JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 19.Névnap: József, Bánk, Józsa
    
 
Hónapok
 
Salvator kápolna - Csíksomlyó (fotó: Németh Gábor Árpád)

Salvator kápolna - Csíksomlyó
(fotó: Németh Gábor Árpád)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje”

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2,3–4). Ez az a „történelmi pillanat”, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.

PÜNKÖSD
(gyűjtőoldal)
Veni sancte spiritus
(részlet)
Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!

Babits Mihály fordítása

Pilinszky János: Pünkösd egy új templom falai között
(részlet)

Tűz a Szentlélek Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak szájjal, de tettekkel is szeresse az Istent. Erre kell a Szentlélek tüze és ezt kapták az apostolok Pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a mi lelkünket is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben.

Biblia – Jn 14,23–31 – Pünkösd ünnepe
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. És most mondtam meg néktek, mielott meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

Biblia – ApCsel 2,1–11 – Pünkösd
Szent István Társulati Biblia

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszoló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket? Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

Biblia – ApCsel 2,1 – 13 – Pünkösd ünnepe
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lon nagy hirtelenséggel az égbol mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek elottük kettos tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélo férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lon, egybegyule a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá oket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát oket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Bornemisza Péter: A vigasztaló
(részlet)

Valamint ígérte Christus Urunk magát és az ő Szentlelkét, szinte azképpen be is teljesítette, mert mihent pinkesd napján kiönté az apostolokra a Szentlelket, általa annyira megbátorodnak, hogy az mely Péter az leányok előtt elein megtagadta vala, előszer is ő felállván az piacon, egész ország előtt prédikálná, hogy a Názáretbeli Jézus volna az Idvözítő Christus, kiről nagy bölcsen előhozza Dávidnak és az több prófétáknak is bizonyságit.

Csúzy Zsigmond: Galamb képében
(részlet)

Miért ábrázoljuk galamb képében? noha a Szentléleknek teste nincsen, mint az Atyának is, kit vén öreg ember képében szoktunk leírnia.

1. Mert így jelent vala meg Dánielnek. Úgyhogy a Szentlélek Istent is galamb formában ábrázzuk, mert úgy látszatott vala édes Üdvözéttőnkre leszállani, mint egy galamb, és rajta maradni. 2. Mert malasztjával, hasonlókká tészen bennünket a szeléd galambokhoz. Ám mintegy epe nélkül lévén, a tekélletes jó keresztény senkit meg nem bánt, senkinek nem irélli jovát, jó szerencséjét, elémenetelét, és senkit nem gyűlöl. 3. Mert valamint a kősziklák lyukaiban mondatik fészkelleni, úgy nékünk a Krisztus Jézusnak, mint titkos értelmű kőszálnak mélységes sebeiben, ájtatos elmélkedésinkkel, legtöbbet kell mulatoznunk. 4. A galamb magában keserves búgásával mintegy siránkozó, úgy nékünk keseregnünk és sűrű könnyhullatásokkal (mint Dávid) siratnunk kell bűneinket és elvesztett régi boldog állapotunkat. 5. És amint ő örömest közel forog a vizek körül, úgy a Szentlélektől megszállott keresztény az isteni tudományoknak eleven forrásit szomjúhozván, az áhítatosság vizei körül foglalatoskodik gyakortább, és könyveinek forrásival mosogatja magában lelkének szennyét, mocskos fekélyit.

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

Minket természetesen a pünkösd ünnepe (hazai viszonylatban az egy–két–három napos ünnep, vasárnapon, hétfőn és kedden) foglalkoztat. Sajnos, a pünkösd nagyon háttérbe szorult a karácsony és a húsvét mellett és mögött. Pedig nélküle (Cselekedetek 2. fejezete) nincs semmiféle ünnep, sem keresztyén élet. Mindenek kulcsa Szentléleknél, az Atyának- (János 14,16. 26) és a Fiúnak (János 15, 26) a Lelkénél van, aki az első tanítványokra pünkösd napján töltetett ki, mint aki öröktől fogva volt és munkálkodott, s aki a kitöltetés óta is naponta eltölti–betölti szívünket. Szentlélek nem egyéb, mint maga a testben eltávozott Krisztus miközöttünk és mibennünk a ő állandó jelenlétével. Nem vagyunk hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok (János 14,18), mivel Szentlelke mint é1ő személy által láthatatlanul éppoly bizonyosan a mienk a mennyei Atya és az egyszülött megváltó Krisztus, amilyen bizonyosan őt látták és hallották testileg az első tanítványok (Máté 28, 20). Krisztus jelenléte a mindenkori mában annyi, mint a személyesen beszélő, tanító és vezető–vigasztaló Szentlélek mibennünk. Szentlélek tesz bizonyossá nemcsak a karácsony csodájáról, hanem a feltámadás és a mennybemenetel misztériumáról és a hitnek minden dolgáról.

Szentlélek valóban az élő kulcs, aki hitünknek valamennyi titkába és csodájába, az élet és a halál mélységeibe és magasságaiba elvezet. Ezért hangzik szünet nélkül a könyörgés: „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket éppen”, vagy amint a régiekkel együtt imádkozzuk: „Veni creator Spiritus” = „Jöjj teremtő Szentlélek”.

Balassi Bálint: Tizenegyedik: Borivóknak való
In laudem verni temporis
[Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…]
(részlet)
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Arany János: Ünneprontók
(részlet)
Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
 
„Imára! imára!”
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
 
Imára, imára.
Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
 
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
 
Mint hajnali rózsa.
Ady Endre: Hajlongni emerre, amarra
(részlet)
Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,
Kevés szentlelket, Uramisten
S ostoroztál,
Bár véresek valánk.
Körülvettél balgákkal minket
S méltatlanul kínzott fejünkre
Sohse hintett
Kegyed sugarakat.
Csoóri Sándor: Keserű, pünkösd előtti ének
Pünkösd jön: szép, borzas ünnep.
 
A legyőzőim sorban
fönt a hegyeken járnak,
s várják a suhanó, tüzes
lángnyelveket fejük fölé:
 
a szentlélek-orchideákat.
Balassi Bálint: Tizenhatodik: In somnium extra [Kikeletkor, jó Pünkösd havában…]
(részlet)
1
Kikeletkor, jó Pünkösd havában,
Mikor volnék nyughatatlanságban,
Szerelem kínjában,
2
Sokszor vigyázva én megvirradtam,
Magamban nagy sokat gondolkodtam,
Hogy ne bánkódhassam.
Babits Mihály: A lélek ünnepe
(részlet)
Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától
pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep!
Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor,
gyujtó, beszédes lángolás a mennyek.
Ma hallgat a harsona, csak a dob szól,
az eső dobja, s mint alélós hinta,
melyen a Szellem szédelegve hopszol,
kél az új tavasz, lendül a bab-inda.
Reviczky Gyula: Pünkösd
(részlet)
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság
(részlet)
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
„Hogy születhetik újjá, aki vén?”…
Illyés Gyula: Pünkösdi ének
(részlet)
Hajlongva, szaporán szivattyúzza a hű
földből a kankalin, ládd! a szomjazott reményt –
Ó, pünkösdi ünnep, földből mennybeszálló! – mint friss vizű kútra
hajlok e virágra, kortyolnám vigaszát.

Jókai Mór: Egy magyar nábob
(részlet)
VIII. A Pünkösdi király

Tehát ismét itthon vagyunk a kedves, a szegény Magyarhonban.

Piros pünkösd hajnala van, igazán piros hajnal. Nagykunmadaras utcáin korán, az első kakasszó után nagy muzsikával vonul keresztül egy banda barna zenész, előttük járul kivont mogyorófa pálcával egy városi esküdt, s arcának haragos méltóságán meglátszik, hogy fontos hivatalos foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát nem ivott.

A derék esküdt férfiú becsületesen kékbe van öltözve, ahogy rangbeli emberhez illik, pörge kalapját ékesíti egypár nagy, kinyílt bazsarózsa, gomblyukában egy csomó szegfű muskátlilevéllel, selyempuszlija ezüstgombos, képe piros, bajusza hegyes, csizmája bojtos, sarkantyús; oly hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon járna, s félre nem nézne a világért, még kevésbé a háta mögött járó cigányokra; csak amidőn egy-egy tanácsbeli vagy választott polgár háza előtt mennek, akkor int feltartott pálcájával, hogy menni lassabban kell, a trombitát fújni pedig erősebben.

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
(részlet)

Pünkösd a moldvai csángóknál román jövevényszóval ruszáli. Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szertartásokkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak. Az Egyház, ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek.

Dömötör Tekla: Magyar népszokások
(részlet)

A pünkösdi király-választás szintén a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI–XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. A XVI. századi észak-magyarországi zsinati határozatok többször is megtiltják, hogy régi szokás szerint királyt válasszanak, táncoljanak pünkösd napján. E tilalmakból kiderül, hogy magyaroknál és szlovákoknál egyformán népszerű volt a szokás.


[…]

Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt, Nyugat-Dunántúlon azonban néhány évtizede még zöld lombokba burkolt vagy lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor. Sopronhorpácson törökbasajárásnak nevezték a szokást, és történeti mondát is fűztek hozzá.

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Pünkösdi király – pünkösdi királynő

Mint láttuk, a legrégebbi adatok a pünkösdi királynőről nem szólnak, csak királyválasztásról beszélnek. Más a helyzet a XVIII. század végétől kezdve, mikor a királyválasztás mellett a királynőválasztás szokását is emlegetik. A XIX. században mindkettőről egyformán szólnak forrásaink. A XX. században azután úgy változott a helyzet, hogy csak a kislányok királynőválasztása maradt fenn az ország egyes vidékein élő gyakorlatként.

Sebestyén Gyula, aki összefoglaló tanulmányt írt a pünkösdi király és királynő választásról, egymás mellett sorolja fel ezeket az adatokat, s ugyanígy járt el Róheim és a többi kutató is. Valójában a vegyes adatokat négy fő csoportba oszthatjuk, s lehet, hogy ezek eredetükre nézve is különbözhetnek. Ezek a következők:

1. Pünkösdi királyválasztás a legények korcsoportjából.

2. Király- és királynőválasztás a legények és nagylányok csoportjából.

3. Király- és királynőválasztás a gyermekek korcsoportjából.

4. Lányok királynőválasztása. (A királynő többnyire egészen fiatal kislány. )

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)
A pünkösdölés

Amikor a római birodalom romjain Európa kereszténnyé lett új népei kialakították életformájukat, az egyház az ősi hagyományokat igyekezett keresztény tartalommal megtölteni. Így kapcsolódott a tavaszünnep szokásköre pünkösd ünnepéhez, amelyet a Szentlélek eljövetelének szentel az egyház. Változó ünnep ez is, húsvét után számított ötvenedik napra, a május 10-e és június 13-a közötti időszakra esik. Így aztán a régi, a göröglatin, illetve a germán, szláv hiedelmek és szokások közül nemcsak a tavaszünnep, hanem az évkezdő márciusi ünnepek és a nyárkezdő júniusi ünnepek is e naphoz kapcsolódtak a kialakuló európai kultúrkörben.

[Hess páva…]
(részlet)
magyar népdal
Hess páva, hess páva,
Királyné pávája!
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék.
Jó reggel felkelnék,
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innék,
Gyöngyharmatot szednék.
Szárnyam csattogtatnám,
Szép tollam hullatnám,
Szép leány felszedné,
Kalapjába tenné.


Faltisz Alexandra: Hess páva

Faltisz Alexandra: Hess páva



Jeles napok – ünnepi szokások: Pünkösd
Pünkösd
(szócikk)
Dömötör Tekla: A népszokások költészete
(részlet)
A tavaszi és nyáreleji ünnepek rítusénekei

Ami a májusi-pünkösdi ciklust illeti, legjelentősebb rítusai: a májusfa behozatala és felállítása és a pünkösdi megszemélyesített alakoskodások.

Szemben a télközépi, karácsonyi-újévi és a húsvéti ciklussal, ahol a legkülönbözőbb szertartásos énekek motívumai a keresztény szimbólum-rendszerhez kapcsolódva jelentkeznek, a farsangi dramatikus játékok éppúgy, mint a májusi-pünkösdi szertartásos énekek sok, nehezen megmagyarázható mozzanatot tartalmaznak, melyeket már évszázadok óta a rítusok előadói, az énekek éneklői sem tudnak racionálisan értelmezni, azonban a népi kultúrában még mindig funkciót töltenek be, kollektív esztétikai igényt is elégítenek ki. Álarcot ölteni, májusi fát felállítani, leányokat „királynő”-nek öltöztetni ugyanis olyan rítusok, amelyek önmagukban is kifejezőek, bármi légyen történeti-vallástörténeti hátterük.

Az egyházak természetesen már igen régóta megkísérelték ezeket az ünnepköröket is valamilyen módon asszimilálni. Ez a farsang esetében annyira nem sikerült, hogy a középkorban a farsangot az „ördögök ünnepének” tartották.

A májust a katolikus egyház megtette Mária hónapjának és a májusi leányünnepek részben vallásos színezetet nyertek, azonban a fehér ruhában, fátyolban megjelenő Mária-leányok sem tudták teljesen eltakarni az ünnepkör régebbi mágikus-erotikus jellegét.

Dömötör Tekla: A népszokások költészete
(részlet)
Növényi jelképek

A rózsa is részben a tavaszi vegetáció jelképe, részben erotikus vagy vallásos szimbólum. Számos szertartásos énekben és játékdalban előfordul Szent Erzsébet neve is. Talán az ismert rózsa-csodához asszociálva került a tavaszi énekekbe. Szerepe általában az, hogy leánynézőbe jön.

A rózsa főként a pünkösdi énekekben jut fontos szerephez.

Szabad-e pünkösdözni?
 
Elhozta az isten piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk királykisasszonykát.
Jácintus, jácintus tarka tulipánus
Nem anyától lettem
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján,
Hajnalban születtem.
Jácintus, jácintus, tarka tulipánus.
Hintsetek virágot az isten fiának,
Éljen a királykisasszony!

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
A pünkösdi rózsa

Itt kell utalnunk a pünkösdi rózsával kapcsolatos képzetekre is, melyek szintén Európa jelentős részén felbukkannak. A természetes kapcsolat abból a tényből származik, hogy május a virágnyílás és így a rózsanyílás fő ideje is, különösen Európa déli részein. A pünkösd egyik neve a középkorban olasz és spanyol területen Domenica rosata. E napon rózsával díszítették, rózsaszirmokkal hintették be a templomokat.

Elhozta az Isten
(részlet)
magyar népköltés
Elhozta az Isten
Piros pünkösd napját.
Mi is meghordozzuk
Királyné asszonykát.
Jácintos, jácintos,
Tarka tulipános;
Hintsetek virágot
Az Isten fiának!
[Két szál pünkösdrózsa …]
magyar népdal
Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra;
El akar hervadni;
Nincs, ki leszakítsa.
[Pünkösdi rózsa, fényes vagy. …]
(részlet)
magyar népdal
– Pünkösdi rózsa, fényes vagy.
Mért adtad másnak magadat?
– Azért adtam másnak magamat,
Mért nem viseled te gondomat?
Sárossy István: Pünkösd
(vers)
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
(vers)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal