Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KISS IMRE (Kisújszállás, 1775. nov. 29. – Debrecen, 1831. aug. 17.), Debrecen első vegyészeti üzemének vezetője főiskolai tanulmányait a város híres Református Kollégiumában végezte. Amikor Vay Miklós megszervezte Debrecen első ipari vállalkozását, a salétrom előállító üzemet, Kiss Imrét kérte fel annak irányítására. Ő az állás elfoglalása előtt Bécsbe ment mineralógiát (ásványtant), kémiát, fizikát és ökonómiát (gazdaságtant) tanulni. Az új ismeretekkel felvértezve foglalta el az üzem vezetői posztját. Mivel az akkoriban dúló francia háborúk miatt megnövekedett az igény a salétromra, új, az addiginál termelékenyebb eljárást kellett bevezetni. Kiss Imre az akkor legkorszerűbbnek számító „plántás” eljárást honosította meg. Ezzel a módszerrel a salétromot úgynevezett prizmákban állította elő. A prizma 3-4 méter hosszú, 2 méter magas, földből és növényi hamuból összeállított építmény volt, amelynek faláról évente 3-4 alkalommal lehetett lekaparni a kivirágzott salétromsót. Ezt azután bonyolult folyamatban tisztították: lúgozták, kiejtő eljárásnak vetették alá, főzték, kristályosították, mosták. A salétromfőző üzem nevezetességnek számított a városban, a lakosok kijártak hozzá, hogy megcsodálják a hatalmas rézedényeket és a „nitráriusok” látványos, ügyes munkáját. Csokonai Vitéz Mihály, Kiss Imre barátja is gyakran kilátogatott a salétromüzembe; ezt Salétrom inspector Kiss Imre úrhoz című verse is bizonyítja. A költő halála után Kiss Imre gondozta hagyatékát és ő jelentette meg a Lilla-dalok poszthumusz kötetét. A salétromfőző mesternek egyéb irodalmi kapcsolata is volt, Kazinczyval való levelezésének 80 darabja maradt fenn. Ő maga csak egy – befejezetlenül maradt, majd elveszett – szakmunkát írt a Kollégium felkérésére Technológia vagy Mesterség Tudomány címmel.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)