JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. szeptember 24.Névnap: Gellért, Mercédesz
    
 
Hónapok
JANUÁR 19. – MÉSZÖLY MIKLÓS SZÜLETÉSNAPJA – 1921 – EMLÉKNAP
 
Mészöly MiklósForrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Mészöly Miklós
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

MÉSZÖLY Miklós családi nevén Molnár (Szekszárd, 1921. január 19. – 2001. július 22.): író. 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot végzett. 1943–44-ben katona volt, többször is fogságba esett. 1944-től munkásként, terménybegyűjtőként, malomellenőrként dolgozott. 1947–48-ban Szekszárdon laptulajdonos. 1951–52-ben a Bábszínház dramaturgja, 1956-tól szabadfoglalkozású író. 1990 szeptemberében az írószövetség elnökségi tagjává választották. 1991-ben a budapesti magisztrátus tagja lett. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke.

1986-ban Déry Tibor-díjat, 1988-ban Magyar Művészetért Díjat, 1989-ben Az Év Könyve díjat, 1990-ben Kossuth-díjat, Kortárs-díjat, 1992-ben és 1997–ben Soros-életműdíjat kapott. Budapest díszpolgára (1996).

Első kötetének (Vadvizek, 1948) öt novellájából a Koldustáncot némi sűrítéssel 1979-i gyűjteményébe is átvette. A korai rövidpróza a határozott szituációrajzzal, fegyelmezett szerkesztéssel, erőteljes atmoszférájával előkészítője a Mészöly Miklós művészetére oly jellemző tömörítésnek. A Sötét jelek (1957) történetei a helyszínek és idők következtében komor drámaiság hordozói: a foglyokról, háború alatti, utáni sorshelyzetekről beszámoló tárgyilagos beszédmód az első személyű elbeszélőt az események résztvevőjeként, tanújaként állítja az olvasó elé. A Magasiskola (1956) solymásztelepének ábrázolása a dokumentum tényszerűségét a parabola utalásosságával egyesíti. Az atléta halála (1966) először franciául jelent meg, majd a magyar kiadással egy időben németül is. Őze Bálint története a tartás és kitartás eszméjének, a felsőfokú emberi teljesítmény vágyának és lehetetlenségének parabolája. A Jelentés öt egérről (1967) és az 50-es évek második felének szövegei a kiszolgáltatottság korának atmoszféráját sűrítik realisztikus pontosságú, szilárd szerkesztésű s egyben példázatos történetekbe a klasszikus magyar novella hagyományait követve. „A szenvedélyes érdekeltség drámáját” követi az ószövetségi templomi nyomozó történetében: a Saulus (1968) maradandó értékei a koncentrált elbeszéléssel járó parabolisztikus jelentéssűrítés, valamint a létélménynek, a személyiségállapotnak nem mint pszichológiai anyagnak, hanem formaalakító műalkotáselemnek a működtetése. A Pontos történetek útközben (1970) című regény a nouveau roman leírás iránti fogékonyságának hatásáról tanúskodik.

A 70-es évek második felének prózakoncepciójában változatlanul megtartja jelentőségét az utalásos beszéd, ám mindinkább a helyzetek, idősorok rétegessége, a folyamatos narrációt, az epikus kontinuitást felváltó töredékesség lesz jellemző. Az Alakulások (1975) két és fél évtized rövidprózáját átfogó, reprezentatív elbeszélésgyűjtemény, a megújuló magyar próza sajátos dokumentuma. A különböző időkben-terekben folyó eseménysorok párhuzamos, egyidejűsítő elbeszélése válik meghatározóvá a Megbocsátás (1984) című kisregényben, a kilencvenes évek rövidprózájában és a Családáradás (1995) című regényben is. A Film (1976) regényformája „a kamera és rendezés reális fikcióvá” tételéből származik.

A tágasság iskolája (1977), az Érintések (1980), valamint az Otthon és világ (1994) esszék, filozofikus töredékek, jelentős ars poeticai, művészeti, elméleti reflexiók gyűjteményei.

Drámáit a Bunker (1979), verseit, lírai reflexióit az Esti térkép (1981) című kötet tartalmazza. A magyar történelem más-más pillanatait idéző mozzanatokból egy virtuális Közép-Európa- (Volt egyszer egy Közép-Európa, 1989), és egy igen személyes Dunántúl-panoráma (Az én Pannóniám, 1991) bontakozik ki. Az alakok, nemzedékek, családok szerteágazó történetei breviáriummá rendeződnek. A pille magánya (1989), A negyedik út (Szombathely, 1990) esszészerű és közéleti, publicisztikai írások gyűjteményei, s egy kivételesen szilárd magatartású közéleti szereplés dokumentumai. A Variations désenchentées (1994) után magyarul is megjelent a korábbi novellák új formarendjét, szerkezetét megteremtő, „alternatív” Hamisregény (1995). A Családáradás (1995) a kései Mészöly Miklós-próza tapasztalatának összefoglalása, kisregénybe sűrített nagyepikai történet.

Mészöly Miklós művei a Digitális Irodalmi Akadémiában
(Neumann-ház)
Mészöly Miklós: Ars poetica
Világosan a homályt.
Szándéktalanabbul, mint lehet.
Keskenyebben, mint a pillanat.
Kívülről nézd,
hogyan tépik szét –
széttépve magad.
Móser Zoltán – Polcz Alaine: Tárgyak – surlófényben
(visszaemlékezés)
Kukorelly Endre: Mészöly Miklósról
(rövidpróza)
„Nincs rés, nincs utolsó ablak?” Mészöly Miklóssal beszélget Mészáros Sándor

Mészöly Miklós: Az atléta halála
(részlet)

A főoldalon helyezkedtem el most is, de úgy, hogy a célegyenessel legyek szemközt, ahol majd négyszer láthatom Bálintot, amint szembefut velem. De ugyanakkor a falura, az ikoncsillogású szoborra is odaláttam az új helyemről, és ki a rétre is messze, ahonnét a szél fújt, meg ahol a szekerek táboroztak. És a két futballkapuról is jobban látszott innét, hogy a felső keresztrúdjuk kicsit görbe. Ebbe az egyszerű és különcködés nélküli tágasságba robbant bele az a féktelen iram, amit Bálint már az első körnél diktált. Elég nehéz feladatra vállalkozott: úgyszólván semmiből kellett kicsikarnia az elismerést és a jó eredményt, de éppen ezt akarta. Nemcsak a közönség volt laikus, de a pálya se bizonyult valami rugalmasnak. Azonkívül az erős oldalszél is nagyon zavarta. És az ellenfelei is kidőltek hamar, kettő a második kör után, a harmadik pedig az ezredik méternél, annyira túlfeszítették magukat Bálint példájára. Viszont a csönd épp azután kezdett igazi csönd lenni, a harmadik kör végénél. Akkor már alig volt mozgás a közönség között, csak a lovak nyihogtak fel időnként – és mindez együtt hatott úgy, mint ami többé nem ismételhető meg és tovább nem fokozható.

Mészöly Miklós: Jelentés öt egérről
(részlet)

December huszadikán költöztek be az egerek a kamrába, szám szerint öten, két nőstény és három hím. A kopasz vadszőlőn kapaszkodtak föl a második emeletig, az indák odáig felnyúltak. Mint valami izomrostpreparáció, olyan volt a fal, s ez a hálózat volt az egyetlen biztos út a pincétől a kamraablakig.

Vándorlásuknak nem volt különösebb oka, csupán a megszokott. Az élelemhiány, a mindennapos szénlapátolás robaja, s hogy nem akadt üreg, ahová behúzódhattak volna. Ösztöneikben az rögződött, hogy a védett üregekben egyúttal jóllakottak is.

A pince cementes volt, sehol egy rés. Nyáron faládák álltak az egyik sarokban, de ezek eltűntek ősszel. Maradt a szén. Ha lapátoltak belőle, a villanyt is felgyújtották, s ez ideges futkosásra késztette őket. Csak a széndarabok között bújhattak el. A szén viszont porlott – az egyetlen, ami mállott a pincében –, s a legváratlanabb pillanatban zúdult rájuk a fekete lavina. Sok így pusztult el közülük, de hogy hányan, azt soha nem érzékelték, csak azt, hogy ők még élnek. Legtöbbjük az éhségtől hullott el. De ezeknek a pusztulását sem érzékelték másképp, mint azokét, amelyeket a szén temetett be, s így meg se szagolhatták őket döglötten. Közömbösen surrantak el mellettük.

Konrád György: Mészöly Miklós (1991)
(részlet)

Nekem jöttek a kirekesztés, a szilencium évei, neki már kijutott belőlük hosszasan, nem repesett folytatásukért, de ha kell, ha valóban fontos, Mészöly egyike volt a kevés megbízható aláírónak, az írást és az aláírást nem tartotta összeegyeztethetetlennek. Kiállásban, protestálásban messzebbre ment, mint kollégáinak nagy többsége. Tudta, hogy mit vállal és, hogy mit nem vállal, akkurátus erkölcsi mérlegeléssel rajzolta meg a maga inkább sztoikus, mint radikális kihívásának a körvonalait, s ha egyszer lépett, annál megmaradt, állta a szavát. Úgy alakult, hogy számos névsorban az ő neve áll az első helyen, természeti jelenség ez, művének és jelenlétének szellemi nyomatéka okozza. Mészöly Miklós úgy járta végig ezt a vad és hazug fél évszázadot, hogy nem keverte össze a maga igazát hamis beszédekkel. Magyarország nem volt ebben az ötven évben szuverén, a hetvenéves mester az volt. Illesse ezért mindannyiunktól hódolat és hála.

Lengyel Balázs: Mészöly más
(részlet)
Tisztelgés a hetvenéves író előtt

Hát ő alaposan kihasználta prózánkban keresztutat jelölő, duzzadva feszülő gazdag életművével. Valami olyannal, ami az olvasót folyamatosan megüti. Észleletei sajátosságaival (lásd a halálüvöltést, vagy a műben: például a Pontos történetek útközbent), a színvonalat önkínzón egyre magasabbra emelő, magát csigázó igényességével (Az atléta halála), képtelen szuggesztivitása atmoszféráival (Saulus), drasztikumig kegyetlen igazmondásával (Magasiskola, Film), jelképpé terebélyesült képzetkapcsolásaival (Jelentés öt egérről), történeteibe rejtett, szinte erőszakos, önmagát se kímélő bátorságával.

Azzal például, amivel ott tartott engem is a műteremablakban. Pedig, ismétlem, nem szeretem, ha lövöldöznek, éppen mert a háborút jártam. De Mészöly művészetében ő vesz célkeresztre bennünket. Mert olyan a világ, amilyen, meg olyanok vagyunk, amilyenek. Félek a szemétől. Legkivált a vesékbe látó, természetünket leleplező, kemény, éles írói látásmódja mélységétől. Attól, amit s ahogyan rólunk „mesél”.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal