Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

MÓRIK JÓZSEF, (Debrecen, 1924. aug. 12. – Debrecen, 1973. aug. 28.): közegészségügyi és járványügyi szakorvos, egyetemi tanár, a levegőszennyeződés és a lakosság morbiditási helyzete közötti összefüggések kutatója.

Oklevelet a debreceni egyetemen szerzett. 1948–49-ben nevelőtanár, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem közegészségtani intézetében demonstrátor, gyakornok, tanársegéd volt. Ezután Budapesten az Országos Közegészségügyi Intézetben aspiránsként, tudományos munkatársként, főmunkatársként dolgozott. Később a Debreceni Orvostudományi Egyetem közegészségügyi intézetében tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki (1969), 1970-től tudományos rektor-helyettes is volt. Közegészségügyi és járványtani szakorvosi képesítést szerzett.

Fő kutatási területe a levegő tisztasága és a település-egészségügy a levegőszennyeződés és a lakosság morbiditási helyzete, Tatabánya levegőjének porszennyeződése. Közel száz tudományos közleménye jelent meg. Számos külföldi tanulmányutat tett. Több tudományos társaságnak, ill. bizottságnak volt tagja.

Ismertebb írásai: Tatabánya levegőegészségügyi helyzete (kandidátusi értekezés, Bp., 1960); „AEROSZOL” A levegőszennyeződés okai, ártalmai és megelőzése (társszerző, Bp., 1968); A levegőtisztaság védelmét szolgáló övezeti kategóriák (tanulmány, Bp., 1971);

Az ember egészsége a tudományos technikai forradalomban (társszerző, Bp., 1974).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)