Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A vesebetegségek kiváló szakértője, a tbc elleni küzdelem egyik vezéralakja, a híres orvosdinasztia sarja, Korányi Sándor (Pest, 1866. jún. 18. – Budapest, 1944. ápr. 12.) orvosi diplomájának megszerzése után apja klinikáján lett tanársegéd. 1901 és 1907 között belgyógyászati diagnosztikát és idegkórtant adott elő, 1909-től 1936-ig a III. sz. Belklinika egyetemi tanára, iskolateremtő igazgatója volt. A belgyógyászat számos területével foglalkozott: a szív ritmuszavarainak kórtanával, a cukorbetegséggel, a vörösvérsejtszám szaporodásának mechanizmusával, a hastífusz gyógyításával, gerontológiai problémákkal, azonban elsősorban a vesepatológia nemzetközi hírű szakértőjeként tartották számon. Sokat foglalkozott a tuberkolózissal; az első világháború idején megszervezte e hazai népbetegség tömeges, szanatóriumi gyógyítását. Érdekelték a szociális problémák is: egy, az alföldi aratók kalóriafogyasztását mérő vizsgálat alapján a Parlamentben interpellált. A gyógyászatban az elsők között hangoztatta a fizikai-kémiai módszerek fontosságát. Modern szemléletmódja évtizedekre meghatározta a magyar belgyógyászat fejlődését.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)