JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. április 20.Névnap: Tivadar, Odett
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


LÓCZY LAJOS (Pozsony, 1849. nov. 4. – Balatonfüred, 1920. máj. 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, Ázsia-kutató, és Balaton-szakértő.

1874-ben a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. 1877–1880-ban részt vett gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. A közép-ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. Hazatérése után még két évig a Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban hívták meg a műegyetemre. 1889-től 1908-ig a budapesti tudományegyetemen az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet igazgatója. 1908-tól a Földtani Intézet igazgatója volt. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerkesztette Magyarország földtani térképét. 1891-ben vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé. Kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is, felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé.

Juhász Zsolt: Tudománytörténet - Lóczy Lajos
(részlet)

Széchenyi és útitársai, az osztrák térképész-főhadnagy Gustav Kreitner és Bálint Gábor nyelvész-néprajzkutató mellett Lóczy zöldfülűnek számított, mégis az út tudományos eredményeinek oroszlánrészét ez az ifjú tudós szolgáltatta.

A tudományos expedíció során Kalkuttában a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárában végzett kutatómunkát Lóczy, és ott rábukkant Kőrösi Csoma Sándor elveszettnek hitt és máig legnagyobb forrásértékűnek tekintett önéletrajzára. Az ő útját követve kapaszkodott föl a Keleti-Himalája legvadabb vidékén található 4423 méter magas Dzselep-hágóra. Az expedíció egyik legjelentősebb földtudományi fölfedezése is ehhez az úthoz, Lóczy nevéhez kapcsolódik, aki megállapította, hogy a kéregmozgások az idősebb kőzetrétegeket rátolták a fiatalabbakra, ezeken az üledékeken ugyanis nagy kiterjedésben jóval idősebb kristályos, átalakult (metamorf) kőzetek következnek. Tereptapasztalatai alapján arra következtetett, hogy a Himalájától északra húzódnia kell egy másik vonulatnak, amit ő Transzhimalájának nevezett el. E felfedezését később a híres svéd Ázsiakutató, Sven Hedin a gyakorlatban is igazolta.

Lóczy Lajos Dr.
(ismertető)
Lóczy Lajos, id.
(ismertető)
Kiss Csongor: Id. Lóczy Lajos
(szócikk)
Kubassek János: Lóczy Lajos szerepe Ázsia földtudományi feltárásában
(tanulmány)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal