Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

LÁNCZOS KORNÉL (Székesfehérvár, 1893. febr. 2. – Budapest, 1974. jún. 25.) matematikus, fizikus, tudománytörténész a budapesti Tudományegyetem elvégzése után, 1916-ban a Műegyetem fizika tanszékén Tangl Károly tanársegédjeként kezdte pályáját. 1921-ben doktorált, majd hamarosan emigrált. Berlinben ismerkedett meg Einsteinnel, akivel 1928-29-ben munkakapcsolatban állt és ez a kapcsolat személyes barátsággá fejlődött. A 30-as években angliai majd amerikai egyetemeken tanított. Az 50-es években tért vissza Európába, és ettől kezdve a Dublin Institute for Advanced Studies lett a munkahelye.

Tudományos tevékenysége relativitáselméleti kutatásokkal indult. Eredményei az úgynevezett egységes térelmélet, azaz a gravitáció és az elektrodinamika egységesítése szempontjából jelentősek. Vizsgálatainak másik iránya a modern kvantummechanika matematikai apparátusának kidolgozásával kapcsolatos. A modern analízis gyakorlati problémái is érdekelték; igen sok közelítő eljárás kidolgozása fűződik a nevéhez. Ezeket az eljárásokat a felfedezésük után jóval, az elektronikus számítógépek algoritmusai számára is adaptálni lehetett. Foglalkozott matematika- és fizikatörténettel is; számos szakcikket és könyvet publikált ebben a tárgykörben.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Abonyi Iván])