Kazinczy Ferenc (A Kazinczy Ferenc c. diafilm részlete)
KAZINCZY FERENC (Érsemlyén [Érsemjén], 1759. október 27. – Széphalom [Bányácska], 1831. augusztus 23.): író, költő, szerkesztő. 1769–1777 között a sárospataki kollégiumban tanult. 1784-ben szabadkőművessé lett. 1784-ben Sáros és Abaúj megye táblabírája, Zemplén megye tiszteletbeli aljegyzője, majd Kassán telepedett le. 1788-ban Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt
megalapította Kassán a Magyar Museumot; Batsányi átírta Kazinczy Ferenc tervezett előszavát, ezért irodalmi hármas szövetségük felbomlott. 1790-ben Orpheus címmel maga adott ki folyóiratot. Vádlottja lett a Martinovics-pernek, 1794. december 14-én Regmecen őrizetbe vették, 1795. május 16-án halálra ítélték; május 29-én királyi rendelettel kegyelmet kapott; ez bizonytalan ideig
tartó várfogságot jelentett. Szeptember 26-án elszállították Budáról; 1795-től 1801-ig Spielbergben, Kufsteinben, Munkácson raboskodott. Szabadulása után otthon élt, 1804. november 16-án házasságot kötött Török Sophie-val. 1806. június 10-én Széphalomra költözött, önállóan gazdálkodott. 1828-tól részt vett Pesten a Magyar Tudós Társaság előkészítő munkálataiban; számítása
ellenére nem választották titkárrá; 1830-ban a történettudományi osztály tagja. A kolerajárvány áldozata lett. Irodalmi programjában a fordítás és a kritika meghonosítása a vezérelv. Jozefinus nézetei miatt különbözött össze Batsányival. Orpheus című folyóiratában a radikális felvilágosodás szerzőinek is helyet adott. Fő törekvése a magyar stílus megújítása, harcot hirdetett a
provincializmus ellen. Jogos bírálataiba méltánytalan megállapítások keveredtek; Csokonai értékelésében mind merevebb és igazságtalanabb álláspontja jelzi irodalmi elképzeléseinek korlátait. Újításai és bírálatai, erőszakolt neologizmusai kihívták írótársai nagy részének haragját. Hívei sürgették, hogy a magyar irodalmat károsan megosztó harcok helyébe teremtsen békét. A Mondolat (1813) című gúnyiratra, mely személyében is támadta, Kölcsey és Szemere válaszolt nem kevésbé éles hangú gúnyirattal (Felelet a Mondolatra, 1815). Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél (1819) című cikkében módosította addigi álláspontját, „synkretista” nézetet fejtett ki. 1811-ben Tövisek és virágok című kötetével és Vitkovics Mihály barátomhoz című verses levelével új lendületet adott a nyelvújítási harcnak. Prózai művei közül levelei, útleírásai és élete végén végső formába öntött önéletrajzi írásai keltettek érdeklődést. Az új nemzedék törekvéseit már nem értette; vitába keveredett előbb Kölcseyvel, utóbb Toldy Ferenccel és Bajza Józseffel. Fogságom naplója című önéletrajzi írása könyv alakban csak 1931-ben jelent meg.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Fried István szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)
Vettem egy csinos könyvet. Megláttam a kedves kis könyvesbódé pultján,
fölemeltem: szép nyomású, ízléses, karcsú könyv. Méregettem egy darabig a tenyeremen ácsorgás
közben, lóbáltam, végigpörgettem. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója.
Jó lesz ez. Jól fog ez hatni a könyvespolcon a többi Kazinczy közt, úgysincs sok. Megvettem.
Nem mintha sürgős elolvasásra vettem volna. Hiszen szent meggyőződésem
szerint, olvastam én ezt diákkoromban, kötelező olvasmányként. Aztán – nem is tudom, miért –
mégis belenéztem. Az első oldal átfutása után pedig belekapaszkodtam a kis könyvbe, és ki sem
engedtem a kezemből, míg szédülten az utolsó lapig nem jutottam. Mikor magamhoz tértem
valamennyire a meglepetésből, első gondolatom valamiféle méltatlankodás volt. Nekem ezt senki
se mondta. Senki se mondta, hogy ez ilyen. Gyorsan megvádoltam
magamban a magyar irodalomtörténetet, a legjobb esszéistákat, a szenvedélyes olvasókat majd
százötven évre visszamenőleg, hogy véka alatt tartanak egy remekművet. Pedig talán nem is tartják
véka alatt, csak én voltam süket, csak én voltam hanyag, most már magamat vádoltam, bizonyos
bonyolult gyönyörűséggel, mert a döbbent öröm minduntalan felülkerekedett bennem az önvádon.
Akárhogy is: most végre elért hozzám a könyv, nem, nemcsak a Martinovics-pör közismert
forrásmunkája, hanem a mű maga, most érintett meg, az efféle találkozások
kiszámíthatatlanságával. Megérkezett tehát; Isten hozta, Kazinczy Ferenc úr.