Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

MARTINOVICS IGNÁC (Pest, 1755. júl. 22. – Buda, 1795. máj. 20.) ferences szerzetes nemcsak szabadkőművesként, életét a vérpadon befejező jakobinus forradalmárként él a magyar történelem emlékezetében, hanem mint természettudós is. A pesti egyetemen tanult teológiát és bölcsészetet. 1783 és 1791 között a lembergi egyetemen volt a fizika professzora. Kora legismertebb tudományos folyóirataiban jelentek meg közleményei, egy tankönyvet is írt. Könyvéből derül ki széleskörű tájékozottsága kora tudományában. A kémiában akkoriban dúlt a harc az úgynevezett flogisztonikus és a Lavoisier által terjesztett új, oxigén alapú, antiflogisztonikus kémiai elmélet között, melyben Martinovics az új tanok ellen foglalt állást. Figyelemre méltó egy közleménye a galíciai kőolajról és annak frakcionált desztillálásáról.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)