő és farkasfogas vascsapdája, nem érted? Nem veszed észre?

GÁBOR

Életemben és halálomban is ő talált meg engem. Legyen rémzsineg és százféle háló! Ő talált meg engem.

DÁNIEL

Mint a horog a halat. De nem találtok már! Mindent el kell felejteni.

GÁBOR

Semmit sem lehet elfelejteni.

DÁNIEL

Már csak az a mienk, amire még emlékezhetünk? Jövődnek már csak a múltat látod? Az emlékezést hagyd mireánk, öregekre. Neked nem itt a helyed, az emlékezés golyózáporában.



Sütő András
(fotó)


Sütő András
(fotó)


Benkő Imre: Sütő András, Örkény István és Juhász Ferenc, 1978
(fotó)


Sütő András látogatása
(fotók)


Zágoni Attila: Sütő András. Táncos léptű zsákbafutás
(paródia)


Sütő András
(műismertetések)


Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja
(részlet)

KOLHAAS

A lovak hol vannak? Hol hagytad a lovakat?

MÁRIA

Mintha disznók közül keveredtél volna elő… Szólj, mi történt veled? Vessem le rólad a kabátot… Ülj ide le, te szerencsétlen. Dülingél… Ne tessék rá haragudni, tekintetes uram. Tetszik őt ismerni… Nem szokott ez ilyesmit művelni… Herse… Herse fiam!

KOLHAAS

Hol vannak a lovak? Reád bíztam a lovakat. Miért szedted le róluk a csengőt?

LISBETH

Egy kis teát igyál, fiam!

MÁRIA

Francot a bélibe. Miért nem válaszolsz a tekintetes úrnak? Hol itattak le, te isten átka? Tekintetes uram, ne tessék rá haragudni. Tetszik tudni, hogy önszorgalmúlag sohasem iszik. Herse fejét dörzsöli. Csupa egy kokas az egész feje, tekintetes asszony. Honnan ez a rengeteg kokas a fejeden, te fiam? Italtól nem lehet. Mondd, leestél a lóról?

KOLHAAS

Nézz ki, Karl. Nincsenek a lovak az udvaron?

NAGELSCHMIDT

Ha le nem csúsztak a torkán, valahol megvannak. El.

LISBETH

Fektessük le. Vizes borogatást reá, Mária.

MÁRIA

No gyere, fiam. Ekkora szégyent az árva fejünkre…

KOLHAAS

A lovakat hol hagytad, Herse?

MÁRIA

Holnap megmondja, tekintetes uram. Nagyon szűkszavú lett. Csak nem süketültél meg? Herse fülébe. Hol hagytad a lovakat? A lovakat! Mi történt? Válaszolj a tekintetes úrnak.

HERSE

El-pá-hol-tak.

MÁRIA

Elpáholtak. Nem némultál meg. Csak lógatod a fejedet. Arcát paskolja, majd hirtelen haraggal arcul üti. Térj magadhoz! Boldogságos Szűzanyám! Tekintetes uram… Tekintetes asszony…Tessék idenézni! Vér folyik a szájából… A tüdejéből… Édes fiam!

Sütő András: Csillag a máglyán
(részlet)

SZERVÉT

Megvillant a szemed. Ugrásra kész benned a tigris. A kétely nélküli. Boldog ember lehetsz, János. Énbennem rengeteg a kétely. Pondróhadjárat valósággal az agyamban.

KÁLVIN

Védekezz.

SZERVÉT

Imádkozom.

KÁLVIN

Csakhogy kételkedés közben imádkozni nem lehet.

SZERVÉT

Talán úgy van. Mégis kételkedem abban, hogy Isten tartózkodási helye pusztán a Magasság lenne. Az űr, a csillagok. Mindenütt jelenvalónak kell lennie. Benne van tehát mindabban, amit megteremtett.

Sütő András: Káin és Ábel
(részlet)

ÁBEL

Amikor összeverekedtünk és megszúrtalak a késsel, a gyógyulásodért imádkoztam és áldoztam mindennap. Nem, nem akartalak megszúrni, mondtam magamban minden pillanatban, és rettenetesen féltem, hogy meghalsz. Mikor oly sok napi eszméletlenség után felgyógyultál, örömömben fogtam e csészék elkészítéséhez. Sokévi munkámat akarod megsemmisíteni.

KÁIN

Nem mondtad akkor.

ÁBEL

Nem mondtam.

KÁIN

Azt sem, hogy imádkoztál értem.

ÁBEL

Azt sem.

KÁIN

Az örömödet is csak Neki vallottad meg.

ÁBEL

A titkaimnak Őt választottam.

KÁIN

Miért nem engem?

ÁBEL

Nem tudom: egyik ember titka jó helyt van-e a másik ember birtokában? A vadat hálóval, csapdával fogják. Az embert a titkával.

Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása
(részlet)

BAKTER

Titokzatos autót láttam a felszegen.

GEDEON

És miért titokzatos?

BAKTER

Elvtársak ültek benne.

GEDEON

Ki mások ülhettek volna? Kulákok tán és klerikális reakciósok? Az autókban és a rugós szekereken elvtársak ülnek.

BAKTER

Csakhogy ezek különleges elvtársak voltak.

GEDEON

Mely értelemben?

BAKTER

Ezek szimatolni jöttek.

GEDEON

Milyen irányba?

BAKTER

Múlt.

GEDEON

Miféle múlt? A kinti zsivajra. Csend legyen odakint! Milyen múlt?

BAKTER

Elnöki.

GEDEON

Beszélj világosabban. Úgy, ahogy tanítottalak.

BAKTER

Tókos Gedeon elnök elvtársunk régi dolgai felől érdeklődtek, s éppen Vizeslepedősnél. Hogy igaz-e, hogy régente nagy templomos volt, a felesége ma is az, hogy presbiter is volt, hogy Simeon méltóságos úrral baráti kapcsolatot tartott, hegedűt is kapott tőle ajándékba…

GEDEON

Ordítva. Micsodát?

BAKTER

Csak mutatja ijedtében, hogy hegedűt.

GEDEON

Te tudod, hogy azt két malacért vettem?

BAKTER

Meg is esküszöm rá. De Vizeslepedős… azt hiszem, ő tette a névtelen följelentést.

GEDEON

Ő is… mások is… mindahány, akinek nem tetszik, hogy rendet tartok itten. A keserves ántikrisztusát! Ezért szólnak a fejemben a nagyharangok.

BAKTER

Azok fogják eltemetni az elnök elvtárs minden ellenségét.

Sütő András: A lőtt lábú madár nyomában
(részlet)

– Jön a madarunk, Nagytata!

Áhítattal vártad a szürke gém leszállását. Ha már annyi mindenné lett, még szúnyoggá is a játékban, tán leszáll a végén szentjánoskenyérnek. De földet érintve megbillent, fél szárnyára esett, majd rémülten kapkodva újra fölszállott, hogy víztől vízig, fától fáig repdesve újabb pihenőhelyet keressen – hasztalan. Mindannyiszor féloldalt esett, de ily módon nem volt hajlandó lent maradni, visszamenekült hát – azt kell mondanom – a repülés rabságába.

– Nagytata, Nagytata! Hiszen ez nem bír leszállni!

A szürke gém alacsonyan szállt el újra fölöttünk.

Akkor vettük észre, hogy vérzik a játékunk.

Riadt seregélyek, sárszalonkák és villámröptű böjti récék nyomában vércseppet hullatva vonszolta el magát a nap után.

Nem láttuk többet.

– Ez egy lőtt lábú madár volt – mondta Nagyapa tudós határozottsággal.

Néztük egymást, ismételgettük:

– Lőtt lábú madár, nem bír leszállni.

Ne sírj, gyermek. A lábát nem tudjuk visszaszerezni. A vadász békében él a kegyetlenséggel. Megpörgettünk egy határozószócskát. Lám, ennek sem ismerheti az ember a végét. A lábára kötözött szalagocskával sármánkó-sármántyú sem gondolta, hogy téged ünnepelvén hóhérmacska kezére jut. Madaras vidámságra vágytunk; láttunk egy lőtt lábú madarat. Mi is láttunk, mondják majd a vadászok és madarászok, sőt lesz, aki vérét mutogatja – mint égből hullott csodacseppet – a kézfején. A látványnak keresztelő szüleje mégsem lehet közülünk senki, mert – úgy sejti Nagyapa – valami egyéb is megmutatta magát azzal a madárral, de nincs szava hozzá. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, s amiképpen ki-ki szeret és tud azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

– Mit mondtál, Nagytata?

– Csak morfondírozok itt magamban.

– Mélyen néz a kútba, s benne vizet kémel! – csúfolkodtál a hosszú hallgatásomon.

A gyermek hamar felejt.

Talán a természet jótéteménye, hogy minden lőtt lábú madarat nem aggat az emlékezetére.

Sütő András: Mert ahová te mégy, oda megyek…
(részlet)

– Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled.

S folytatólag anyám vezetésével, mert hogy esküvőjének felejthetetlen szövege volt ez hajdan, kánonban folytatták:

– Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem. Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled.

Nagy csend támadt ekkor.

Mintha egyetlen koporsó lett volna a világ.

A hűség szavaival szájba vert halál is hallgatott. A templom fényfalai a felkelő nap sugarait szórták Édes Néném tetemére, miközben fülem távoli viharnak moraját fogta föl.

– Édesanyám – mondtam –, történnie kell valaminek, mert ha nem egyéb, az Isten sóhajtott föl.

Mert ott volt az Úr anyám lakodalmán.

Figyelmével és fülével hallhatta az ő ragaszkodásának gyémántszavait: ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. S ha kiestünk is mindahányan az emlékezetéből, ha kivert is onnan az erősebbek tülekedése, álmából ébredvén, tekintete fennakadt a gyermeken, akinek hátravan még huszonhétezer napja. Hogy ez mily tetemes idő: Istennek tudnia kell, valamint azt is, hogy Édes Nénénk szavai nélkül az a huszonhétezer nap: ugyanannyi vak macska, szennyes vízbe fojtva.

A vadonatúj gyermekhang élesen csattant a magos mennyezeten:

– Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is!

És válasz jött rá a reménytelenség felől.

Édes Néném felemelkedett fektéből a ravatalon.

– Hát jól van – mondta, s két ujját megnyálazva eloltotta a gyertyákat. – Nem bánom, ha szállást adtok, mielőtt hazaindulnék. Messze van még ide Zágon. Téged hogy hívnak, te gyermek?

– Cselényi László vagyok! – adta meg Lacika haptákban önmagának is a tiszteletet.

Édes Néném így szólt:

– Vásárfiát hoztam neked Kelemen sátrából. Jókívánságot, amely szét is osztható majd az ínségesek között.

Így szólt az:

– Legyél a te becsületes nevednek mindig köteles, láncos, madzagos, spárgás és zsinóros szolgája, hogy mindig nyugodt szívvel elmondhasd: mert én vagyok, aki voltam, és leszek, aki vagyok.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal