Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A magyar honfoglalás idejét számításokkal meghatározó csillagász, LAKITS FERENC (Pécs, 1859. febr.19. – Mohács, 1919. jún. 24.) Budapesten matematikát és fizikát, Göttingenben, Berlinben és Bonnban csillagászatot tanult; főként az égitestek pályaszámításának elméletét és gyakorlatát tanulmányozta. Hazatérve nem tudott érdeklődési körének és képességeinek megfelelő állást szerezni: a Műegyetemen volt a geodézia tanszéken tanársegéd, majd tisztviselői állást vállalt. A csillagászattal csak szabadidejében foglalkozott: Konkoly-Thege Miklós ógyallai magán-obszervatóriumában végzett megfigyeléseket és a szaklapokba cikkeket írt. Eredménytelenül fáradozott egy állami csillagvizsgáló létrehozása érdekében.

Az 1880-as évek közepén Salamon Ferenc történetíró hívta fel Lakits figyelmét a magyar honfoglalás időpontjának akkor még tisztázatlan kérdésére. A pontos meghatározáshoz támpontot nyújtott egy bizánci krónikákban feljegyzett napfogyatkozás – ennek idejét kellett volna meghatározni. Lakits nagy gonddal és hatalmas munkával, hosszadalmas számításokkal 21 ismert napfogyatkozás adatait határozta meg és megállapította, hogy a keresett időpont 891. augusztus 8-a. Ennek alapján a honfoglalás idejét 895-896-ra tette. Ezt a kormeghatározást fogadta el a Tudományos Akadémia is, és ennek alapján szervezték meg a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepségeit 1896-ban. Lakits a továbbiakban is több vizsgálatot folytatott régi krónikák csillagászati adatainak értékelésével és azok alapján végzett kormeghatározásokkal kapcsolatban. Másik kutatási területe a középkori templomok tájolásának vizsgálata volt. Rájött, hogy számos románkori illetve gótikus templom főhajó tengelye eltér a hagyományos kelet-nyugati iránytól és a védőszent ünnepén felkelő illetve lenyugvó nap helyzete szerint van kijelölve, például az oltáron elhelyezett védőszent képét a felkelő vagy lenyugvó nap sugarai az adott napon megvilágítják.

Lakits Ferenc jelentős felismerései, kutatásai életében nem keltettek elismerést, nem szereztek szakmai megbecsülést. Elkeseredett, csalódott emberként, teljes visszavonultságban halt meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)