JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. június 23.Névnap: Zoltán, Édua
    
 
Hónapok
JÚLIUS 22/23. – OROSZLÁN HAVA
 
Rudan Mária: Oroszlán zodiákus

Rudan Mária: Oroszlán zodiákus

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„…Az Oroszlán…”

A történelem hajnalán az oroszlán nemcsak Afrikában volt honos. A fekete földrészen kívül Dél-Európától Indiáig mindenütt nagy számban élt. Az óriás macskát nemcsak azért irtotta az ember, mert a bőrét és a nyájait féltette tőle. Oroszlánt ölni egykor a férfiasság próbája volt, a törzsön belüli hatalmat igénylők rituális kötelezettsége, ami a vadászmódok és fegyverek tökéletesedésével királyi passzióvá süllyedt. Így pusztult ki e királyi vad gyorsan civilizálódó eurázsiai élőhelyein. Mielőtt azonban ez bekövetkezett volna, mint a királyok állata és az állatok királya jelképpé nőtt, és mivel a királyság intézményét égi eredetűnek hirdették, a királyok pedig a Nap fiának tekintették magukat, az aranysörényű ragadozó napjelképpé lett. Mint ilyen, nemcsak a szakrális és profán művészetekben jutott főszerephez, hanem a közelmúlt népművészetében is, ott is, ahol élő oroszlánt nem láttak soha.

Egyiptomban a Nagy Istennő egyik megjelenési formája az oroszlánfejű Szekhmet, a háború istennője volt, de ábrázolták Íziszt is oroszlánfarokkal. Oroszlánháton állva jelenítették meg a föníciai Asztartét, a hettita Arinna napistennőt és fiát, Szurummát, a phrűg Kübelét. A brahmanista mitológiában Síva feleségének harcias alakja – ekkor Durga a neve – szintén oroszlánon lovagol. Az uralkodóknak kijáró oroszlántrónus – a buddhista művészetben Buddha és egyes bódhiszattvák ülőhelye – őrt álló, óvó-elrettentő jelképes szerepet töltött be. Egyiptomi eredetű képzet szerint – láttuk – a túlvilági kapukat is oroszlánok vigyázták. Oroszlánölő naphérosz volt a sumér Gilgames, a zsidó Sámson, a görög Héraklész, a félig-meddig történelmi hőssé vedlett „oroszlánsörényű” perzsa Rusztem. Héraklész, amikor első munkájaként legyőzi a nemeai oroszlánt, felölti annak lenyúzott bőrét, miáltal maga is oroszlánná, azaz királlyá, a nyárban uralkodó Nappá válik. Hasonló okból nevezi oroszlánnak a Biblia Júda királyi házának alapító ősét.

Hogy az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, helyet kapott a Zodiákus csillagképei között is. Az Oroszlán csillagképet az Állatöv „királyának” tekintették. Legfényesebb csillaga, mely a nappályán trónol, a Regulus, magyarul „Királyocska”, „Királyfi”.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Nap

A mitologikus világképben a Nap kering a Föld körül, ezért van az, hogy a szoláris év mítoszai, meséi a Napot megszemélyesítő hős vándorlásáról szólnak. Az asztrológia is a Föld körül „bolyongók” (görög planétész), köztük a Nap egy esztendős életútját követi nyomon. A Napét így: az Oroszlánban van „otthon”, itt „uralkodik” (latin domicilium = „székhely”), a Szűzben vándorútra kél (peregrinus = „idegen”, „vándor”), a Mérlegben az őszi napéjegyenlőségkor éri el a „romlás” (casus = „bukás”, „hanyatlás”). A Skorpióban, Nyilasban és Bakban tovább „vándorol”, a Vízöntőben – az Oroszlánnal szemben – jut pályája mélypontjára, „rangját veszti”, „számkivettetik” (exilium = „számkivetés”). A Halaktól kezdve a pályaív emelkedni kezd ismét, a Kosban a tavaszponton a Nap visszanyeri „erejét” (latin exaltatio = „felmagasztalás”), és a Bikán, Ikreken, Rákon át „vándorolva” ismét feljut oroszlános trónusához. Ez a pályaív, a Holdéval együtt szabályos, évenként ismétlődő sinushullámot rajzol az idő tengelyén, mindig oppozícióban a Szaturnuszéval. A csillaghitben az esztendő drámai cselekményének a váza a Nap-Hold kettős és a Szaturnusz ellentétére épül, amit a többi planétához való viszonyuk színez, és a csillagképes háttér ábrái töltenek fel „eseménnyel”. A mítoszok, mesék szerkezete is „asztrologikus”. A világképi program szerint ugyanis „lent” is mindennek aszerint kell történnie, ahogy az „fent” zajlik, a világnak törvényt szabó kozmikus istenek körében.

Szatmári Juhos László: Oroszlán
(szobor)

Ismeretlen román kori mester: Oroszlánfigura
(dombormű)

Az állatövi csillagképek jelei
Rudan Mária: Oroszlán csillagkép

Rudan Mária: Oroszlán csillagkép

Csokonai Vitéz Mihály: A nyár
(részlet)
A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon,
 
Magossan tűndöklik a hideg klímákon.
Hevűl a Neméa sárga oroszlányja,
 
Mert súgárit a nap rá közelről hányja.
Petőfi Sándor: A Kiskunság
(részlet)
Forró nyárközép van,
Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára
Mint a lángeső, oly égető özönnel
Ömlik a pusztára…
Puszta van körűlem,
Széles hosszu puszta, el is látok messze,
Egész odáig, hol a lehajló ég a
Földdel olvad össze.
Juhász Ferenc: Mámor
(részlet)
Az Oroszlán jegyében
születtünk mindaketten,
amikor aszalódik a fű a sírokon
és a madarak pilledten dadognak,
a sár varangyokkal kipattog,
mint a hülyék lágy arca,
s a folyókban annyi hal feszűl,
hogy uszonyos fodra a mezőkre kicsap,
s este zuhog a tűzbogár,
hogy egy tábla fénnyé áll össze a rét,
s hörögve kúszik a gyöngypikkely-hüllő, a tejút
a fülledt föld felett,
s a csillagok
rakásra hányt peték
a boldog űrben,
s a hold is akkora,
hogy az már kimondhatatlan,
s a napraforgók árnyéka töményebb,
mint a feketemárvány krisztusfejek.
Kányádi Sándor: Nyár van, nyár…
(részlet)
Nyár van, nyár,
tikkasztó.
Kiszáradt
minden tó.
Elapadt
a patak.
Weöres Sándor: Nyári este
(részlet)
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
Kálnoky László: Július
(részlet)
A perzselő és buja nyár
kemencéjében a kopár
fennsík kigyúl, lentebb a málna-
bokrok nyújtják gyümölcsüket,
s a szunnyadó erdők felett
úszik a tölgyek barna álma.
Lombok között bujkál a fény,
zöld láng lobog a fák hegyén.
Szerszámládájukat kinyitják
a kis, hegyes fülű manók,
kezükben gyújtó és kanóc,
hogy felrobbanthassák a sziklát.
Kányádi Sándor: Nyár
(részlet)
Ballag a Küküllő,
meg-megállva baktat,
szúnyogokat fogdos
a kicsi halaknak.
Weöres Sándor: Kánikula
(részlet)
       Szikrázó
       az égbolt
aranyfüst a lég,
       eltörpül
       láng-űrben
a tarka vidék.
Petőfi Sándor: János Vitéz
(részlet)
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.


Kosztolányi Dezső: [A napraforgó mint az őrült]
A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó – fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
Arany János: Toldi
(részlet)
Első ének
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
 
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
Kálnoky László: Napraforgók
Feléd fordítjuk szüntelen az arcunk,
bálványunk, éltetőnk, tüzes korong!
Hasonlítunk hozzád. Talán miattunk
aggódsz, ha fényed felhők közt borong.
Szánd tányérképű rokonaidat
rövidre szabott életük miatt!
Számlálhatatlanok évmillióid,
s kóróvá száradunk mi őszutóig.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal