Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

LÁNYI BÉLA (Szolnok, 1894. nov. 25. – Budapest, 1968. febr. 15.): kémikus, egyetemi tanár, a magyar timföld- és alumínium-gyártás elektrotechnikai kérdéseinek kutatója.

A budapesti műegyetem vegyészmérnöki karán elkezdett tanulmányait az I. világháború miatt megszakította, így 1921-ben szerezte meg oklevelét. Tanársegéd volt a műegyetem kísérleti fizika tanszékén, 1925-ben ösztöndíjjal Berlinben a Kaiser Wilhelm Institutban dolgozott. Hazatérve a budapesti műegyetem elektrokémiai tanszékén tanársegéd, majd 1930-ban adjunktus. 1939-től a műszaki egyetem elektrokémiai tanszékének tanára. 1948-tól egyetemi tanársága mellett az új Fémipari Kutatóintézetnek is igazgató-helyettese volt.

Tudományos működésének középpontjában a timföld- és alumíniumgyártás problémái álltak. A Bayer-féle feltárás időfüggésével, gazdaságossági problémáival, új csőreaktor konstruálásával, a vörösiszapgyártás melléktermékeinek hasznosításával foglalkozott. Számos szabadalom birtokosa e területről, továbbá kerámiai tárgykörből. Vizsgálta az elektródok szerepét elektrolízis során, kísérletezett fém-fémoxid galvánelemekkel és megfelelő anódmasszák előállításával. Szakirodalmi munkássága jelentős.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)