Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KOVÁTS MIHÁLY (Korlát, 1768. júl. 4. – Mezőcsát, 1851. jún. 22.) orvos, nyelvújító már fiatalon igen sokoldalú tehetségnek bizonyult. A sárospataki és lőcsei tanulóévek után a losonci reformárus gimnáziumban négy esztendőn át egész sor tárgyat tanított: logikát, retorikát, matematikát, geometriát, latin nyelvet és ókortörténetet. Huszonhét évesen iratkozik be a pesti egyetem orvosi karára, és harmadévesen már az élettan tanársegéde. Oklevelének megszerzése után bécsi, németországi, svájci és hollandiai egyetemeket, kórházakat látogat, egyes helyeken gyakorlatot is folytat. Hazatérte után gyakorló orvosként dolgozik, közben tanít az egyetemen. Aktívan vesz részt a nyelvújítási mozgalomban, főként a magyar tudományos, elsősorban orvosi nyelv megteremtésében. Ennek kapcsán barátkozik össze Kazinczy Ferenccel és Szemere Pállal.

Kováts változatos témákban jelentetett meg könyveket. Az elsősegély-nyújtással foglalkozó kézikönyvek ősének tekinthető Szükségben való és segedelem tábla a vízbe fúlt, megfagyott és holtan születni látszott kisdedekre nézve című munkája (1798). Néhány sikeres, külföldön megjelent könyv magyarításával, átdolgozásával is foglalkozott, így keresve megfelelő magyar kifejezéseket az addig csak latinul vagy németül használt szakszavakra. Az emberi élet meghosszabbításának mestersége (1799) Hufeland munkája alapján készült. Egyetemi tankönyvként használt kémiai összefoglalójának ilyen címet adott: Chémia vagy a természet titka Gren Fridrik Albert Korát doktor szerint magyarul (1807). Mint az előszóban kifejti: Én jeget törtem, mert legelső magyar Chemiát írtam. Mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a nyelv kebeléből.

Kováts a himlőoltásnak egyik korai propagálója is volt. Elveit Értekezés a himlő kiirtásáról című munkájában fejtette ki (1822). Ásványtannal is foglalkozott; ezt tanúsítja a négyrészes Lexicon Mineralogicum enneaglottum. Az első magyar törvényszéki orvostani tárgyú munka a Medicina Jurensis vagy orvosi törvény tudomány, a táblabíró, bíró, ügyvéd, törvénytudó, törvénytanuló, orvos, tanuló orvos uraknak számokra (1828). Gyógyszerészettel foglalkozik Magyar patika című összefoglaló műve.

Élete utolsó két évét Mezőcsáton töltötte, önkéntes visszavonulásban. 740 kötetes értékes könyvgyűjteményét a Sárospatai Kollégiumnak adományozta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Batári Gyula], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)