Hogyan indultak az „ásó nélküli ásatások”?

A repülés és a légifotózás jóformán egy időben fejlődött ki. Az I. világháború volt az első nagy próbaterep, amikor a pilóták – az ellenséges terület fölé berepülve – fényképeket készítettek, és elemzésük nyomán harcászati döntések születtek. A háború után, de már a háború alatt is többen észrevették, hogy egyes objektumok valószínűleg régészeti lelőhelyek; például hatalmas vaskori földvárak, sáncok, eltemetett középkori falvak, utak nyomai jelentek meg a fotókon. A Royal Air Force az 1920-as évektől kezdve régészeti célú repüléseket is végzett. A légirégészeti kutatások megalapítójának sokan az angol O. G. S. Crawfordot tartják, de ugyanabban az időben honosodott meg ez a technika Franciaországban és Németországban is. Neogrády Sándor szintén I. világháborús repülősként kezdte a pályafutását, azután a Honvéd Térképészeti Intézetnél dolgozott és a légifotózást kapta feladatul. Ennek során vette észre a régészeti lelőhelyek nyomait. Munkája szinkronban volt az európai légirégészeti kutatással, de nem kapott megfelelő támogatást, 1945-től a rendszerváltásig pedig szó sem lehetett a folytatásról.