JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. szeptember 26.Névnap: Jusztina
    
 
Hónapok
SZEPTEMBER 23. – ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG
 
Gesztenyés (fotó: Legeza Dénes István)

Gesztenyés
(fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Őszbe csavarodott a természet feje…”

A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. (A déli féltekén e napon kezdődik a csillagászati tavasz.) Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.

Csukás István: Csillagászati ősz
A magasban már az új évszak remek ólja felépült;
 
az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,
 
a pázsitot faggyal beretváló hajnalokra, a
postássapkájú délelőttökre, a lassan érkező lázra,
a nyár, no lám, mint egy végrehajthatatlan ítélet, elévült,
 
az új bírák, a dérparókás virágok a kerítés
 
mögött fontoskodnak, az ablakból rájuk látok,
s szorongva cigarettázom, míg felizzó érzékeim loholva
próbálják utolérni az időt, mely mint a vonat utolsó vagonja,
 
kihúzódik a láthatárból; egy mozdulattá tisztult,
 
egyetlenegy kristályi moccanássá a próbálkozások,
az izgatottan körbefutó lábnyomok végleg elhagyott évadja,
mint mikor az ember a rákövesedett, zsúfolt, ablaktalan házat lebontja.
Arany János: Toldi estéje
(részlet)
Első ének
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
 
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
Nemes Nagy Ágnes: Vihar
(részlet)
Egy ing rohan a réten.
Nap-éj-egyenlőségi viharban
a szárítókötélről elszökött,
s most rogy-rohan Medárd-zöld fű fölött
egy sebesült katona testtelen
koreográfiája.
Ott futnak ők. A vásznak.
Villámok torkolattüze alatt
már hadseregnyi végső mozdulat,
ahogy rohannak, zászlók, lepedők,
egy hasonlíthatatlan szisszenéssel
lehasadt orrvitorla, rongy,
a szünhetetlen zöld mezőben
bukóban, kelőben,
egy tömegsír legvégső vásznait
mutatják lobbanásaik.
Csukás István: Most fél tíz van és ősz
Most fél tíz van és ősz,
a kertben lángol egy fa,
a szomszédban iskolacsengő szól,
szeptemberi muzsika,
szemben a hegy medvefeje
börzsöny foltokban hámlik,
szívdobbanás és a perc és a fű
megszámoltatik egy szálig.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Tompa Mihály: Ősszel
(részlet)
Ah, mért is ilyen hosszu életünk?
A hatvan, nyolcvan év minek nekünk?
 
Sokáig élni öröm-é:
 
Ha bánat, kétség, fájdalom van
 
Szurkálva perceink közé?
Jobb volna az éveknek csak fele,
Zavartalan öröm közt telve le;
 
Hogy élet és kebel
 
Fényes piros lángban, miképen
 
A fáklya, ugy lobogna el;
De égő fáklya nem vagy, életem!
Ugy sápadok meg én is csendesen,
 
Mint ágon a levél…
 
Ah, a természet haldoklása
 
Lelkemmel titkosan beszél!

Jókai Anna: A nagynéni levelei
(részlet)

De azért kedves, kedves a Te szavad… A szeptember rossz nekem. Rossz nekem, a huszonhárom dacos évemnek, ez a szelíd, napról napra engedelmesebben fakuló vegetáció; idegesít, hogy napról napra hosszabbra zökken a sötétség, s a decemberi fordulóig nem tehetünk ellene semmit, de semmit… Reggelente már hideget köpnek a kapualjak. A távolodó nap délben még megtéveszt, de mindent elárul az alkony, a meleget hirtelen és mohón leszívja. Ezt a megadást, ezt nem akarom. Jogom van tudni: miért?

 

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra
(részlet)
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Bodor Ádám: Az ősz kezdete
(részlet)

Az ősz egy szeptemberi reggelen, nem éppen váratlanul, de minden átmenet nélkül érkezett. Egy langyos estét követő hajnalon sószínű dér takarta a háztetőket, a járdát s az úttestet fakózöld akáclevél borította; pirkadatkor sokan becsukták az ablakot.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal