| ||||||||||||||
|
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
|
Porciunkula népünk ajkán porcinkula, purcinkula, porcinkulabúcsú, Porcinkulai Szent Ferenc a franciskánus rend három ágának: a ferencrendieknek, minoritáknak és kapucinusoknak, továbbá a velük kegyelmi közösségben élő harmadrendnek legnagyobb ünnepe.
Akik a rend történetét ismerik, jól tudják, hogy a S. Maria degli Angeli titulusára szentelt kis kápolnát, a Monte Subasio kamalduli remetéinek ajándékát Szent Ferenc mindennél jobban szerette. Ez volt az első rend, vagyis a férfiág bölcsője. Itt lett apáca Szent Klára, a női ág, vagyis a második rend társalapítója. Itt halt meg Ferenc tesivér.
A kései legenda szerint, amelyről a Fioretti, sőt a Speculum Perfectionis, de még a mi, XIV. századból származó Jókai (Ehrendfeld)-kódexünk is még hallgat, egyszer Jézus és Mária jelent meg a kápolnában Ferencnek. Felszólították, hogy kérjen valami nagy kegyelmet. A Poverello azt kérte, hogy mindenki, aki ezt a templomocskát meglátogatja, teljes búcsút nyerjen. A kérést Krisztus helybenhagyta és Ferencet a pápához utasította. III. Honorius teljesítette Ferenc kérelmét és augusztus elsejének delétől másnap alkonyatig minden esztendőben teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a kápolnában megszabott feltételek mellett ájtatoskodnak.
|
|
|
Lakatos István: Lába alatt a szél
|
Most még élünk szigorú fegyelemben. Elöljárónk egy erőteljes, harminc-harmincöt éves kapucinus szerzetes, Rudolf atya. Ő a páter prefektus, reggeltől estig az ő figyelő szeme előtt folyik életünk; tőle függ boldogságunk, boldogtalanságunk. Ő ébreszt bennünket, ő misézik nekünk, velünk étkezik és köztünk ül magas katedráján a közös tanulóteremben. Fehér kötélöves, barna csuhájában ott áll a gőzpárás, forró fürdőben, amikor tusolunk.
Péntek a fürdés napja. A csempés tusolóban hat forróvizes rózsa, hatan léphetünk be egyszerre a kád nélküli, szaunaforró helyiségbe. Levetkőzve várakozunk az előtérben, negyed órát fordíthatunk tisztálkodásra. Jó három óráig eltart, míg végzünk mind a hatvanan. Rudi páter nem türelmetlen. Az ajtóhoz támaszkodik, a meztelen kisfiúk közt arcáról patakzik a verejték. Lélegzetvételnyi időre sem hagyja el a fürdőtermet. Az ügyetlenebbeknek segít. Beszappanozza hátukat; akiket igazán szeret, azokat a végén szárazra dörgöli frottírtörülközőikkel. A pénteki tisztálkodásokat Rudolf atya sohase mulasztja el.
(…)
Szívből szeretjük Rudolf atyát. Előtte nincs titkunk, nem is lehet. Napközben átvizsgálja fiókjainkat, szekrényünket. Ballag mögöttünk – saruban télen-nyáron –, amikor sétálni viszi vagy kíséri föl fiait a gimnáziumba.
Mélyen szemünkbe tekint olykor.
– Hogy mit csinálsz, látom. Hogy mit mondasz, hallom. Azt áruld el nekem, hogy mit gondolsz.
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |