JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. szeptember 23.Névnap: Tekla, Lina
    
 
Hónapok
ÁPRILIS 18. – NÉMETH LÁSZLÓ SZÜLETÉSNAPJA – 1901
 
Németh LászlóForrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Németh László
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

NÉMETH LÁSZLÓ (Nagybánya, 1901. ápr. 18. – Bp., 1975. márc. 3.): író, esszéista, műfordító.

Németh László szemléletére mélyen hatott a „választott szülőföld", apjának szilasbalhási parasztbirtokos rokonsága. 1919-ben, érettségi után magyar–francia szakos bölcsész volt, 1920 tavaszán azonban átiratkozott az orvoskarra. 1925-ben elvégezte az egyetemet, a Szent János Kórház cselédkönyves orvosa lett; házasságot kötött Démusz Ellával. A Nyugatban megjelent pályadíjnyertes novellája, a Horváthné meghal. Fogorvosi rendelőt nyitott. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye (Emberi színjáték). Babits barátságába fogadta, Németh László a Nyugat vezérkritikusa lett. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott; díját azonban – Hatvany Lajos támadása miatt – visszaadta. 1932-ben szakított Babitscsal és a Nyugattal; kiadta egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. 1934-ben Fülep Lajossal és Gulyás Pállal megindította a Választ; a Rádióban az irodalmi osztály vezetője, a Magyarország cikkírója lett. A háborús években a Kelet Népének, Zilahy Hídjának és a Magyar Csillagnak a munkatársa. Tanulmányait A minőség forradalma címmel gyűjtötte kötetbe (1940). Illyéssel a Népi Művelődési Intézet szellemi irányítója, a Válasz munkatársa. 1947-ben megjelent Iszony című regénye. Az ötvenes években némaságra volt ítélve, csak műfordításai jelenhettek meg. 1954-ben súlyosan megbetegedett; betegségéről vezetett naplóját, önmegfigyeléseit adta ki Levelek a hipertóniáról címmel. Galilei c. drámáját 1956. okt. 20-án mutatta be a Katona József Színház. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, összegét a vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. Utolsó alkotói korszakában Sajkódon rendezte be írói műhelyét. Agyvérzés vetett véget pályájának.

Életműve négy alapforma: tanulmány, regény, dráma és önéletírás rendszere. Értekező prózájának három műfaja és korszaka: a kritika, az esszé és a tanulmány. Az esszéíró a tárgykört az irodalmon túli területekre (történelemre, tudományra, ideológiára, pedagógiára) is kiterjesztette. A tanulmányszerző ereje a kettős megközelítés: a strukturális és történeti elemzés egymásra vetítése. Eleinte inkább a portré, 1945 után a tudománytörténet vonzotta (Berzsenyi, 1938; Szekfű Gyula, 1940; Széchenyi, 1942; Sajkódi esték, 1961).

Regényeiben a realizmus klasszikus hagyományát a gide-i, prousti modern tudatregény esztétikájával keresztezte. Fő problémájuk az emberidegenség és szolgálaterkölcs ütközése és feloldási kísérlete. Az egyik változat az „üdvtörténet" a fejlődésregény foglalatában, középpontban a „szent", a „hős" alakjával (Emberi színjáték, 1944; Utolsó kísérlet, 1969; Égető Eszter, 1956). A másik típus a „lélekmonódia", mely a világból kiszigetelődő ember, a „szörnyeteg" belső állapotrajzára, szoborszerű jellemére összpontosít (Gyász, 1935; Iszony, 1947). Az Irgalomban (1965) e két irány egybefonódik. Műfaji tekintetben mindegyik a társadalmi, lélektani, mitológiai és lírai regény határesete.

A dráma Németh László számára kelepcehelyzetekben a katarzis esélye, a válság öntisztulása. Követi a klasszikus görög dráma lényegre szorítottságát, de a végzetet az embertermészettel azonosítva humanizálja. Társadalmi drámáiban a szociális bűntudat és édenalapító törekvés összeütközését, a cselekvési lehetőségeitől megfosztott, a családi „jó érzések hínárjában" vergődő értelmiségi ember vívódását jelenetezi (Villámfénynél, 1936; Papucshős, 1934; Mathiász-panzió, 1940–45; Szörnyeget, 1953; Nagy család, 1962–64). Történelmi drámáiban az igazságkereső hőst állítja szembe korának kicsinyességével, értetlenségével, valamint önnön emberi gyengeségével (VII. Gergely, 1939; Széchenyi, 1946; Galilei, 1953; Az áruló, 1954; A két Bolyai, 1961; Gandhi halála, 1963).

Németh László a XX. századi magyar próza megújítója s különösképp az esszében és regényben európai szintű művelője.




Németh László művei a Digitális Irodalmi Akadémiában

Németh László: Horváthné meghal
(részlet)

Nem szólt többet. A nagy drámai jelenet kimerítette. Még egyszer utoljára megmutatta, mit tud. Győzött a vejein. Mégis ő a nagyobb hatalom, aki engedelmességet szoptatott a lányaiba. Most már elégedetten várhatta a halált. Ő elvégezte a hivatalát. A ház, a szép, régi nemesi ház, amit az urával szereztek az egyik tönkrement megyei úrtól, nem kerül idegen kézre, nem lesz licitáció: a fiáé lesz, a vérié, ahogy ő azt annak idején kitervelte.

A szobán nagy-bús csönd gyújtózott végig. Órák hosszat ültek így, eszükbe sem jutott, hogy társalgást kezdjenek. Egyszer az egyik lány megkérdezte: – Hogy van, nyanya? Az nem felelt, még csak a fejét sem rázta. A fejekben tétova gondolatok kelebaláltak, s a három asszony szürke ködön át leste a mozdulatlan eseményeket.

Este kilenckor az öregasszony rúgott egyet: sóhajtott és meghalt. A lányai elvégezték körülötte, ami a kegyelet feladata, azután hazaszedelőzködtek. Cseresnyésné befogatott, mert ő a szomszéd faluban lakott, a másik kettő gyalog bandukolt. Sándor kikísérte őket a kapuig, közben a temetésről és az építendő kriptáról beszéltek. Az írás szóba sem került.

Németh László: Gyász
(részlet)

Alig néhány hónap telt el az ura halála óta, és Zsófinak már erőltetni kellett az eszét, hogy arra a napra s ami azelőtt volt, vissza tudjon emlékezni. A gyerek sok dolgot adott, s az öregasszony, amióta a fia úgy járt, keveset mozdított a gazdaságban, még botot is vett, csakhogy mutassa, mennyire megtörte a baleset: nem tud ő már a majorság után szaladgálni. Zsófi nem zúgolódott, hogy a mamának nagy bánata mellett olyan szép piros a bőre. Még kapóra is jött neki, hogy az öreg kihúzza magát a dologból: hajnaltól estig sürgött-forgott, úgy el tudott feledkezni a munkában, mint régebben soha.

Illyés Gyula: Németh László
(részlet)

Látni lehet, hogy a benyomások titkos játéka folyamán, melyből ihlet és mű születik, az író itt előbb a tárgyra, a megírandó regény lelkére reagált. Nem mondom, hogy azután keresett hozzá testet. A Gyász alakjai elevenek; néha már látomásosan valóságszerűek, az író olyan erős fényt tud vetni rájuk. De első mozdulatuknál érezzük, hogy sorsuk elrendelt. Nem úgy torlódnak össze, mint Móricz utolérhetetlen parasztalakjai, akik szinte a szemünk láttára határozzák el, hogy mi is legyen belőlük. A Gyász alakjai az író kezében vannak. A regény szerkezete pontos és hibátlan, mint a tragédiáké. Nincs egy felesleges árnyalat, egy mondatnyi kitérés. Az egymásra következő fejezetek is a végzetet érzékeltetik.

Hogyan vesz magára egy fiatal nő az erejénél nagyobb fájdalmat, hogyan fojtja meg a kétségbeejtett dac az életkedvet, az életet – ez a regény tárgya. Erről az orsóról gombolyítja le Németh László a cselekményt, egy dunántúli parasztfalu szövevényét.

Jókai Anna: Németh László: Colbert
(részlet)

Ha Németh László szól – most Colbert-drámája a Madách Kamaraszínház szűk deszkáiról –, elsősorban nem a választott szituáció leleménye, hanem a pontosra nyírt gondolatbokrok, súllyal töltött mondatok íve kísér. A figyelem előadás közben egy percre sem lankadhat – a szorosan illeszkedő elemek egymást feltételezik, nemcsak egy drámán belül, hanem az egyes drámák között is. Sőt az életmű egészét is besugározza a saját világot teremtő elme magas szándéka: az önmagán túlmutató irodalom keresése.

Németh László elment – s élete példája hőseit is túlnőtte. A magukra maradt „világjobbítók” visszájára fordult bűntudata: meglehet, hogy az író személyes sajátja, a vizsgálódás tágas boltozata alá mégis egyetemes sorsok férnek, egyetemes tanulságok, egyetemes kételyek. Az olvasó, a néző pedig szellemi ágaskodásra kényszerített, ha e gondolatok szintjén társként kíván bekapcsolódni.

Csoóri Sándor: Németh László könyvei között
(részlet)

Soha nem értheti meg Németh László – rajongásokkal és meghasonlásokkal átszabdalt – életművét az, aki lelki mélységeinek a legaljára nem ereszkedik alá. Ő nemcsak gondolkodónak volt nagy, de emlékezőnek, beleélőnek, pszichológiai lángésznek is, ha szabad ilyen fogalmakat használnom. A sokszor megvesszőzött utópiát – elképzelését például a harmadik útról vagy a minőségi magyarság jövőjéről – sokan ideológiaként értelmezték és értelmezik ma is. Én sokkal inkább lelki indítékokat látok mögöttük: országféltést, használni akarást, duhaj találékonyságot, hogy a nemzet – Mohácsok, kiegyezések, Trianonok után – szabaduljon ki végre évszázados ördögi köréből.

Hogy ez a pszichológiai morajlás mennyire kihallható minden társadalmi és történelmi gondolata alól, hosszan bizonyíthatnám, de talán elég, ha az egészet egyetlen lélektani ténnyel indokolom: Németh Lászlóban még a sérelem is mindig hivatástudattá változott át. Élete minden szélsőségét, kilengését, megaláztatását vagy éppen sikereit gyönyörű egyensúlyban tudta tartani a szolgálat eszméje. Mi ez, ha nem a legmagasabb rendű lélektani képesség? „

Szabó Lőrinc: Németh László és szerepe
(részlet)

Németh László hívek seregét szerezte az utolsó három-négy esztendőben, köztudomású, mennyire mellé állt a fiatal magyar értelmiség. A lelkesedést joggal váltotta ki: éleslátása, problémaérzéke, eredetisége, jellemző ereje, impozáns gondolatrendszere, félelmes erkölcsi bátorsága és óriási munkabírása rendkívüli érték mai irodalmunkban. Gazdag, gyors és fanatikus szellemében egy egész írói nemzedék hajtóereje dolgozik. Megérdemli, hogy elégedetlenkedjünk vele, mikor okot ad rá. Ilyen képességek még többre köteleznek, egy ilyen agyszerkezetnek nem szabad méltatlan anyagot őrölnie. Ha száz esetből kilencvenben igaza van is, ezért beszélek én most a másik tízről. Ezért kifogásoltam, hogy azzal a bizonyos pletykaanyaggal veszedelmes útra lépett. A lelkét formáló és kritikusi működését befolyásolni akaró életeseményeket az irodalmi világ nagyrészt amúgy is tudta; közlésük a láthatatlan irodalompolitika drótjainak megmutatásával csak a közönség felé új és tanulságos, az irodalom felől nézve még az esztéta és a gondolkodó néhol frappáns ítéletének kíséretében is fölösleges, sőt káros, különösen nálunk, ahol a közszellem és a visszhang annyira érzékeny egy mondjuk strachey-s nyíltsággal szemben. Van az önéletrajznak egy olyan részlete is – egy íróbarátunk feleségének bemutatása –, amelyet a tapintatlanság fokán kívül menthetetlenné tesz az, hogy erre a rajzra még irodalompolitikai visszaélések leleplezése címén sem lehetett szükség.

Németh László síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Németh László síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

Németh László Gulyás Pálról szóló előadásának bevezetője a ráckevei Ady Endre Gimnázumban, 1969. április 18-án
(hanganyag a szerző előadásában)
Hegedűs Géza: Németh László – A magyar irodalom arcképcsarnoka
(arcképvázlat)
Bakonyi István: Móricz Zsigmond és Németh László
(tanulmány)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal