JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. május 22.Névnap: Júlia, Rita
    
 
Hónapok
MÁJUS – PÜNKÖSD HAVA – TAVASZUTÓ – ÍGÉRET HAVA
 
Kormány Vera: Május

Kormány Vera: Május

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Május

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja. Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. (Általánosságban elmondható, hogy a 7 pleiászt, a Pleiades 7 csillagát a görögök – de mások is – kapcsolatba hozták a 7 planétával. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a csillagzat szabad szemmel látható csillagainak a száma megegyezett a szabad szemmel látható planétákéval, hanem a helye is: a Nap, a Hold és a bolygók rendszeresen áthaladnak rajta.) A csillagkép olümposzi védnöke ugyanakkor Apollón volt. Ők hárman egy vidám regében együtt is szerepelnek. Ez az isteni tolvaj Hermész első csínytevéséről szól, aki még azon a napon, hogy megszületett, ellopta bácsikájának, Apollónnak 50 (!) marháját – a hónap első kétharmadában még a Bika havában járunk –, aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a pólyába, Maia ölébe. A görög maia „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, s abból kiindulva, hogy az istennő a 12 olümposzi egyikének volt az anyja, fel kell tételeznünk, hogy neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Bizonyos értelemben Ovidius fején találta a szöget, hisz maior, maius a latin magnus, „nagy” melléknév közép- és felsőfoka, és a növekedést fejezi ki.

A hónap régmúltjába pillantva, a május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt (Hermész marhalopása szimbolikus utalás lehet erre is). Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez. (Hasonló tilalmakkal találkozunk az egykorú zsidó vallási előírásokban is.) A legjellegzetesebb római ünnep a 9-én, 11-én és 13-án tartott Lemuria: a „holt lelkek” (lemures) engesztelőnapjai. Illő folytatása volt az Argei ünnep. Ennek bevezetőjeként március Idusát követően, Róma területén felállított alkalmi szentélyekben szalmából és kákából font bábokat helyeztek el (görög: argeiész = „fehér”, argeó = „ünnepel” „szántóföldről van”, „parlagon hever”, argiasz = „pihenés”, „szünet”). Május 15-e után ezeket a Vesta-szüzek főpapi segédlettel ünnepélyesen a Tiberiszbe vetették jelképes emberáldozatul. Május 23-án Flora istennőt köszöntötték a rózsák fesztiváljával. Május végén, többnyire 29-én kezdődött a „földszentelés” ünnepségsorozata: az Ambarvalia, a Robigaliára emlékeztető mezőjáró körmenettel, állatáldozattal és vészelhárító varázslatokkal.

Játékok
Kvíz – május Keresztrejtvény – május
Rudan Mária: Ikrek zodiákus

Rudan Mária: Ikrek zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Május
(ismertető)
Rudan Mária: Ikrek csillagkép

Rudan Mária: Ikrek csillagkép

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A futó évek margójára

A „május” hónapnév eredete igen zavaros. Eredetileg volt egy görög Maia istennő (a szó maga görögül „anyókát” vagy „dajkát” jelent), akinek Zeusszal volt viszonya, s ebből született Hermész isten. Aztán volt külön a rómaiaknak is egy Maja nevű istennőjük, Vulcanus isten neje, a tavaszi termékenység istennője. Végül volt egy „deus Majus” istennév, ez a „magnus” (nagy) szó fokozásából eredt, és „hatalmas, nagy istent” jelentett, vagyis Juppiternek volt a mellékneve. A Julianus naptárreform idején, ahogy a márciust Marsnak, az áprilist Venusnak, ugyanúgy a májust Juppiternek szentelték, s elnevezték „mensis Majus”-nak. A hozzáfűződő rituálék azonban a két termékenységi istennő kultuszához kapcsolódtak. Így például a római Maja istennőnek május elsején egy vemhes emsét áldoztak ünnepélyes körmenet után, s ezt az emsét elnevezték „majalis”-nak. A középkorban az emseáldozat elmaradt, de maga az ünnepség mint „majális” fennmaradt. Maja istennő neve különben egy más formában is megmaradt. A rómaiak ugyanis „Majestá”-nak (a görög „megista” = legnagyobb) is nevezték, s az eredetileg csupán ennek az istennőnek kijáró „majesta” címet később más istenségekre, sőt földi uralkodókra vagy pedig általában „fenséges” fogalmakra is kiterjesztették. Ez újra egyik példája a címek devalvációjának.

 


Mák virágzás előtt(fotó: Török Máté)

Mák virágzás előtt
(fotó: Török Máté)

Rombauer János: A tavasz: Flóra, Május
(festmény)

Mákvirág(fotó: Török Máté)

Mákvirág
(fotó: Török Máté)

IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
Radnóti Miklós: Naptár/ Május
(részlet)
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda
(részlet)
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!

Zöldellés (fotó: Káldos János)

Zöldellés (fotó: Káldos János)

Május
népi mondóka
Orbánnak a napja hogyha fényes,
A vincellér mint a páva kényes.
Mint az áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége
A gazdának üdvössége.
Földi János: Május, az égi jegy szerént Kettős hava
Kettős hóban vidámodván
 
Plánta, állat párral szép.
Párost tojik, párosodván,
 
Párost költ a tollas nép.
Most palántot ültetgettess,
Kendert, lent vess, téglát vettess,
 
Rajzik a méh, fogj rajat,
 
Sajtot nyomj, köpülj vajat.
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
 
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
 
S magvai kelnek.





Sárga virág(fotó: Vimola Ágnes)

Sárga virág
(fotó: Vimola Ágnes)

Ady Endre: Május
Tündéri május, lombot fakasztó,
Könnyű felöltőt szegre akasztó,
Légy üdvözölve:
Szívet fakasztó, emlék-marasztó...
Járok a korzón, szívembe' mámor:
Kacagva libben leányka-tábor.
De szép az élet...
Fél óra múlva — zuhog a zápor...

Virágzó vadgesztenyefaBudapest, Tóth Árpád sétány (fotó: Vimola
                        Ágnes)

Virágzó vadgesztenyefa
Budapest, Tóth Árpád sétány
(fotó: Vimola Ágnes)

Tóth Árpád: Május
(részlet)
Mikor május kezdi híves hajnaltájon
Édes ébresztőjét halk muzsikaszájon:
Lehet-e rossz jóslat, perben dús csodákkal,
Egy csokorba kötve friss orgonaággal?
Gyöngyössi János : Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
MÁJUS
Fordul az Hold: rútra változik minden szép,
Szép virág, szép orca egy rövid úton lép.
Így a csalárd szépség csak szemet fogó lép.

Tavasz (fotó: Bálint Eszter)

Tavasz (fotó: Bálint Eszter)

Márai Sándor Négy évszak
(részlet)
Május

Májusnak dallama van, melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan igyekeznek lekottázni. Már mindent megkíséreltek e célból: de mindig csak dallamos zenebona lett belőle, célzásokkal a gyöngyvirágra és a mérsékelten viszonzott szerelemre. Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle.

[…]

A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat.


Tavaszi erdőDobogókő (fotó: Vimola Ágnes)

Tavaszi erdő
Dobogókő
(fotó: Vimola Ágnes)

Csorba János: Májusi köszöntő
(részlet)

Az akkoriak is, mint manapság, a megújulás napját tartották május elsejében. Ekkor már zöld volt a határ. Zöldültek a fák, a legények éjszaka zöld májusfát aggattak a leányok kapuira. És még volt egy nagyon szép hagyomány, amit kár, hogy elhagytak: a májusi köszöntő. A népi szokás legszebbjei közé lehetett volna sorolni. Május hajnalán a cigány muzsikások hát nem éppen mindenkit, de rendszerint a gazdákat köszöntötték. Kora hajnalban arra ébredtek, hogy a cigányok muzsikáltak az ajtóban.

Kaffka Margit: Hangyaboly
(részlet)

Május – boldog hó –, tavasz teljessége! Érett, nagy szerelmet, büntetlent, nyilvánosat, boldogat példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké; Mária hava, a dicsőséges, örökös Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária – boldogságos Szűz Mária!

 

Mécs László: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld
(részlet)
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
Szinyei Merse Pál: Virágzó almafák
(festmény)
Kunffy Lajos: Kerti út virágzó bokrokkal
(festmény)
Szajki Ernő: Virágzó szilvafák
(festmény)
Csúzy Zsigmond: Pünkösd hava
(részlet)

Ez a könyv télben mintegy bététetettnek látszik, mert ugyanis télben setét barlangokban lappangnak a vadak; jég alatt, mély örvényekben a halak; a barmok az istállókban, a madarak a sűrű gallyak között, avagy is a föld hasadékiban, sőt még a pázsitos füvek is a jó illatú virágokkal vastag hóval palástoltatnak bé, az emberek pedig titkos meleg kamarájokban rejteznek.

Szent György hava nyitja ki ezt a könyvet, s talám ezért is neveztetik kikeletnek és mintegy kinyílásnak. De leggyönyörűségesben ez a mái napon kezdődő pünkösd hava mutatja ki bővséges gyümölcsének reménségével a fáknak illatozó virágit. Melyekből (más nyughatatlan elmefuttató fitogtatásoknak engedvén azokat az ajándék gyanánt osztogatott pünkösdi fákat) mi is kívánva kívánandó üdvösséges tudományt szedegethetünk lelkiképpen magunknak.


Májusi köd a Mátrában (fotó: Káldos János)

Májusi köd a Mátrában (fotó: Káldos János)

MÁJUSI ORGONA

Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag
(részlet)
Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyült a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sürü méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körűl, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.
Jékely Zoltán: Orgona-szál
(részlet)
Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom – és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.
 
Tóth Árpád: Orgona
(részlet)
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Juhász Gyula: Május ünnepe
(részlet)
És jött a május. Ezer orgonának
Lila bugája búgott, a napon
Minden bokor virágba öltözött föl
És a paréj is megnőtt szabadon.
Mint győzedelmi zászló, égbe lendült
A jegenye s ezer pacsirtadal
Hirdette boldogan és büszkeséggel,
Hogy itt a május és a diadal!
Pósa Ede: Orgona
(festmény)
Bródy Sándor: Orgona-virág
(elbeszélés)
TAVASZI ZSONGÁS

Csokonai Vitéz Mihály: A méhekhez
(részlet)
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
 
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
 
Repkedvén szerteszéjjel?
Szabó Lőrinc: Nefelejcs
(részlet)
A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts!
Reményik Sándor: A tücsök birodalma
(részlet)
Már szól a tücsök,
Újra megjelent,
„Átvette csöndes birodalmát”
Oly nesztelenül, mint a május,
Virágzó almafák alatt.
Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz
(részlet)
Nyílj ki, nyájasan mosolygó
 
Rózsabimbó! nyílj ki már,
Nyílj ki; a bokorba bolygó
 
Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
 
Hébe nektárt hint terád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge,
 
Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni
 
Véled e parányi kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
 
Rólad azt a drága szert! –


TavaszVérmező Budapesten(fotó: Vimola Ágnes)

Tavasz
Vérmező Budapesten
(fotó: Vimola Ágnes)

[Gyöngyvirággal virágzik a hegy alja…]
(részlet)
magyar népdal
Gyöngyvirággal virágzik a hegy alja,
De szép kislány lakik itt a szomszédba!
A szememet mégse merem rávetni,
Mert az anyja nem engedi szeretni.
[Ej-haj, gyöngyvirág, …]
magyar népdal
Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Bimbós majoránna!
Ha kertedbe mehetnék,
Piros rózsát szedhetnék,
Szívem megújulna.
Ej-haj, gyögyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Levendulavirág.
Ha kertedbe mehetnék,
És ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.
Oláh László: Májusi séta
(festmény)
Czencz János: Tavasz
(festmény)
MÁJUSFA, MÁJUS ELSEJE

Tornai József: Májusfa
Pihenés nélkül ringnak az akácfák,
csavarodnak és csupaszok nagyon.
Májusfán lobog a papíros-vidámság,
sár az udvaron.
Györe Imre: Májusfa, 2002
(vers)


Balázsovits Zsuzsanna: Május

Balázsovits Zsuzsanna: Május

Tóth Árpád: Május elseje
(részlet)
Itt van május elseje
Víg a szívem belseje,
Az orgona most szagos,
Karcsú, csínos, nem magos,
S éji szendereken át
Felzendül a szerenád,
Húzza mélán
Szép Kiss Bélám,
S szivarral az agyarin
Húzza derék Magyarim.
Szóval szól a nahtmuzik,
Ellenben az erdőn szólnak
Fűrerek s vidám Zsuzsik.
Bokrok tövén ibolya,
S bokrok tövén selymes fűben
Sok nyújtózó csigolya.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Itt a fecskék
S verebecskék,
S feltámadtak a legyek.
Az idők örök folyóján,
Ah, e szagos, bús folyókán
Lefolyt, tudja-e kegyed?
Egy újabb házbérnegyed.
Ady Endre: Május elseje
(részlet)
Tündér Május! dicsőitő dalt
Hányszor daloltam rólad én,
Mikor nem voltam ilyen fásult,
Törődött, fáradt, vén legény.
Óh, bár tudnál úgy elbüvölni,
Ahogy még tudtál egykoron,
Mikor édes varázsba ejtél
Megáldva ifju, szép korom.


Ifjú szalamandra a Mátrában (fotó: Káldos János)

Ifjú szalamandra a Mátrában (fotó: Káldos János)

Jékely Zoltán: Fülledt májusi est
Mily Ceres önti őket folyton-folyvást,
Egyre pompásabb, színesebb seregben,
Nő-gyümölcsök tobzódó sokaságát
Szegény világunkra ki szabadítja?
A legbusásabb délolasz piactér,
A Conca d’oro öble nem pazarlóbb
Citrom-narancs-datolyavíziókban,
Mint ez a fülledt május-esti utca,
Kibomló lányok illatait ontván
S idomait ringatván véghetetlen
Bő áradásban, a bolondulásig
Éhes-szomjúhozó érzékeimnek,
Hogy e bőség észbontó sűrűjében,
Mint bűvös kertbe tévedt gyatra tolvaj,
Ki körték, meggyek, csattanó cseresznyék,
Piros fürtök, barackok, rózsa-szilvák
Tömkelegében kábán válogatván,
Végtére tettenérten úgy menekszik,
Hogy közülük egyet le nem szakított –
Hova kapjak? Melyikhez folyamodjam?
 
– Istenség, e pompázatos gyümölcsök
gazdája, válassz ki egyetlen egyet
S szent áldomással tedd tulajdonommá,
S én azzal immár holtomig beérem!
 
– Vagy, ha úgy véled, nem érdemelem meg,
Hozzámvaló jóságod úgy mutasd ki,
Hogy add nekem egyetlen éjszakáját
Egy vérbő, tettrekész törökbasának!
 
Illyés Gyula: Jó május
Minden kezével működik
ez a május – ha egyszer eljött!
Naphosszat rángatja a felhők
duzzadtan csüngő tőgyeit.
Tej a sajtárban: zeng, csobog,
habzik az udvarban a zápor.
Állong még egy kicsit a jámbor
felhő, bár mindent leadott.
Süt a nap, fut a sárba ki
gyerek s kacsa… Mignem fölénkbe
téved egy uj felhő-tehénke
s kezdődik megint a zuhi.
De: tündöklők az éjszakák.
Kószálunk. Folyton más az illat.
Porták-szerte vad harcot vivnak
a trágyadombok s orgonák.
Juhász Gyula: Gyönyörű szép május éjjel
Gyönyörű szép május éjjel, fáj a szívem nékem,
Elmerült az üdvösségem valaki szemében.
Ha ez a szem rám ragyogna, szép májusi éjben,
Minden csillag lehullana s ő ragyogna nékem.
Csoóri Sándor: Lassú, májusi eső
(részlet)
Esik, esik, csak úgy magának.
Két órája kopog a tetőm.
A karcsú akácfürtök,
 
mint bőrig ázott, első áldozós leányok
összebújnak a magasban. Szemérmük
szép rejtekhelye is látszik.
Kányádi Sándor: Május
dulakodásban szétrúgott tüzek
füstje csípi a szememet
ítéletidő záporába fulladt
tüzek füstje mardossa torkomat
tehetetlen két tenyeremmel
milyen szánnivalóan
gyámoltalanná maszatoltam
valamikori elszánt arcomat
 
Reviczky Gyula: Május
Fénynek, melegnek újulása van,
Virág a földön, új remény a szívben,
Elhagyja ágyát a nehéz beteg,
Hogy e szép földön még körültekintsen.
Eldobja mankóját a csüggedés,
Megszünnek a bajok, a veszteségek,
Mikor a gyönyörű május van itt,
Mikor a békák brekkekéznek.
Erdő, mező, ég, föld ugy csalogat,
Mint nevető lány ünneplő ruhában.
Oh mennyi kéj van, inger és gyönyör
Pacsirtadalban, illatos virágban.
Tavasz! Tavasz! Te földünk mosolya,
Ki az egész világot megigézed!...
S mégis van büzhödt, piszkos pocsolya,
Ahol a békák brekkekéznek.
Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék
(részlet)
Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szeliden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma...
Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol...
Kosztolányi Dezső: [Május]
Szív és torok hogy fuldokol.
Isten fölöttem és az ég
s lenn a fényes pokol.
Egy éneket,
hatalmasat és lüktető-vadat,
neked.
Térdig rózsában és övig a fűben
kacagni,
egészségesen, egyszerűen.
Szeszélyt
dadog a szájam és ifjú foggal harapnám
a vad veszélyt.
Nem félek én,
mert hogyha meghalok, ezerszer élek én
és szép a sorsom
és szép, ezerszer szép az én koporsóm.
Én.
Hazug a rím, nem leszek soha
vén.
Ettem.
Virágot, mézet, lángokat.
Szerettem.
Úsztam.
Az elmúló folyón örök barázdát
húztam
s fülem körül – még egyre hallani –
csörgött a hajnali
folyó.
Vizes hajamra lángoló
csókot dobott a nyár
és – hallali –
nem múl el soha már.
Hallod?
Hogy zengenek a messze-messze halmok
s a szép
és mély zenét,
mely csöndbe símul szívünk láza mellé,
mint hogyha benne most is hullám csobogna
s a nyugtalan folyó emelné.
A parton
a boldogságomat magasba tartom
atléta-kézzel és fejem
könnyű ábrándra fektetem.
Így dalolok, egészen és betelten,
amíg az élet záporozva hull rám
s a lelkem
viszi a hullám.
Dayka Gábor: A Tavasz
(részlet)
Nyájasbb artzúlattal arany szekerére fel-űlvén
    Innepi fényt ereget Phoebus az ékes egen.
A fagyos Északnak zúgó fúvallati szűnnek
    A bádjadt Zephyrek lengedezési között.
Harmatban feredett keblét a róza ki-fejti;
    A vőlgy illatozó Májusi gyöngynek örűl.
Reviczky Gyula: Május
Virágokat hullatsz a földre,
Ha tomboló vihar megingat;
És hogyha sóhaj kél szivedből:
Az is csak édes, langyos illat.
Emelt homlokkal, könnyü szívvel
Vivhatja az a lét-tusát,
Kinek harczára te mosolygasz,
Gyönyörü május - ifjuság.
Tompa Mihály: Májusban
Zöld a mező, foly a patak,
Hűs árnyakon madár-zene;
Van-e, ki benned, oh tavasz!
Édes gyönyört nem érzene?
Kinek csak egy virága volt,
S benned föl nem virúlhat az:
Mindegy, akár kihajt az ág,
Akár a zordon tél havaz!
Ady Endre: Májusi zápor után
(részlet)
Szinte sercent, hogy nőtt a fű,
Zengett a fény, tüzelt a Nap,
Szökkent a lomb, virult a Föld,
Táncolt a Föld, táncolt az Ég
S csókolt minden az Ég alatt
S csókolt minden az Ég alatt.
Tóth Árpád: Májusi éjén a régi bor
(részlet)
A régesrég eltemetett
Vágyak kezdenek éneket,
És sustorogva, sírva forr
Május éjén a régi bor.
Ezt sírja: élni, élni még!
Mert élni, jaj, sohsem elég!
Az élet örök táruló:
Aki nem éli, áruló!
Csorba Győző: Május
(részlet)
Ó, nézd az útak villogó szalagjait, szegélyükön
a szunnyadó fák borzait, melyek fáradhatatlan
villannak és fakulnak és mindig bújtatnak egy kis éjt –,
ó, nézd az útak hangtalan kígyóit, rád-sziszegnek,
s szívedbe kúsznak: – ott keresd őket, ha majd hiányzanak.
Szívedbe kúsznak lassan, és a kényes omlatag vidék
szívedre hull, akár a zizzenő por, ha
megáll a szél. Merülj magadba, ott keresd
őket, hiszen csak múló emberszívben él
tovább a kagyló-héjú pillanat.
Somlyó Zoltán: Kié a május?
(részlet)
Tiéd a május! És minden virág,
az orgonának ár va-szelid éke!
S a zöld galyból font remény a tiéd!
S a rétnek selyme és az égnek kékje!
[...]
Tenéked kell a drága, friss tavasz,
hogy lásd az élet örök újulását.
Mely kezedben virággá érleli
a munka tisztán csengő kalapácsát.
Juhász Gyula: Májusi óda
(részlet)
Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
Legyen majális minden napodon
Ó Ember, hittel én ezt dalolom.
Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!
Kányádi Sándor: Tavaszutó
(részlet)
Récefiókákat
vezényelő vének
tanítgatják a szép
búvármesterséget.
Messzi jár a zápor,
viszi a szél, húzza:
szemlátomást nő a
nyomában a búza.
S meglátván a békák
udvarát a holdnak,
holnapra új záport,
záport kuruttyolnak.
Komjáthy Jenő: Májusi reg
(részlet)
Nézd, kedvesem, a rét, az erdő
Milyen bübájban ég,
A táj milyen gyönyört lehellő,
S mily mámoros a lég!
Mily harmatos, mily friss a rózsa,
Hogy csattog a madár,
S mily pajkosan lejt a sióra
A fürge napsugár.
Mily puha, bársonyos a pázsit,
Mily enyhadó a lomb,
A léglakó hogyan cikázik,
Hogy ömleng és csapong.
Tóth Árpád: A tavaszi sugár
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.
Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...
Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka
(részlet)
Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.
S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.
Johann Wolfgang Goethe: Májusi dal
Májusi dal
A nagy természet
Miként ragyog.
A nap mi fényt vet!
Mily illatok!
Föld, ág rakodtan
Szines virággal,
Minden bokorban
Ezer madárdal.
Ezer kiáltás
Visszhangra vár:
„Ó, föld, ó áldás,
Ó, napsugár!”
Dsida Jenő fordítása


Csáji László Koppány: Május, maradj még!
(vers)

Pintér Lajos: Májusi ének
(vers)

Ádám Tamás: Május
(vers)

Kaffka Margit: Májusi zápor
(részlet)

Itt enyhe és langyos volt minden – a perc, a szoba illata, a teagőz, – de az imént fájdalmasan mély lélegzetekkel sietett végig egy nyárfasoron, idejövet – füves, nedves tavaszszagokban, amik körülfelhőzték magányos fejét. És verssorokat idézgetett lihegőn és félhangon egy idegen könyvből – távoli, szegény mozlim nőcskék szerelmes szolgasorsából valókat – flagelláns kedvvel. Kívülről, a tavasz súlyos és teli pátoszából, a rügyek, a rétek, a felhős ég tragikus felajzottságából hozott be magával valamit; a szemöldökén ült, a hangjában rezgett s az ujjai hegyén, ahogy végigsimította az asszony kezét.


Virágzás(fotó: Vimola Ágnes)

Virágzás
(fotó: Vimola Ágnes)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal