Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A „turbina atyja”-ként számon tartott tudós, feltaláló SEGNER JÁNOS ANDRÁS (Pozsony, 1704. okt. 9. – Halle, 1777. okt. 5.) tudományos érdeklődésének kialakulására olyan hírneves tudósok hatottak, mint Mikoviny Sámuel és Bél Mátyás. Segner ősei a protestánsok üldözése idején menekültek Magyarországra Stájerországból. A debreceni Református Kollégium jeles diákja a jénai egyetemen orvostudományt, matematikát és fizikát tanult. 1731-ben városi orvosnak szegődött Debrecenbe, majd a jénai, később göttingeni egyetem meghívására a fizika, matematika és kémia tanára lett. Közben foglalkozott csillagászattal is: megalapította a göttingeni egyetem obszervatóriumát. Emellett őt tekintik a matematikai meteorológia megalapítójának. 1755-től haláláig Halléban a fizika, matematika és csillagászat professzora volt.

Tudományos munkássága nagyon sokrétű volt. A fizikában a legjelentősebb eredményeket a folyadékok és a merev testek dinamikájában érte el. Az ő munkáira alapozva fogalmazta meg a folyadékok és a merev testek mechanikájának alaptörvényeit Euler a róla elnevezett egyenletekben. A ma is közismert Segner kerék elméleti és gyakorlati jelentőségű találmány. Alkotója a Programa quo theoriam machinae cuiusdam hydraulicae raemittit (Göttingen, 1740) című munkájában a következőképpen írja le: „A vízikerék lényege egy tetszés szerinti alakú és nagyságú tartály, ezt úgy kell felerősítenünk, hogy egy függőleges tengely körül könnyűszerrel foroghasson. A tartályból alul egy belül üres kar nyúlik ki, s ennek oldalán egy tetszés szerinti nagyságú lyukat fúrunk. Ha az ember a tartályba vizet önt és állandóan gondoskodik arról, hogy a lyukon kifolyó vizet pótolja, az edény a tengely körül forogni kezd, a kifolyó víz útjával ellentétes irányban. Ez a mozgás állandóan fokozódik egy bizonyos sebességig. Következésképp a víz kiömlése is erősbödik, így hát a víz pótlásáról is fokozott mértékben kell gondoskodnunk, ha a tartályban állandó szintet akarunk biztosítani”.

Segner vízikerekét először egy Göttingenhez közeli falucskában, Nörtenben alkalmazták a gyakorlatban 1753-ban, egy olajütő malom meghajtására. A manapság a parkok öntözésére használt berendezések is a Segner kerék elvén működnek.

Segner találmánya és kísérletei szolgáltak alapul Euler későbbi munkájának, amelyben kidolgozta a turbinák elméletét. Euler kétrészes: egy álló és egy forgó részből álló turbinája jelenti az átmenetet a Segner-kerék és a korszerű reakciós, vagyis a visszahatás elvén alapuló turbinák között.

Segner sikeresen foglalkozott a pörgettyű fizikájával is. A matematika terén bizonyította a Descartes féle előjelszabályt, vizsgálta az egyenletek grafikus megoldásának lehetőségeit és kitűnő matematikai tankönyveket írt. A kémiának sok hasznos, gyakorlati alkalmazását tárta fel: írt a húsok pácolásáról és füstöléséről, a gabona vetőmagok fertőtlenítésére a kéndioxidos kezelést ajánlotta, a sovány földek trágyázására pedig a fahamut. Érdeklődése kiterjedt a cukor-, a szesz- és a puskapor gyártás technológiájára is.

Segner jelentőségét már kortársai is felismerték; tagja volt a pétervári, londoni, berlini és göttingeni akadémiának, a porosz királytól több kitüntetést kapott. Magyarságát hosszú külföldi tartózkodása alatt is megőrizte, a hagyományok szerint megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a működései helyén tanuló magyar diákokkal. Nevét az Segner keréken kívül egy róla elnevezett Hold-kráter is őrzi.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Életrajzi Lexikon, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)