JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. augusztus 19.Névnap: Huba
    
 
Hónapok
MÁJUS 23. – RIPPL-RÓNAI JÓZSEF SZÜLETÉSNAPJA –1861
 

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festőművész.

Kaposváron volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett. Házitanítóskodott, közben rajzórákat vett. 1884-től a müncheni művészeti akadémián tanult. 1887-ben Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály segédjeként dolgozott. Munkácsy képeinek másolása mellett megszülettek első jelentős alkotásai (pl. Nő fehérpettyes ruhában, 1889, Kalitkás nő). A francia posztimpresszionista Nabis (Próféták) festőcsoport tagjait alakulásukkor ismerte meg, s többször is részt vett kiállításaikon. Barátja, James Pitcairn Knowles skót festő mutatta be Aristide Maillol szobrásznak, akivel szintén közeli kapcsolatba került. A kilencvenes években Gauguin és Cézanne fogadta műtermében.

A magyar közönség 1900-ban látta először műveit nyilvános kiállításon, ekkorra Párizsban már megkapta a művészeknek adható legrangosabb elismerést.

Művészetében „fekete korszakát” előbb dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma követte. Az Amikor az ember visszaemlékezéseiből él… (1904) című művére két évvel később társulati díjat kapott. 1902-ben végleg letelepedett szülővárosában, Kaposvárott.

Pointillista-szecessziós képeivel jellemezhető korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról „kukoricás”-nak nevezte el. Ekkoriban készült műve az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett. 1912-ben elkészítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Az első világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott, s mert az ellenséges országok egyikének állampolgára volt, hét hónapra internálták, onnan Maillol és Maurice Denis közbenjárására került ki. Szabadulása után háborús rajzaiból kiállítást szervezett. Móriczról, Babitsról, Szabó Lőrincről és másokról a háború után készültek el nagy erejű íróportréi. Nemcsak festményeket és grafikákat készített, tervezett üvegablakokat és poharat, lámpát is.

letéhez fontos forrásmunka önéletírása, nevelt lányának visszaemlékezései és öccse, Ödön hagyatéka. Rippl-Rónairól Kaposvárott múzeumot neveztek el (itt látható öccse műgyűjteménye is), utolsó lakhelye, a Róma-villa változatlan formában őrzi emlékét.

Rippl-Rónai József élete és művei
(festmények)
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 266. Rippl-Rónai
„Ülj csak le!”, mordult rám, és máris új
papírt feszített deszkájára. Túl
a Róma villán, Kaposvár felett,
oly gyöngédség bolyhozta az eget,
mint a kabátom kékes hamva. „Ülj
csak le!”, mondta megint, „most sikerűl
félóra alatt, vagy soha sehogy!”
S már fogta a krétáit. Hónyomok
integettek, sárguló, laza fény,
a barázdákból s a karók hegyén,
arrébb meg, barnán friss-zöld erezet,
vetés vonalazta a földeket.
Néztem a tájat s a Mestert (ahogy
engemet ők): tavaszi áramok
keverték köröttünk a színeket
s mikor az arckép kikerekedett:
„Jól ment?”, dörmögte ő, s gyors ujjai
szignálták a pasztellt: „Rippl-Rónai”.
Ágh István: Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés Rippl-Rónai pictorról a Somogyban
(részlet)
Leskel a vén mester,
 
Mint volnék kókler,
 
Fejfedője, sálja
 
Franchonbéli, cinóber,
 
Akit oly féltve restell,
 
Öreganyjára
 
Festi, sáppadt kezekkel
 
Sármányos kalickába
 
Ámuló,
 
Bámuló
 
Asszonykára,
 
Kit magánya
 
Szellemmé gyötört.

Márai Sándor: Halotti beszéd
(részlet)
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
Takáts Gyula: Huszonnyolc Rippl-Rónai levél
(részlet)

Az itt közölt huszonnyolc levelet és levelezőlapot Rippl-Rónai egy családnak írta. Nagyobb részében dr. Balkay Béla budapesti ügyvédnek, néhányat Balkay feleségének – az ő „kedves komámasszonyának” – és egyet pedig fiuknak Balkay László tanulónak címezte. A keltezések szerint 1899 és 1919 között írta őket. Van köztük egy 1929-es évszámú berlini üdvözlet is. Nyolc darab pedig alkalmi postásokkal küldött és keltezetlen. Tehát mintegy harminc év barátságát rögzíti. Családi és közéleti, gazdasági és művészeti ügyeket-bajokat, terveket tárgyalnak. Rippl-Rónai utazásokkal és művészettel átszőtt hétköznapjait idézik Banyuls, Somodor-Aszaló, Budapest, Kaposvár, Balatonföldvár, Raspail, München, Orleans, Berlin, Bécs, Párizs és Macon városok és fürdők között. Egy kedélyes és kedvesen hasznos és kérésekkel teli érdekes barátság hangulataira, eseményeire világítanak rá.

Rippl-Rónai rendkívül ügyes, a hasznosságot is mindig szem előtt tartó egyéniség volt. Álmai is földönjárók. Amint környezetében mondották, minden arannyá vált a keze alatt, lettlégyen az föld vagy kép, barátság vagy a szépség. Mindig vonzódott a saját kedélyű, nem fontoskodó, de a segítő, jó tanácsadó, művelt barátokhoz.

Takáts Gyula: Az iparművész Rippl-Rónai
(részlet)

Ízlését abban az időben idehaza kevesen értették meg. Festői stílusa olyan újat jelentett, amely gyökerében támadta meg a szép képről és a művészi ízlésről eddig vallott tételeket. – Hát még az iparművészeti tervei? – Ez az időszak 1880 és 1914 között igen zűrzavaros, extravagáns művekkel és elvakult harcokkal teli korszaka volt kialakuló modern iparművészetünknek. Ady Magyar ugar-jának a szóképével élve, valóban ugar volt ezen a téren széles Magyarország. Vadul burjánzott benne minden az ósdi avatagságtól a modern szecessziós giccsig, a lompos primitívségtől a különc ízléstelenségig. Így aztán érthető, hogy e zűrzavarban született újat a polgár, a mecénás és a hivatalos vélemény is rémüldözve fogadta. Érthető, nem tudtak különbséget tenni vállalkozók és vásárlók a rossz és a jó között, mert nem volt „hiteles” minta az újban, amelyik alapján a mű és a giccs között különbséget tudtak volna tenni.

[...]

Ma, ha elnézzük borospoharait, konyakoskupicáit és pezsgőspoharait, melyeknek vízfesték vázlatai most itt függnek a Róma Villa falán, ki ne venné észre, hogy ezek virágkelyheket, mákgubókat ábrázolnak. Üvegbe meredt virágszirmok ezek a poharak. Füleik visszahajló levelek és száraik virágok üvegszárai. Bizony, nem mindig olyanok, mint ahogy Bernáth Aurél mondja. Talpon állnak ezek az üvegszirmok, ha dőlnek is, akárcsak a napfény felé hajló virágkelyhek.

És tányértervei? Csak kettőt említek. Egyik a villa emeleti kék halljának falán függ. Fehér, kék és zöld színesceruzával rajzolt öt-hat fából álló gyümölcsöst ábrázol. Mintha e törzsek lombjai e tányéron várnák az almákat és barackokat, hogy rátegyék. Körben a tányér peremén a stilizált kis falu, amely a gyümölcsöt termeli. A másiknak már csak másolatát őrzi múzeumunk. Százszorszépekkel pettyezett füves tisztáson sütkérező fehér kacsák. Csupa hullámzó ritmus a szálas, egyenesen vibráló rajzú fűben, melyet távoli erdők zöld gömbjei kereteznek.

És ezeknek alkotója a szecessziós Rippl-Rónai, a szecessziós iparművész?… Igen, amint mondja oktató időszerűséggel Emlékezései-ben, „senki a saját korát joggal meg nem tagadhatja”. – Valóban benne élt a szecesszióban, de abból egyéniségén átszűrve ezt a stílust olyan jelentős iparművészeti darabokat alkotott, mint a fent említett művek és színes kőnyomatai, mint például az „Újságírók Egyesületének 1896-os meghívója”.

Rippl-Rónai titkai a párizsi kiállításon
A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal