Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Századunk egyik legnagyobb tudású elme- és ideggyógyásza, a kitűnő idegsebész, SÁNTHA KÁLMÁN (Nagybecskerek, 1903. júl. 12. – Budapest, 1956. dec. 12.) már medikusként Schaffer professzor mellett dolgozott a budapesti Elme- és Ideggyógyászati Klinikán. 1932-ben az agyszövettani osztály vezetésével bízták meg. Már első publikációival nemzetközi figyelmet keltett. 1936-37-ben egy évig Rockefeller ösztöndíjjal a montreali egyetemen kutatott. Itt egy fizikussal a véráramlás mérésén alapuló módszert dolgozott ki a különböző agyterületek működési intenzitásának vizsgálatára, amellyel az epilepsziakutatás új szakaszát indította el. Hazatérte után a debreceni egyetemen lett tanársegéd, majd 1938-tól klinikaigazgató. A gyógyítás, oktatás és kutatás területén egyaránt kiemelkedőt alkotott. Meghonosította a radikális modern idegsebészeti eljárásokat és önálló idegsebészeti osztályt alapított. A háború után az orvosi kar dékánjaként szervezte meg a gyógyítás és oktatás újraindítását. 1949-ben kapott Kossuth-díjának teljes összegét egy idegsebészeti műtő felszerelésére fordította. A fordulat éve után, a rohamosan romló politikai légkörben is szókimondó, igazáért nyíltan kiálló ember maradt, Helyzete egyre nehezebb lett, 1951-ben megfosztották akadémiai tagságától és tanszékét is elvették. A balassagyarmati kórház elmeosztályára helyezték; hamarosan legendás hírű gyógyító műhelyet teremtett és kutatási eredményeit is sikerült összegeznie. 1956-ban rehabilitálták, de egészsége időközben megrendült, terveit már nem tudta valóra váltani, az év végén meghalt. Debreceni sírjának felirata egy Horatius-idézet: „Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae” (Ha összeomlik is a világ, ő rendületlenül áll majd romjain).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)