Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A modern elméleti fizika oktatás megteremtője, ORTVAY RUDOLF (Miskolc, 1885. jan. 1. – Budapest, 1945. jan. 2.) a budapesti és a göttingeni egyetemen tanult matematikát és fizikát, majd Zürichben doktorált. 1927-ben jelent meg „Az anyag korposzkuláris elmélete” című könyve. 1928-tól haláláig a budapesti tudományegyetem elméleti fizika professzora volt.

Ortvayt elsősorban nem kutató, hanem oktató és szervező tudósegyéniségként tartják számon. A relativitás- és kvantumelmélet az ő kezdeményezésére lett az egyetemi tananyag része. Előadásai kiterjedtek az elméleti fizika valamennyi részterületére. Intézetét minden érdeklődő számára megnyitotta: kollokviumaira meghívta az iparban dolgozó fizikusokat, a társtudományok művelőit és a középiskolai tanárokat is. Szoros kapcsolatot tartott fenn a külföldi egyetemeken dolgozó magyar fizikusokkal. Meghívására Neumann János, Wigner Jenő, Teller Ede és Polányi Mihály számoltak be legújabb kutatási eredményeikről, majd amikor a háború közeledtével a személyes látogatás már nem volt lehetséges, Ortvay sűrű levelezést folytatott kollégáival. A Mathematikai és Physikai Társulatba olyan neves fizikusokat hívott meg, mint Planck, Sommerfeld, Heisenberg és Eddington.

Ortvay nagyon művelt ember volt; a fizika, matematika, csillagászat mellett érdekelte a filozófia és az archeológia is. Korai halála után munkáját az általa felfedezett tehetséges tanítvány, Novobátzky Károly folytatta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)