1826-ban Stingl Vince, aki korábban Tatán már tevékenykedett a kerámiaiparban, Herenden telket vásárolt. Itt alapította meg kőedénygyártó műhelyét, de hamarosan megkezdte a porcelán előállítására irányuló kísérleteit is. Az állandó tőkehiánnyal küszködő Stingl a legnagyobb hitelezőt, Fischer Mórt tőkéstársként vette maga mellé, majd a gyárat 1839-ben végleg átadta Fischernek. A Stingl-féle kísérleteket Fischer tovább folytatta ugyan, de hamarosan felhagyott a helyi alapanyagokkal végzett kísérletekkel. 1842-ben már Csehországból hozatta a kaolint, a porcelángyártás egyik meghatározó alapanyagát. Ugyanebben az évben az első magyar ipari kiállításon már fölfigyeltek a bakonyi hegyek között meghúzódó porcelángyár termékeire.

Így elmondhatjuk, hogy a herendi gyárat Stingl Vince alapította, de világhírű porcelángyár Fischer Mór tevékenysége folytán lett belőle. Az első ipartelepet 1843-ban tűzvész pusztította el, de a gyár újjáépült, és még abban az évben az országos kiállításon aranyéremmel jutalmazták a herendi termékek szépségét. Az első „külföldi” siker 1845-ben a bécsi kiállításon született, ahol Herend a gróf Eszterházy Károlyné készletéből hiányzó darabok pótlását vállalta. Fischer felismerte, hogy az olcsó cseh tömegáruval a Habsburg Birodalom keretei között nem állhatja a versenyt, a művészi porcelán előállításával azonban hiányt pótol.

Forrás: Herend Herald 2005. (25. szám)