Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A magyar kőolajbányászat megteremtője, PAPP Simon (Kapnikbánya, 1886. február 14. – Budapest, 1970. júl. 27.) kolozsvári egyetemi tanulmányai végeztével az ásvány-földtani tanszéken lett tanársegéd, majd 1911-től a selmecbányai főiskolán tanított ásvány-, földtan- és telepismerettant. A neves professzor, Böck Hugó munkatársaként vesz részt a nagy sikerű erdélyi földgázkutatásban majd a horvátországi kutatásokban. 1915 és 1920 között a Pénzügyminisztérium bányatanácsosa és főgeológusa.

1920-ban külföldre távozott. Először az Anglo-Persian Oil Co. Vállalat szolgálatában végzett kőolajkutatást Jugoszláviában, Albániában, Törökországban és Új-Guineában, majd egy londoni vállalat munkatársaként Kanadában, Németországban és az Egyesült Államokban kutatott. Gazdag tapasztalatok birtokában tért haza 1932-ben. Az általa kitűzött budafapusztai kutatófúrás tárta fel 1937-ben az első ipari jelentőségű magyar kőolaj és földgáz előfordulást. 1938-ban megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., a MAORT, melynek főgeológusa, majd vezérigazgatója lett. 1940-ben fedezte fel a második jelentős szénhidrogén-előfordulást Lentiben. 1944-ben ő akadályozta meg, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit.

Az olajipar államosításakor, 1948-ban koholt vádak alapján halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben amnesztiával szabadult. Később rehabilitálták.

Az egyetemi oktatás terén is jelentős tevékenységet folytatott. A soproni egyetemen 1944-ben létrehozta az olajkutatási és termelési tanszéket, melynek professzora lett. Ipartörténeti és műszaki szempontból egyaránt jelentős Amagyarországi kőolaj- és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban című munkája.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)