Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Sokoldalú, munkáiban sokféle stílusirányzatot ötvöző építészünk, LAJTA BÉLA (Óbuda, 1873. jan. 23. – Bécs, 1920. okt. 12.) oklevelét Budapesten szerezte, majd hosszabb ideig ösztöndíjjal külföldön bővítette ismereteit. Művészetének meghatározó elemei részben az utazásai során szerzett benyomások voltak, főként a középkori és reneszánsz alkotásokról szerzettek, másrészt hatott rá a magyar népművészet, amelynek tudatos kutatója volt és szenvedélyes fényképészként motívumokat gyűjtve járta az országot. A pályára való felkészülésről ő maga így írt: „Hazajöttem azzal a fogadalommal, hogy életemet annak az ideálnak megvalósítására szentelem, hogy itthon az építészetet magyarrá tenni segítsem.” Itthon Lechner Ödön volt meghatározó mestere; vele néhány munkán együtt is dolgozott. Később a népies és szecessziós elemek ötvözése helyett a finn és angolszász építészet letisztult stílusát, a nemes anyagokat előtérbe helyező példáját követte.
Legfontosabb munkái 1908 és 1912 között készültek: első kiforrott alkotása a Kereskedelmi Iskola volt a Vas utcában; ez az alkotás világviszonylatban is jelentősen újat adott. Fő művének tekintik a Rózsavölgyi üzletházat a Szervita téren: tiszta, kiegyensúlyozott arányaival, kerámia burkolatú homlokzatával, szerkezetének megmutatásával a modern építészet egyik első remeke.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
A Lechner-követők köréből emelkedett ki Lajta Béla, de közéjük tartozott kezdetben Málnai Béla is. Lajta a 20. század elejének egyik legjelentősebb alakja; külföldi tanulmányútja tanulságaként szervezte meg irodáját, és összeköttetései révén jelentős munkákhoz jutott. A századelő városépítészeti együttesei a konzervatívabb szemlélet talaján születtek. Lajta jelentős köz- és lakóépületei egyedi művek, csak egyik-másik vált városképző elemmé. Korai, magastetős, lechneri és angol hatást egyaránt hordozó épületei után (Izraelita Vakok Intézete, Mexikói út, 1905–1908 és a Szeretetház, Amerikai út, 1909–1911) Szervita (volt Martinelli) téri üzlet- és lakóháza (1911–1912), a Rózsavölgyi Zeneműbolt (berendezését Kozma Lajos tervezte) és Vas utcai iskolája (1909–1912, díszítőmotívumai ugyancsak Kozma Lajostól) mutatta fel azt a szemléletmódot, amely épületeit a chicagói és német eredményekkel rokonította, s a premodern szerkesztésmód fontos példáivá tette. Málnai Béla és Haász Gyula Nádor utcai Cseh–Magyar Iparbank épülete (1912–1913) e premodern – nagyvonalú és elegáns, mégis tárgyilagos és őszinte – formálásmód egyik legfontosabb példája.
Forrás: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században, III. kötet – MEK
