JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. július 18.Névnap: Frigyes, Kamill
    
 
Hónapok
MÁRCIUS – BÖJTMÁS HAVA – TAVASZELŐ – KIKELET HAVA
 
Kormány Vera: Március

Kormány Vera: Március

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Marcius

Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi — évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. „télkiverés”, „télkihordás”), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna „anyát”. Anna Perenna ünnepe később amolyan „marciális” jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.

Róma többi márciusi ünnepe a hadi évadra való felkészülés jegyében zajlott, Mars isten harcias természete ezzel magyarázható. Március 1-jén indul a Salius papok körmenete Mars égből hullott városvédő pajzsával és annak 11 másolatával (12 db volt, hogy minden hónapra jusson egy). Március 14-e volt a lovasszemle, az Equirria ideje, ez később lóversenynap lett. 17-én öltöttek tógát a felserdült ifjak, és ez egyúttal katonaköteles korba lépésüket jelentette (Liberalia). 19-én, a hadivállalkozások hagyományos kezdőnapján a consul megrázta Mars szent lándzsáját ezzel a felkiáltással: Mars, légy éber! A március 19–23 közötti Quinquatrus idején tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket. Ezt az ünnepet egyébként a nem kevésbé katonás Minerva istennőnek szentelték. 23-án próbálták ki a harci kürtöket (Tubilustrium), azaz ekkor trombitálták össze seregszemlére a hadköteleseket.

Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról.

Márciust – mint Ripától tudjuk – régente tüzes ifjú személyesítette meg (a Kos eleme a csillaghitben a tűz volt). Marshoz illően sisakban, vörös és fekete ruhában ábrázolták, vállán szárnyakkal. Jobbjában a Kos jelét tartotta virágkoszorúban, baljával serleget emelt, színültig töltve a mediterrán tavasz terményeivel. Az allegorikus alak antik előképe vasba öltözött katona volt, lándzsával, pajzzsal. Ez Marsot, illetve a hónapra jellemző teendőt, a hadba vonulást jelképezte. A mezőgazdasági tennivalók szerint is ábrázolták márciust. Szintén ifjú képében, amint épp szőlőt kapál – szemben a szőlőt metsző, agg februárral –, mellette a lova, mely a tavaszi napéjegyenlőséget jelképezi a latin aequus „egyenlő” és equus „ló” id. Pliniusnak tulajdonított, népi etimológiás egyeztetése alapján (vö. a Pegasus tavaszt jelző eltűnésével).

Játékok
Kvíz – március Keresztrejtvény – március
Rudan Mária: Kos zodiákus

Rudan Mária: Kos zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Március
(ismertető)
Rudan Mária: Kos csillagkép

Rudan Mária: Kos csillagkép

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A futó évek margójára

Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette. Ebből formálódott ki az Esztendő vénasszonyának ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek (nálunk is megvan a nyoma az úgynevezett kiszehordás szokásában), s az olaszok még ma is elégetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén banyát). Innen aztán persze már csak egy lépés volt, hogy az Anna Perennában egyáltalán valamilyen éjjeli démont, vén boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen aztán március 15-e egyáltalán a boszorkányok nagy napja lett, akik ezen a napon kötözött seprűnyélen lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott megüljék a „boszorkányszombatjukat”. Így lett március tizenötödike általában a nyugtalanságok böknapjává.


Hóvirág(fotó: Vimola Ágnes)

Hóvirág
(fotó: Vimola Ágnes)


Tavaszi fenyőtoboz(fotó: Török Máté)

Tavaszi fenyőtoboz
(fotó: Török Máté)

IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)

Tulipán(fotó: Bánkeszi Katalin)

Tulipán
(fotó: Bánkeszi Katalin)

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
MARTIUS
Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél,
De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél.
Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.
Földi János: Martius, az Égi jegy szerént Kos hava
Kos havában a' meg-ellő
  Nyáj Juh gond nélkül nem hágy.
Ekkor a' Juh fris füvellő,
  Rértre újóllag ki-vágy.
Által-ültess fát, virágot,
Oltsad a' sok óltó ágot,
  Szántogass, 's azokba vess,
  Veteményezz, szőllőt mess.
Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben
(részlet)
Március
Egy halott királylány dícsérete
Ereszszélen már jégcsapok csepegnek,
a hólé zöngve, csobbanón csurog,
A föld hátárol pattan a burok,
sok odon ablak tárul a szeleknek.
A nap egy rozzant ablakon benéz.
Sugarat önt be, langyosan zuhogva,
dohos, homályos és hideg zugokba.
Meleg nyalábja sárga, mint a méz.
Bent holt királylány fekszik. Arca: bájos,
halk emlék, régi, sápadt, méla vád…
Bomló szívének illata halálos.
Míg ajkaszélén fénysáv surran át,
a friss tavaszi szél körötte szálldos
s lengeti hosszú, szőke, dús haját.
Jékely Zoltán: Tavasz-hívó
(részlet)
Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.
Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.
Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája – válla, mint a hó –
nyírfák között épp emelinti leplét.
Csók István: Tél a tavaszban
(festmény)
Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás
(festmény)
Csontváry Koszka Tivadar: Tavasz Mosztárban
(festmény)
Március
népi mondóka
Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.

Gesztenyerügy (Fotó: Vimola Ágnes)

Gesztenyerügy (Fotó: Vimola Ágnes)

Radnóti Miklós: Naptár/ Március
(részlet)
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

Bod Péter szerint a hónapot „Martiusnak” nevezték (Kos hava) „Marsról, aki volt a hadakozásnak istene”. Átvitt értelemben azért találó ez az elnevezés, mert Krisztus valóban a legnagyobb Hadakozó (a Zwingli szóhasználata), aki „hadakozik érettünk”, s a győzelemnek a Golgotát legyőző húsvéti Istene. Márciusi szenvedésével (Márk 8, 31; 9, 31; 10, 32—33) legyőzte az egyetlen igazi ellenséget: a Sátánt, a Gonoszt, a Kígyót, a Fenevadat, az ördögöt mint a bűn szerzőjét, és a bűnt, valamennyi következményével együtt.

Rákos Sándor: Rügyek
(részlet)
Csupaszon didereg a téli faág,
s mint vak kezében a bot,
fény felé tapogat.
Petőfi Sándor: A tél halála
(részlet)
Durva zsarnok, jégszivű tél,
Készülj… készülj, a halálra!
Jármodat megunta a föld,
És ledobja valahára;
Szabadság lesz! ím, az ég is
Ideszegődött a földhöz,
Fegyvertárából, a napbul,
Tűznyilakkal rád lövöldöz.
Juhász Gyula: A márciusi láz
(részlet)
Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő márciusi láz.
[Adj, Isten, meleget…]
Adj, Isten, meleget,
Fünek-fánok levelet!
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Ereszd be a meleget,
Zárd ki a hideget!

Krókuszok (fotó: Bánkeszi Katalin)

Krókuszok (fotó: Bánkeszi Katalin)

Kányádi Sándor: Március
(részlet)
Kinyílott az idő,
mint egy virág,
barkázik, rügyezik
a fűzfaág.
Naphivogató
Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt ludak vannak,
megfagynak.
Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt egy kis bárány
majd megfagy.
Süss ki kopasz kert alá,
bújj be hideg föld alá,
süss fel, süss fel,
tavasz napocskája.
József Attila: Március [A föld alól a gyors…]
(részlet)
A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet

Balázsovits Zsuzsanna: Március

Balázsovits Zsuzsanna: Március

Csukás István: Isten megnyomja a tavasz-gombot
(részlet)
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering...
Vajda János: A tavasz jelei
(részlet)
Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen új
Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a biró
Már nem pálinkát, bort iszik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.
Márai Sándor: Négy évszak/ Március
(részlet)

 

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.

Ezt énekelem: üdvözöllek, Március. Időbe telik, amíg ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül.


Rügyezés (fotó: Bánkeszi Katalin)

Rügyezés (fotó: Bánkeszi Katalin)

Hollósy Simon: Tavaszi hangulat – Tisza partja
(festmény)
Krizsán János: Tavaszi domboldal
(festmény)
Kabai László: Tavasz
(festmény)

Berkenye (fotó: Bánkeszi Katalin)

Berkenye (fotó: Bánkeszi Katalin)

Szakonyi Károly: Március
(részlet)

Piros ágak, új hajtások serkennek a téltől még fekete fák ágabogából. Olló csattog – fejkendőben, posztómellényben, vastag, foltos szoknyában és a tavaszi földtől sáros férfi félcipőben Annus néni nyesegeti a törpebarack ágait.

Gárdonyi Géza: Március
(részlet)

Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?

Bertha Bulcsu: Táj és évszakok
(részlet)

Márciusban benépesültek a hegyoldalak. Megkezdődött a szőlők nyitása, aztán a metszés, karóigazítás. A diófák alsó ágairól a nyitnikék erősen biztatták a gazdákat, hogy „nyit-ni-kék… nyit-ni-kék”. De a gazdák ezt a madarak nélkül is tudják. A napsütötte lejtőkön javában csattogott a kapa, s fokozatosan kézbe kerültek a metszőollók is. A metszést, aki csak teheti, maga végzi el. A metszés a legkényesebb munka a szőlőben. Mert nem mindegy az, hogy rövid vagy hosszú csapra vágják vissza a vesszőket. Van olyan fajta, ahol az alsó szem terméketlen, s van olyan, ahol még a sárszemekből is fürtök fakadnak. A juhfark rövidcsapra metszve is bőtermő, a leánykát viszont ajánlatos hosszú csapra, vagy szálvesszőre metszeni. A szőlőjét mindenki maga ismeri. Csak a gazda tudja, hogy melyik vágóban milyen szőlője van, hol mivel pótolta a hiányokat. Az öregebb birtokosok mégis kiadják a metszést, mert egyedül már nem győzik.

József Attila: Március [Langy, permeteg eső… ]
(részlet)
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag
Babits Mihály: Paysages Intimes
(részlet)
Tavasz előtt
A fák az égre nyujtják mezítlen karjukat,
„Ruházzatok fel minket!” kérik a mennyeket.
„Adjatok bő ruhának lobogó lombokat,
húzzatok ujjainkra zöld selyemkesztyüket.”
Tóth Árpád: Kora márciusi napsugár
A végtelenből jött, de a platánok
Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,
- Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! -
S ő félve zuhant alá, a mogorva
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes, paraszti bokorra,
Egy alázatos, vak pajtásra lelt.
Akkor a sugár szelíd aranyszája
Súgott valamit, s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:
Ezer rügy-szemét rányitotta már
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
 
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
 
S magvai kelnek.
[Nyisd ki, Isten, kiskapudat…]
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Hadd lássam meg szép napodat!
Süss föl, nap, fényes nap!
Kert alatt a ludaim megfagynak
[Szent Gergely doktornak…]
(részlet)
Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.
Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Mind eljönnek,
A szép kikeletkor,
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.
[Idő, idő, tavaszidő…]
Idő, idő, tavaszidő,
Kibe nyílik mindön mező;
A virágok illatoznak,
A madarak fára tojnak.
Mindön madárnak van párja,
Csak neköm nincs, igaz árva.
Szabó Lőrinc: Tavasz előtt
(részlet)
Éjjel a tavasz ideért! –
s most ablakhoz csal… Az elébb
a pocsolyában a veréb
lubickolt, aztán a rigó:
első fürdeje az idén:
lent hagyja lába nyomait
s már ujra fent tollászkodik
a kerítésünk tetején.
[Egy, kettő, három, négy…]
Egy, kettő, három, négy;
– Kis őzike, hová mégy?
– Sem erdőbe, sem rétre:
A szép tavasz elébe!


Gesztenyerügy (fotó: Vimola Ágnes)

Gesztenyerügy
(fotó: Vimola Ágnes)

Faludi Ferenc: Tavaszi üdő
Kertek palánkja,
Mezők virágja
Zöldellő szinben öltözködik,
Mosolyog Flóra,
Pirul orcája,
Narcissus előtt kevélykedik.
Szentjóbi Szabó László: A tavasz
(részlet)
Kedves idő víg kezdete,
Ó gyönyörű kikelet!
Meleg szellőd lehellete
Mérsékli a mord telet.
A föld színét változtatod,
Osztogatsz új életet,
Felengedésre nógatod
A fagyott természetet.
Áprily Lajos: Március
(részlet)
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Juhász Gyula: Tavasz előtt
(részlet)
Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,
Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,
Most készül bársony és smaragd zekéje
S a barna föld ölén dús haja serked.
Gárdonyi Géza: Március
(részlet)
A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt,
Felszívta a nap, meg beitta a föld.
Csak itt-ott az árok mélyén rongydarab,
Mely a fehér király palástjából szakadt.
A partokon immár kizsendül a zöld.
Egy-egy kerek barna föld a szántóföldön:
ez az elment télnek nedves lábnyoma.
S egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:
a megjött kékszemű tavasz lábnyoma.
Áprily Lajos: Tavaszodik
(részlet)
Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Szabó Lőrinc: Feltámadás
(részlet)
Sápadtlila lánynyelveit
kiölti csúfondárosan
a kacér kökörcsin: egy kicsit
fázhat még éjjel, ezüstboa
védi a nyakát… Ibolya
és hóvirág szövögeti
tarka foltjait, s ahol a sí
suhant a völgybe tegnapelőtt,
ma már porhanyodó mezők
lankáin bukfencezik a szél...
Karászi Judit: Tavaszi erdő
(tűzzománc)
Karászi Judit: Tavasz
(tűzzománc)
Szabó Lőrinc: Március a körúton
(részlet)
Az idő
langyosodik,
a felhő
rongyosodik,
itt is, ott
is lyukakat
éget már
rajta a nap
s bár közben
zúg az eső,
mindnyájan
tudjuk, ez ő,
ez már az
új hatalom,
a legszebb
forradalom,
mely gyógyít
és kicserél
s mindennek
jó, ami él:

Hajtások (fotó: Bánkeszi Katalin)

Hajtások (fotó: Bánkeszi Katalin)

Bessenyei György: Az esztendő négy részeirül
(részlet)
A nap világára repdes plántáival,
Csendes szelek közt él nyájas fijaival.
Mint egy kicsiny gyermek, aki bölcsőjébe
Feloldatván szökdös anyjának ölébe:
Úgy tesz a szabadult természet tavasszal,
Melly aludván, most van ismét újulással.
A tavasz, e díszes szülő édesanya
Magát gyermekivel szépítni kívánja.
Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz
 
Az egész világ feléledt
S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend;
Csak az egy Vitéz nem örvend.
 
Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty;
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedűl csak én kesergek.
 
Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Hiacintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedvemn a tavaszban,
Ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?
Verseghy Ferenc: A' Tavasz
(részlet)
Érkezik al szelekenn a' zöld tavasz;
    olvad a' komor tél,
    's a' nyíltt folyókonn dúzs hajók lebegnek.
Édes Gergely: Némely tavaszi madarakról
(részlet)
Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta
 
És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,
Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel
 
S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.
A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban
 
Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.
A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek
 
Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.
Csokonai Vitéz Mihály: A békétlenkedő
(részlet)
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
 
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
 
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
 
Torkot, mellet terhelő,
 
Huruttal kerűl elő.

Csoóri Sándor: Márciusi nap
(részlet)

Nincs hétköznapibb csoda a napnál. Nincs bujtogatóbb, mondhatnám, szellemibb élmény az első tavaszi napsütésnél. A föld rögtön megérzi: taraja, bőre megpirkad. A fák rögtön megérzik: alig hallhatóan ropognak. A madarak pedig, felejtve a tél cenzori szigorát, pillanatok alatt olyan szabad és jó közszellemet teremtenek a levegőben, érvelnek, buzognak, feleselnek, hogy aki hallja őket, megirigyli.

Parti Nagy Lajos: Március
Elkelne bár a szép szelíd beszéd,
csak ejtsd le vállad,
centis kis jószág köldöknyi neszét,
úgy hallgatnálak.
Szuszogva birkózik a fűkölyök,
először újra,
orrában márciusi ösztönök,
öledbe fúrja.
Hasacska napfény hízik, hömbörül,
lassan kitetszik
az anyaföld a két karod közül
és átmelegszik.
Jékely Zoltán: Bátortalan tavaszodás
(részlet)
Száguld a koldus-szagu tél,
szirmok esőjét záporozza.
Emlékeim felé, elálmodozva,
egy mag-vitorlás ringva útrakél.
Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék...
(részlet)
Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szeliden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma...
Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol...
Tóth Árpád: A sok tavaszi színnek...
A sok tavaszi színnek mért örülsz,
A zengő zöldnek s mind a többinek,
Mely föld alól, szivárványfényü tűz,
Most fellángol, ó, mindez minek?
Bolond tavasz! te is csak elröpülsz,
Benned is él az örök élet vágya,
S téged is vár az ősz halottaságya,
És elvonulnak a harsány szinek...
Szabó Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz!” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
Kányádi Sándor: Tavasz
(részlet)
Árad a Küküllő,
elönti a berket;
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.
Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét
botjával a pásztor.
Kosztolányi Dezső: Harsány kiáltások tavaszi reggel
(részlet)
Élni először itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé.
Állni a fényben, inni meg enni,
csókba fürödni.
Nézni a kék nefelejcset a szélben,
barna göröngyön.
Érezni a gondolatok ragyogását
barna fejemben.
Menni a helyre, az éter elébe,
völgybe leszállni.
Lélekzeni, fölkiabálni rajongva
az égre, napra.
Aztán egyszerre vad zuhanással
összeomolni.
Ady Endre: Tavasz
Elnézem a korzó
Szépségeit sorba:
Mintha tavasz volna!
Ibolyát árulnak
Apró, csitri lányok:
Nyílnak a virágok!...
Világos felöltő
Uralja a teret:
Pedig nincs nagy meleg.
Világos felöltő
E dalban nem fals hang:
Hja! drága a farsang!...
Jékely Zoltán: Koratavasz
A hóvirág hagymája mostan
titokzatos hatalmat érez,
s remegve, könnyekig hatottan
ér el a vén föld felszínéhez.
Ki ott jár, apró motozást hall:
épp most búvik ki a világra!
S tele a szív csodálkozással:
ily nagy tojásból ily piciny madárka!
Ágh István: Tavaszban
(részlet)
A piros csőr nem véti el
mi fűnek fának kellene,
mégis a mélyhűtött öröm,
fagy, fagyosabb a régivel,
mint megbuktatott égi jel
üres trónus a vállamon,
nem március a március,
a piros csőr nem véti el.
Ady Endre: Tavasz
A nagykabát felöltőt vált ki,
Kis ibolyát viselhet bárki,
Aszfaltbetyár körútra indul,
Nebuló pitykékkel mulat —
Csak engem nem tudott megszállni
Egy csöpp tavaszi hangulat,
Pedig ez nem szép, nem is illik,
Mert egy időben tudniillik
Lírai lantot vertem én.
Zöldellt a rügy, zöldellt a vers is,
A lelkem láng volt és remény,
Zöldell a rügy, zöldell a vers is,
Fejet fájdít most is a verklis,
Én lettem fáradt, én kopott,
A hangulatom is lopott,
A lány helyett téma felöltő:
Letörik a lírai költő...
Csorba Győző: Március
(részlet)
Az omló városfalat is fölgyújtotta a fény.
Kövér dongó sütkérezik, ráért meghízni már.
 
Hosszú volt, hosszú volt a tél,
 
azért csak vége lett,
 
és tavasz lett, habár
nem látni még sehol virágot, levelet.
Gyurkovics Tibor: Márciusi reggel
(részlet)
A fák inognak, mint a film,
ha megremeg a vászon,
mint egy átlátszó pantomim,
lebegnek át a tájon.
Kányádi Sándor: Márciusi szél
(részlet)
„Mozgás, emberek, tavasz van,
vén ember, aki fázik!”
És szállt, száguldott, szállt a szél:
s délben minden ház ormán
jókedv-zászlókat lengetett
e kamasz forradalmár.
Juhász Gyula: Ovid tavaszdala
(részlet)
Ex ponto, elveszett
Újra kinyílt a virág, halk zefirek dala száll,
Messze arany nyugaton újra kinyílt a virág!
Újra virulnak a nők, könnyű köpenyke lebeg,
Víg szivük újra lobog, száll nyilad, ős szerelem!
Újra gyönyör e világ, élni kikél a beteg,
Balzsamok árja csorog, vágyakat érez a vén!
Szabó Lőrinc: Sikolts, gejzir, tavasz, égbetörő!
(részlet)
Tavasz! – Zúg, tisztít valami –
A lélek ventilátorai – –
Vágyam visz, szálló hegytető:
sikolts, tavasz! szabad levegő!
Takáts Gyula: Tavasz
A lányok villanón szemembe néznek
és kettesével heverésznek.
Mit elhullattak a szerelmes-párok,
letépett ibolyákon járok.
A hegypásztor, mint huncut Boccaccio,
titkát lotyogja, mint a kancsó.
Csorba Győző: Tavasz
(részlet)
Rendbontó évszak, megzavarsz egészen! –
Ki önnön szívem faggattam a külső
kopárság gyászos hónapjain át az
arasz napokban, hosszú éjszakákon,
s a test és lélek félelmeivel meg
álmaival bajlódtam, bíbelődtem,
– ó, nem kedvemre, mert reávetődött
árnyékom ételemre s italomra,
s meddő magánbeszédre kényszerültem –
itt állok most földúlva és riadtan
ezer idegen bámulnivaló közt,
tanácstalan szívvel. –
tanácstalan szívvel. –Győzelmesen
elárasztotta a kertet a zöld.
Szabó Lőrinc Tavasz előtt
(részlet)
Éjjel a tavasz ideért! –
s most ablakhoz csal… Az elébb
a pocsolyában a veréb
lubickolt, aztán a rigó:
első fürdeje az idén:
lent hagyja lába nyomait
s már ujra fent tollászkodik
a kerítésünk tetején.
Ady Endre: Thaiszok tavaszi ünnepe
(részlet)
Kék hajnal, most szalad
Fészkébe az éjjel.
Tavasz van.
Viszem a leányokat
Föl a hegyre
Síppal, hegedűvel, nyári zenével.
Kendőzött karaván,
Eleven, buja kertek,
Éji leányok.
Itt van az új Pán:
Gyertek utánam,
Szomorú Thaiszok, gyertek, gyertek.
Ady Endre: Itt a tavasz!
Leráztunk hát végre magunkról
Télikabátot és telet,
A versek immár kikeletről,
Fényes tavaszról zengenek!
A fűzfa is kizöldül, hogyha
A nap sokáig így ragyog,
Ma jöttek szerkesztőségünkbe
Az első tavaszi dalok,
Vérlázitóan rossz dalok.
Kányádi Sándor: Tavasz
Árad a Küküllő,
elönti a berket;
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.
Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét
botjával a pásztor.
Ágh István: Tavasz van barátom, tavasz van
(részlet)

Szabó Pistának

 
Tavasz van, barátom, tavasz van,
ibolyát árulnak az utcák
tavasz van, barátom, tavasz van
járom érted az utcák hosszát
hátha egy hentesüzlet sarában
vagy egy dohánybolt ajtajában
vagy egy söntésben panyókában
vagy egy ujságos mosolyában…
tavasz van, barátom, tavasz van,
Kosztolányi Dezső: Koratavaszi délután
Délután négykor lángol a város
sárga verőben. Gólyahírt kapni.
De legszebb virág az utcai villany,
mi téli szokással még kigyullad
s versengve a nappal, üvegkocsányán
kibontja szirmát s lobog csodásan.

Orbán Ottó: Ostromgyűrűben
(részlet)
A porszívó
A szabadtéri színpadon nagy dobpergéssel megkezdődik a Tavaszi Fesztivál,
rügyek pattannak a selymes tapintású ágon,
és minden rügyben egy-egy miniatűr istenség lakik,
aki nagy kortyokban vedeli a nektárt, jól bepiál,
s halhatatlannak képzel mindent, ami mozog…
 

Utassy József: Tavasz van, kikelet
(vers)
Utassy József: Tűntén a télnek
(vers)
Pintér Lajos: Tavaszi esőcsepp
(vers)
Varga Imre: Böjti haikuk
Vári Attila: Március
(vers)
Kóbor Tamás: A Tavasz
(novella)
Tompa Mihály: Tavasszal
(részlet)
Vídul a föld ábrázatja,
A jó Isten megmutatja
Néked ember, hogy szeret,
Adván újra kenyeret!
Gazdagon rügyeztek a fák,
S majdan bimbaik kinyitják;
S őszre, termett ágai
Földig fognak hajlani.
Télen által kik megéltek:
Járnak már a dolgos méhek;
S nem soká a puszta sejt
Méztől leszen drága, telt.
Tompa Mihály: Pacsirtadal
(részlet)
Ébredj fel, ébredj álmaidból,
Földnek határa, völgy, halom!
A költő dalt az elközelgő
Tavasz nevében hallatom.
Zöldűljetek …! a gólya, fecske
Elérkezik s meglátogat;
Fogadjátok nyájas mosollyal
Az elfáradt vándorokat!
Szeretni nem mer a madárka …
A ritkás, tarlott berkeken
Nincs elborító néma rejtek,
Hol édes a hű szerelem;
Fészket se rak … nincs lomb az ágon.
Reá hűs árnyat hinteni;
Pedig … véletlen megjöhetnek
Féltve ápolt kicsínyei.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
(részlet)
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
Gárdonyi Géza: Március
(részlet)
A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt,
Felszívta a nap, meg beitta a föld.
Csak itt-ott az árok mélyén rongydarab,
Mely a fehér király palástjából szakadt.
A partokon immár kizsendül a zöld.
Egy-egy kerek barna föld a szántóföldön:
ez az elment télnek nedves lábnyoma.
S egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:
a megjött kékszemű tavasz lábnyoma.
Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet,
Mennyire vártam már megjöveteledet!
Vártam már a télen, kályhám előtt ülve,
belemélázva a parázsló tűzbe.
Ágh István: Ibolya
(részlet)
Kinek rejtőzöl ibolya?
gyökeredig csöpp izgalom,
kiért reszketnek ereid
becsukott kék szemhéjadon?
szendered álom-mosolya
árama barna avaron
csiklandja kérő kezemet,
belebizsereg fél karom
s szemem, hogy addig nézzelek,
míg lassan fölébresztelek.
Vajda János: Tavasz felé
(részlet)
Előjön a cserebogár,
S tán széles kedvitül,
Vagy mert szemének a sugár
Még fáj, falnak repül.
Lerázza jégbilincseit
A hegyi zuhatag,
S akár a zerge, úgy szökik,
Rohan, sír és kacag.
Fölbokrétázza kebelét,
Partvirágot szakaszt;
Ujjongva csörtet, postaként
Hirdetni a tavaszt.
Nemes Nagy Ágnes: Tavasz felé
(részlet)
A Bak-térítő homloka világol,
faragva hitből és politikából:
észak felé közeledik a nyár.
Emeld fejed, emeld a fénybe érett,
búvó erőd, világos gyöngeséged,
betűzd ki létem, a nap merre jár?
Jékely Zoltán: Tavaszi ébredezés
(részlet)
Az olvadás megindult,
télvégi nap melenget;
testem-lelkem a földdel
s a vizekkel fölenged.
Legboldogabb bolondja
a földnek én lehetnék,
ha most kezed zsibongó,
sajgó szivemre tennéd!
Tompa Mihály: Tavaszdal
(részlet)
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet;
És bár a föld kopár,
Szinetlen a vidék,
Kéken sugárosan
Mosolyg alá az ég.
A földben élni kezd
Ezer mag és csira,
S kibúni vágy a nap
Meleg sugárira;
Lombos lesz a liget,
Virágos a mező,
S ezer vidám gyönyört
Talál az érező.
Tompa Mihály: Kikeletkor
(részlet)
Szellő támad délről s fujdogál melegen,
Olvasztja a jeget a büszke bérceken,
Üdül a föld, arcán mosoly kezd látszani,
Szegény rabnak végre tágulnak láncai.
De még se higy vakon, mert az idő csalárd!
Még zúz, jég fedheti az ébredő határt,
A tél boszút állhat a füvön, levelen,
Mely bizván, legelsőbb, földön, fán megjelen.
Már is kél a vihar … nem vihar az, mely kél …
Sötét bár, nem felhő, – zugó bár, de nem szél!
Baljós, félemletes, küldött holló-csoport,
Mit érez …? merre tart …? és hol fog ülni tort …?!
Tompa Mihály: A tavaszhoz
(részlet)
Jövel, jövel lágy szellők szárnyán,
Kékelő ég arany sugárán
Te várt, mosolygó hatalom!
Hajolj ébresztve fához, fűhöz,
Tépd el a láncot, ami nyűgöz
A völgyeken s a halmokon!
Hogy míg az ember sokat képzel,
Míg tervez, s alkot gyarló kézzel
És alkotmánya összedűl:
Láttassék itt még felépűlve
Az erős Isten csodaműve,
Mely nagy, szép s igaz egyedül.
Tóth Árpád: Március
(részlet)
A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sűrű sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál...
És reszket a liget, mint zsenge szűzlány,
Feszűl ezer kis lombkeble keményen,
S a város, ez a bús, tüdőbeteg
Gyári munkás is mozdul: karjait,
A vézna gyárkéményeket kinyujtja,
Beszippantja a távol illatot,
És mámoros, gyulladt dalokba kezd.
Nagy László: Esti képek
(részlet)
Szétszakadt a hó térképe,
sáncon az ibolya kél,
illatát a csillagfénybe
fújja az északi szél.
Még beheged éjszakára
a tó széle csipkésen,
hajnalban a madár lába
ha érinti, szétzizzen.
Szőlők alatt megrekedt a
dal, a kapás dülöngél,
körme közt a cigaretta,
tüzét fölszítja a szél.
Bagoly a szárnyát kinyújtja,
kóbor kutya hasas-nyulra
vadászik a mezőben.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal