Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Egyik legelső vízépítő mérnökünk, Mihalik János (Arad, 1818. dec. 28. – Budapest, 1892. márc. 28.) először hadmérnöknek készült, de Széchenyi tanácsára végül polgári pályára lépett. 1847-ben nyolchónapos tanulmányúton ismerkedett Észak-Olaszország vízépítésével. Magyarországra visszatérve a Ferenc-csatornánál majd a Tiszánál dolgozott és 1854-ben egy nagyon jelentős munkát végzett: a Bánságban megépítette a bezdáni hajózsilipet, amely az első vízi betonépítmény volt egész Európában. Eljárását saját kiadású könyvében tette közzé (Praktische Anleitung zum Betonbau, Bécs, 1857). Hollandiai tapasztalatai alapján magánvállalkozóként klinkertégla gyártásba kezdett. A színezett téglák nagy sikert arattak és hamar elterjedtek a Délvidék városaiban: Zomborban, Szabadkán kedvelt útburkolatként használták őket. Sok helyen még ma is alkalmazzák ezt a terméket a belvárosi sétálóutcákban. 1853-ban Laibach (ma: Ljubljana) környékének vízügyi rendezését oldotta meg. 1862-ben önálló mérnök-vállalkozóként megbízták a Lajta folyó szabályozásával, melyet a hivatalos költség-előirányzattal, 348 000 forinttal szemben 68 000 forintos költséggel oldott meg, mindössze három hónap alatt – ezzel a célszerű, takarékos mérnöki munkára akart példát mutatni. 1867-ben a kormány miniszteri tanácsossá nevezte ki és megbízta a Duna-szabályozás irányításával. 1871-ben azonban Tisza Lajos indoklás nélkül nyugdíjaztatta. Baross Gábor 1882-es hivatalba lépésekor rehabilitálni kívánta, de ő idős korára hivatkozva - 64 évesen – már nem vállalt további szolgálatot.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)