Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A szikes talajok kutatója, ’Sigmond Elek (Kolozsvár, 1873. febr. 26. – Budapest, 1939. szept. 30.) a budapesti Műegyetemen vegyész, a kolozsvári egyetem természettudományi karán bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1905-ben a Természettudományi Társulat megbízására megírta Mezőgazdasági chemia című könyvét, ugyanebben az évben magántanárrá nevezték ki. 1906 és 1907 folyamán két évig Amerikában, Egyiptomban és Nyugat-Európában tanulmányozta a mezőgazdasági vegyipart, beleértve a kutató műhelyeket és a felsőoktatást is. Hazatérve a Műegyetemen megszervezte a mezőgazdasági kémiai technológia tanszéket, kialakította a tantárgy anyagát, tankönyvet írt. Egyetemi tanári működésével egyidejűleg igazgatója volt az Országos Kémiai Intézetnek és a Központi Vegykisérleti Állomásnak. 1928 és 1933 között ő vezette az első állami szikjavítási akciót és megszervezte a talajvizsgáló laboratóriumok országos hálózatát. Tudományos kutatásainak középpontjában a szikes talajok képződése és termékennyé tétele állt, erről írt munkája, A hazai szikesek és megjavítási módjaik (1923) akadémiai pályadíjat nyert. Talajkémiai vizsgálatai során módszert dolgozott ki a talajok foszfátszükségletének meghatározására. Talajvizsgálatai folyamán a fizikai kémia és a kolloidkémia felhasználásával, a kémiai, fizikai és biológiai tulajdonságokra támaszkodva alkotta meg dinamikus talajrendszerét, amelybe minden talajfajtát be lehetett sorolni. Ez a rendszertani munka tekinthető élete főművének, melyet az Általános talajtan (1934) című munkájában ismertetett. Tevékenységét külföldön is ismerték és elismerték, a Nemzetközi Talajtani Társaság alapítója volt, számos hazai és külföldi elismerés, kitüntetés birtokosa.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)