Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A szegedi születésű ausztriai gyáralapító, KŐRÖSI JÓZSEF (Szeged, 1811. jún. 16. – Andritz (Graz), 1868. jan. 31.) inasiskolát végzett és gyalog ment fel Pestre szerencsét próbálni. Nem boldogult sem itt, sem további, Oroszország európai városaiba vezető vándorútján. 1831-ben, rövid bécsi kitérő után Grazban állapodott meg, ahol a Hofrichter láncgyárban talált állandó munkát. Szorgalma olyan eredményes volt, hogy nemsokára érdekeltséget szerzett alkalmazójánál és társtulajdonossá küzdötte fel magát, sőt, utóbb megvásárolta a gyárat. Termékei olyan megbízhatóak voltak, hogy jogot nyert a monarchia valamennyi városába történő szállításra. Ekkor elhatározta egy fémárukat, gépeket és gépalkatrészeket előállító nagyobb gyár alapítását. Egy 1860-ban kiadott katalógusból kitűnik, milyen széles áruválasztékkal rendelkeztek. Kínáltak eladásra kézi hajtású darálókat, zúzó- és aprítógépeket, préseket, szívó-nyomó kutakat, csörlőket, darukat, öntött és hőkezelt vasúti kerekeket, valamint Kőrösi saját szabadalma alapján készült szivarkészítő gépet és légfűtő berendezéseket is. A két gyár mintegy 600 alkalmazottja elismerésre méltó szociális juttatásokban részesült: a gyártulajdonos házakat építtetett számukra, gyermekeiket lovas omnibusszal szállíttatta az iskolába, ének- és zenekart alapított, az iskolát bővíttette és taneszközökkel látta el, nyugdíjalapot létesített. 1867-ben tűz pusztított a gyárban és bár a helyreállítást már másnap megkezdték, Kőrösi a tűzvész során kapott füstmérgezésbe belehalt. Nevét ekkorra világszerte ismertté tették gyártmányai, különösen vízgépészeti berendezései, turbinái öregbítették az osztrák gépgyártás hírét.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)