Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KOVÁCS GYULA, (Buda, 1815. szept. 15. – Budapest, 1873. jún. 22.) a hazai paleobotanika megalapozója Budán született 1815-ben. Marosvásárhelyen nevelkedett, ott kezdett növényeket gyűjteni. Pesten bölcsészeti, Kolozsváron jogi, Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott, majd 1844-50 között mint botanikus dolgozott a császári füvészeti múzeumban és füvészkertben. 1850 és 1865 között a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárának őre volt. 1850-ben részt vett a Magyarhoni Földtani Társulat megalapításában, melynek első titkára lett. 1862-ben a botanika tanárává nevezték ki a pesti egyetemen. Megbízatásának csak rövid ideig tudott eleget tenni, 1863-ban agyvérzés érte, bénultan élt haláláig. Tudományos munkássága során egyaránt foglalkozott az élő flórával és a magyarországi ősnövények kutatásával. Kéziratban maradt fenn a Brassai Sámuellel együtt készített Új Magyar Füvészkönyve, amelynek részleteit azután Brassai és más munkatársai tették közzé. Fontos munkái közé tartozik Az ausztriai birodalom, különösen Magyarország és Erdély ritkább szárított növényei (Bécs, 1844-1850), valamint az Ungarns fossile Flora (Jahrbücher der geol. Reichanstalt Wien, 1851-60).

Kovács Gyula 1873. június 22-én hunyt el Budapesten.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon.)