JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. június 19.Névnap: Gyárfás
    
 
Hónapok
JANUÁR 21. – MADÁCH IMRE SZÜLETÉSNAPJA – 1823
 
Madách Imre (A Madách Imre c. diafilm részlete)

Madách Imre (A Madách Imre c. diafilm részlete)

Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 21. – Alsósztregova, 1864. október 5.): drámaíró, költő.

1831–37-ben magántanuló, a váci piarista gimnáziumban tette le vizsgáit. 1837-ben a pesti egyetem filozófiai tanfolyamára került, 1838-ban a jogi karra. Megismerte a reformkor kiválóságait, barátságot kötött Lónyay Menyhérttel, és beleszeretett annak Etelke nevű húgába. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, megyei másodjegyző lett, de 1843-ban betegsége miatt lemondott tisztségéről. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. A szabadságharcban megyei főbiztosként segítette a hadsereg élelmezését. 1849-ben nénjét honvédtiszt férjével román parasztfelkelők megölték. 1852–53-ban Kossuth titkárának, Rimóczy Jánosnak rejtegetése miatt börtönben, majd rendőri felügyelet alatt élt Pesten. 1854-től, válása után anyjával és gyermekeivel Sztregovára húzódott vissza, irodalommal foglalkozott. 1861-ben visszatért a megyei közéletbe, országgyűlési képviselő lett.

Írói pályáját versekkel kezdte (Lantvirágok, 1840), későbbi költeményei, bár ciklusokba és kötetbe szerkesztette őket, csak halála után jelentek meg. Részletszépségeik és főleg a Tragédiát előlegező motívumaik miatt Madách Imre lírai művei közül a természeti és a bölcseleti ihletésűek a legértékesebbek. Széles körű olvasottságról, eklektikus szemléletről tanúskodó értekezéseinek zöme ugyancsak fő művével áll kapcsolatban mint előkészítés vagy utólagos kommentár. Cikkei és beszédei a centralistákéval rokon liberális és hazafias szemléletet tükröznek, meggyőző szónoki képességre vallanak. Novellái kevésbé jelentősek. Kezdettől a nagy dráma megalkotása iránti becsvágya ösztönözte. A Commodus (1839) és a Nápolyi Endre (1841–42) történelmi tárgyat dolgoz föl, A Csák végnapjai (1843, 1861) Kisfaludy Károly és Petőfi fölfogását követi, a főhőst tragikus végzetű nemzeti hősként ábrázolja. Korábban prózában, ettől kezdve jambikus versben írta drámáit. Héraklész a hőse a Férfi és nőnek (1842–43), amelyet forrásaitól (Szophoklész, Seneca, Ovidius) a romantikus hős- és szerelemeszmény fölmagasztosítása különböztet meg. A nagyra törő lázadó és a kisszerű környezet összeütközésére épül a Csak tréfa (1843–44) és a Mária királynő (1855); az utóbbiban az eredmény nélküli küzdelem motívuma is hangsúlyos.

Igazán jelentős művei 1859 és 1861 között keletkeztek. A civilizátor (1859) „komédia Aristophanes modorában”, időszerű visszavágás Bach miniszter Blickjére, akárcsak Széchenyi Rückblickje. Antik mintaképére emlékeztetően leplezte le az önkényuralom korszakának demagógiáját és módszereit, de a nemzeti önkritika sem hiányzik belőle, főleg a meghátráló passzivitást bírálta. Az ember tragédiája sikere után 1862-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-tól az MTA tagja volt.

Az ember tragédiáját 1859. február 7. és 1860. március 20. között írta, és Arany János – főleg nyelvi és verselési – javításait figyelembe véve jelentette meg (1861). Végső változata a második kiadás (1863).

Műfaji mintát Madách Imre a drámai vagy epikai formában írott „emberiségpoémákban” talál, ötvözve a fausti típusú drámai költemény és az egész emberi történelmet áttekintő „poème d'humanité” hagyományait, melyeknek gyökerei visszanyúlnak az antik mítoszba, a bibliába és a keresztény középkor irodalmába. A közvetlen műfaji előzmények közé tartoznak Milton, Goethe, Byron és Shelley emberiségkölteményei. A filozófusok közül a görög, keresztény, a klasszikus német filozófia és a Madách Imrével kortárs mechanikus materialista és korai pozitivista irányok képviselőinek nézetei kapnak a többinél nagyobb hangsúlyt. A hazai romantikus liberalizmus válsága és az 1850–60-as évek fordulójának bel- és külpolitikai reményei éppúgy belejátszottak a mű születésébe, mint a világtörténelmi olvasmányok és a házasságában szerzett, elméletté általánosított tapasztalatok. A legfontosabb szereplők, egyénítő vonásaikon kívül, jelképes megtestesítői valamilyen általános emberi magatartás-változatnak és ehhez kapcsolódó filozófiai irányzatnak. Eszerint Ádám érzelmei és érvei a haladásban bízó liberális és a fejlődést dialektikusan és eszményi cél felé törekvő módon elképzelő hegeliánus fölfogásában gyökereznek. Lucifer a mechanikus materializmus meg a pozitivizmus közötti átmenet eszmerendszeréből merít. Éva a természet és a szellem világa között közvetít. A szereplők funkciójáról számos más értelmezés is született, mert a hősök a történelmi szerep és helyzet változásai szerint váltogatják arcukat.

A Tragédia művészeti értékeit kritikusai kezdettől mély gondolatiságában, szövevényes, mégis szilárd szerkezetében, a lírai és drámai elemek eredeti vegyítésében ismerték föl. Nyelvét, Arany nyomán, erőtlenebbnek ítélték, bár kétségbevonhatatlan erénye tömörsége, fogalmisága, egy-egy kor stílusának sikeres utánzása.

Utolsó nagyobb befejezett műve, a Mózes (1860), az akadémiai Károlyi-pályázaton nem nyert díjat. A biblikus példázatban ezúttal is a szabadságharc bukását követő idők kérdéseire keresett választ, valamint a férfi és a nő, a nagy ember és a tömeg, a nagyszerű terv és a silányabb megvalósulás ellentétét vizsgálta. Drámái a Tragédia kivételével nem jelentek meg életében. Színpadra először a Tragédia került (1883. szept. 21., Nemzeti Színház), világsikere, fordításokban és előadásokban, 1892-ben kezdődött. A Mózest Kolozsvárt mutatták be (1888), A civilizátor 1938-ban került először színre.

Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Első szín

LUCIFER

  S nem érzéd-e eszméid közt az űrt,
  Mely minden létnek gátjaúl vala,
  S teremtni kényszerűltél általa?
  Lucifer volt e gátnak a neve,
  Ki a tagadás ősi szelleme. –
  Győztél felettem, mert az végzetem,
  Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
  De új erővel felkeljek megint.
  Te anyagot szültél, én tért nyerék,
  Az élet mellett ott van a halál,
  A boldogságnál a lehangolás,
  A fénynél árnyék, kétség és remény.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenegyedik szín

LUCIFER

  S míg emberszív van, míg eszmél az agy,
  S fennálló rend a vágynak gátat ír,
  Szintén fog élni a szellemvilágban
  Tagadásúl költészet és nagy eszme.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenegyedik szín

ÉVA

  Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
  Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
  A por hull csak belé, e föld szülötte,
  Én glóriával átallépem azt.
  Szerelem, költészet s ifíuság
  Nemtője tár utat örök honomba;
  E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
  Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Második szín

LUCIFER

  [ … ]
  Küzdést kivánok, diszharmóniát,
  Mely új erőt szül, új világot ád,
  Hol a lélek magában nagy lehet,
  Hová, ki bátor, az velem jöhet.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Harmadik szín

LUCIFER

  Minden, mi él, az egyenlő soká él,
  A százados fa s egynapos rovar.
  Eszmél, örűl, szeret és elbukik,
  Midőn napszámát s vágyait betölté.
  Nem az idő halad: mi változunk,
  Egy század, egy nap szinte egyre megy.
  Ne félj, betöltöd célodat te is,
  Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
  Szorítva az ember egyénisége.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenharmadik szín

ÁDÁM

  [ … ]
  A célt, tudom, még százszor el nem érem.
  Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
  A cél, megszünte a dicső csatának,
  A cél halál, az élet küzdelem,
  S az ember célja e küzdés maga.
Madách Imre oldal – Nógrád megyei irodalmi oldalak
A Madách Irodalmi Társaság honlapja
Madách Imre
(diafilm – Neumann-ház)


Madách Imre (A Madách Imre c. diafilm részlete)

Madách Imre (A Madách Imre c. diafilm részlete)

Kerényi Ferenc: „...e küzdés maga”
( esszé)
Sándor Iván: A Tragédia továbbgondolásának lehetőségei
Gyárfás Jenő: Az ember tragédiája. Római szín
(tusrajz)
Kürthy György: Az ember tragédiájának egy új képzőművészeti megoldása
Madách Imre: Mózes
(részlet)
Negyedik felvonás

MÓZES

  Jethro, atyám! s te, kedves Cippora!
  Láttátok, hogy mi történik körűlem.
  tudjátok, Isten végzetes kezében
  Eszközzé lettem. – Élő és halott. –
  Élő neki – halott saját magamnak;
  E pusztában temetkezésre ítélt. –
  Mit zárjalak síromba téged is? –
  E csók is, mellyet ajkidról veszek,
  Talán lopás – de mindegy, az utolsó. – –
  Én szültem egy egész kort, és ezen kor
  Tán szégyenelné, ember hogy szülé.
  Én inditám el, mit, hahogy bevégzek,
  Félisten lennék. – Látod, ezért
  Kell nékem vesznem. Ám legyen – legyen,
  Isten megáldjon! – Őrizd meg, fiam. 

Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenötödik szín

AZ ÚR

  Karod erős – szived emelkedett:
  Végetlen a tér, mely munkára hív,
  S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
  Szünetlenűl, mely visszaint s emel,
  Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
  Zajában elnémúl ez égi szó,
  E gyönge nő tisztább lelkűlete,
  Az érdekek mocskától távolabb,
  Meghallja azt, és szíverén keresztűl
  Költészetté fog és dallá szürődni.
Kass János: Triptichon
(illusztrációk)

Madách Imre: Az ember tragédiája
(diafilm – Neumann-ház)
Hubay Miklós: A bál után
(részlet)

Az Ember Tragédiája vége felé Ádám, az első ember, találkozik az emberiség túlélőivel – túl a világtörténelem utolsó katasztrófáján, túl a természeti környezet pusztulásán, egy túlszaporodási hullámon is túl, amely már: a kihalás. A szembesítéstől Ádám megretten, és elmenekül. Riadalmát fokozza, hogy a Nő, a földön élő utolsó Éva, szerelmet akart tőle, a Férfi meg kerítőként működött. De Ádám idejekorán elmenekült, s az utolsó emberpár egyedül maradt… A függöny lemegy. A Tragédia más színen folytatódik.

Az itt következő jelenetben szintén az utolsó emberpárt látjuk. Csakhogy a jelenet ott kezdődik, ahol Madách abbahagyta.

A jelenet során néha be-behallatszik egy-egy mondat a Tragédia folytatásából. Csakugyan folytatódik-e valahol? Amikor az emberiség az utolsókat rúgja, vajon valahol magyarázatot ad-e csakugyan az Isten arra, ami történt? Vagy csupán a színházi emlékeink játszanak velünk? Ki tudja?

A világvége-szituáció eléggé rendkívüli ahhoz, hogy benne egyéb rendkívüli dolgok is megtörténhessenek.

Az utolsó földi emberpárnak ez a kétszemélyes idillje figyelmeztetőnek készült.

Az eszkaláció a pusztulást a mindennapiság, a megszokottság színeiben lopja a közelünkbe. Ez az idill figyelmeztetni akar, nehogy későn vegyük észre: csak egyetlen emberiség volt.

Rákos Sándor: Madách
(részlet)

Még mindig az álomlátás.

Ádám végigálmodja az emberiség múlt és jövendő történetét. Sorra következnek a történelmi korok, a Madách idejében még jövőnek számító túlgépesedett – és emberi értelemben is túlgépiesedett – civilizációkig, majd a nap kihűléséig, a föld végső jégkorszakáig.

Fantasztikum, ha úgy tetszik, science fiction; részben a valóságos történelmet vetíti elénk az álom, a történelmi múltat, mely csak Ádám jelenéhez viszonyítva jövő, részben – Wells időgépéhez, hasonlóan – a történelem mindnyájunk számára ismeretlen jövő idejét.

Az emberfaj jövőjének láttán Ádám öngyilkosságra gondol; de Éva – megint csak álombeli, sci-fi-beli fordulat! – elárulja, hogy anyaság elé néz; itt már kevés az öngyilkosság, csak kettős gyilkossággal lehetne elébe vágni az emberiség távoli évezredekben beteljesülő sorsának.

Íme: egész fajtánk, egész világunk jövője, két prototípusban „előlegezve”. S micsoda képtelen helyzetek és drámai konfliktusok lázlerobbanásai között fejlődik a két egyénített típus mostani és későbbi magunkká: huszadik és harmincadik és nem tudom, hányadik századi emberekké.

Sci-fi-írók! Tudományos-fantasztikus művek szerzői! Gyűljetek össze és mutassatok be hálaáldozatot nagy ősötöknek, Az ember tragédiája költőjének!

Madách Imre: A halál költészete
Kicsínyszerű az élet, ritkán jőnek,
Mint röpke álmok, nagyszerű napok,
Talán, csak hogy ne essenek kétségbe
Embernagyságon törpe századok.
 

Kuczka Péter: Madách
(részlet)
olvadt aranycseppekkel és alvadt vércseppekkel
volt tele az ország, –
Tokajban aranyból kunkorodó
szőlőkacsra leltek,
Kalocsán aranyat izzadt a homok, –
a felhőkön kopogó négy lovas messze járt,
– még megvillant a kasza, vagy a mérleg serpenyője, –
dámák táncoltak a pesti Vigadóban,
körmagyart, palotást, csárdást,
csupa nemzeti táncot! –
néhányan ereklyéket
gyűjtögettek,
kötelet, csigát, pallost,
hajszálakból börtönben font pici erszényt,
Kossuth-bankót,
és motyogtak hozzá, –
és a fonókban évről évre
szivárványosabbak és üresebbek lettek a mesék,–
mit lehet itt tenni? – töprengtél
csigázva emlékekkel
s olvasmányokkal idegeidet és zúgó önmagad, –
Juhász Gyula: Madách
Ódon kastély mély magánya rejti
Világ elől méla bánatát,
Komor ősök árnyéka belengi,
Innen csak az őszi parkba lát.
Kísértetek járnak a szívében,
Őszi éjben a nagy égre néz
S a magányban és a csöndességben
Mint a tömjén, ég a szenvedés.
A világa régen összeomlott,
A szerelme följáró halott,
A művészet lombikjába hordott
Minden üdvöt, minden bánatot.
Örök formát ölt itt a mulandó,
Muzsika lesz minden fájdalom,
Mély magányban, ami maradandó,
Föltámad a harmadik napon.
Elpusztulhat gyönyörű világa,
Úr lehet az őszi hervadás,
Gondolatok örök lombikjában
Örök embert alkotott Madách.
A Madách kúria Alsósztregován (Fotó: Mann Jolán)

A Madách kúria Alsósztregován (Fotó: Mann Jolán)

Radó György: A Madách család. A család nemzedékrendje
A csesztvei Madách-kúria
(fotó)
Madách Imre személyes tárgyai a múzeumban (Fotó: Mann Jolán)

Madách Imre személyes tárgyai a múzeumban (Fotó: Mann Jolán)

Madách Imre emléktáblája Alsósztregován (Fotó: Mann Jolán)

Madách Imre emléktáblája Alsósztregován (Fotó: Mann Jolán)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal