JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 19.Névnap: József, Bánk, Józsa
    
 
Hónapok
 
Karinthy Frigyes – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata, 1931 - Országos Széchényi Könyvtár (fotó: Rónai Dénes)

Karinthy Frigyes – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata, 1931 - Országos Széchényi Könyvtár (fotó: Rónai Dénes)

KARINTHY FRIGYES (Bp., 1887. június 24. – Siófok, 1938. augusztus 29.): író, költő.

Képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett: már korán rálátása nyílt az egész európai kultúrára. A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humán oktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban s 15 éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regényében. Érettségi után állítólag matematika–fizika szakra iratkozott be, valójában csak az bizonyos, hogy 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be. 1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. „Nem lehet meg a művészet tudomány nélkül” – vallotta, s ismereteit olvasmányain kívül, tudós barátaitól első kézből szerezte. Nemcsak lelkes híve a repülésnek, hanem Wittmann Viktor segítségével ki is próbálta. Freud, Strindberg és Weininger nőszemlélete novelláinak, tárcáinak meghatározója. A francia felvilágosodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is.

1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti. Ez utóbbiban a Nyugat-mozgalom mellett kardoskodó irodalompolitikai vitairatot formált a konzervatívok, a népnemzeti iskola ellenében. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét. 1913-ban feleségül vette Judik Etelt. A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz (1914) című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba (1915) című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel (1916) című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa.

A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem. Feleségének halála miatt visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” – írta le a baljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatok is meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták. 1920-ban feleségül vette Böhm Arankát. Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról.

1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verseskötete: Nem mondhatom el senkinek. 1931-ben Zeppelin-utazáson vett részt, szerepelt PEN és eszperantó kongresszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1936-ban műtette meg agydaganatát. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a „túlvilágról”, s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackban című verseskönyvét; ennek megjelenése előtt, nyaralás közben halt meg.

1974 óta adják át az író születésnapjának előestéjén a Rádiókabaré munkatársai számára alapított Karinthy-gyűrűt. A szatirikus műfajban, a humor területén nyújtott teljesítményért ítélik oda a kitüntetést.

Rippl-Rónai József: Karinthy Frigyes
(festmény)
Borbás Tibor: Karinthy Frigyes
(szobor)
Karinthy Frigyes: Előszó
(részlet)
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Karinthy Frigyes: Üzenet a palackban
(részlet)
A költőt kérdik, miért nem ír verset?
1930. Szilveszter
(Nehány sor elmosódott, aztán…)
.     .     .     .     .     .     .     . „az ujjam
gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal
tartom a kormányt. Nagyon csikorog
A szárnyakról vastag jégcsapok. A
motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán
horkol, itt bent. Szörnyű hideg.
Nem tudom, milyen magasan lehetek
(Vagy mélyen? Vagy messze?…)
Közel, távol üres. Minden
mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle
súlymérő, meg az akadémi finom szerkezet,
Meg a Marinetti-inga. Gondolom
mégis magasan, mert a pingvinek
nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén
sivít, hasítja a csilingelő északi fényt
fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt
nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld?
Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán
Scott? Strindberg? Byron, Leopardi?
Nem tudom.
Karinthy Frigyes: Méné, tekel…
(részlet)
MÉNÉ, TEKEL – ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.
Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.
Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.
Karinthy Frigyes: Méné, tekel...
(hanganyag a szerző előadásában)


Karinthy Frigyes: A költő
Rólam keresztelték el a világot,
Nekem zenélnek a Hét Csillagok,
Velem harcol az ördög, isten ellen
Hozzám sietnek a szép kisdedek.
Bennem feszül a kéj, fehéren izzó,
Belőlem buggyan aztán langyosan,
Rajtam cikázik át az úr haragja,
Teherben tőlem duzzadnak a fák.
Engem idéz, ki sóhajt itt e földön,
Felém rohan a parttalan dagály,
Miattam ránt kardot a büszke Bosszú
Mögöttem bűzlő véres bűnökért.
Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd –
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam

Karinthy Frigyes: Így írtok ti
(részlet)

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ,

a szimbolista

Született Harsonán, mint „A Hét” belső munkatársa, szerdán, lapzárta előtt két nappal. Még idejekorán megírhatta "Trombitaszonáta" című szezoncikkét. Később az „Innen-Onnan” rovatot vezette: ő volt „A Hét” legelső „Innen-Onnan”-istája. Színházi kritikáit ugyanott végezte. „Négy fal között” című verseskötetével tűnt fel, melyet később „Négy fal, egy plafon és egy padló között” helyesbített kiadásban ismert meg a közönség. Több politikai és közgazdasági szonettet írt: jelenleg a Trombitagyárosok Országos Szövetségének tiszteletbeli igazgatója. Ép és egészséges ember, fiatalabb korában tífuszon ment keresztül, és kétszer a Petőfi-társaságba is jelölték, de mindkét alkalommal csakhamar felgyógyult.

„A SZEGÉNY KIS TROMBITÁS SZIMBOLISTA KLAPEC NYÖSZÖRGÉSEI”

CÍMŰ CIKLUSBÓL

Mint aki halkan belelépett.
És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.
Mint aki halkan belelépett
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet -
Mint aki halkan belelépett.
Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár
(részlet)

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
  de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
  instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
  poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
 

Karinthy Frigyes: Így írtok ti
(részlet)
JÓZSEF ATTILA,
az elképesztő
PÜNKÖSDI KOLBÁSZ
Mennyei kolbászok
Döfölődtek szívesen,
Gyémántlencsét rágott
Két fúrása szívemen
Hóttig heverészek,
Egyszer se hibázok,
Hótom után angyalokkal
Vígan parolázok.
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
(részlet)
ILLYÉS GYULA,
a tempós
KÖLTŐ PÜNKÖSDI ÉNEKE
Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-
Lepte jó Föld szuszog, ballag velem, lép
Nagyokat öreg paraszt, botjára is támaszkod-
Va, integet felém, ahogy járok rajta
Kedvesemmel, olyan ez a homok, amin
Járok, dunántúli magyar föld,
Ráncosarcú, nagybajuszú, csipásszemű
Öreg, hümmög és krákog és köp
És ahogy ballagunk, billegünk,
Megállok, nem veszi észre
És kiballag ballagó lábam alól
És továbbsétál és én a levegőbe maradok.
És nézek utánna, nyetenye, riska hé,
Hová szaladsz, de nem fordul meg,
Így vádolok, kaszálva a légben,
Pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb.
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
(részlet)
SZABÓ LŐRINC,
a metafizikus
PÜNKÖSDI VERSIKE AZ ESŐCSKÉRŐL
 
Egy kicsit esett ma délután,
Mentem a körúton át,
Jött szembe egy masamódlány,
Egy polgár és két kalmár.
„Jót tesz a termésnek a zápor”,
Mondta valaki ezt
S lelkemben e szóra kinyílott
Egy mélység s több Mount Everest.
Vérzápor és gennyzivatar volt
Az egész történelem
Harcolt Ég és Pokol és Dögvész,
Tűz és Víz és a többi elem,
Anyag és Erő és Elektron,
Rádium és tatai brikett,
Lent a mélyben Másodfokú Egyenletek
Nyaldostak véres sebeket.
Pünkösdkor tüzes nyelvek
Zuhogtak az égből alá,
Naprendszerek pofozták egymást,
Két rostélyos egymást falá.
Így dudolásztam magamban
S gondoltam, meglepem Erzsikét,
De nem volt nálam elég pénz
S inkább írtam egy versikét.
Karinthy Frigyes: Karcolatok: Halló, itt, Karinthy Frigyes újságíró!
(hanganyag a szerző előadásában)
Hazámba vágyom. Előadja: Karinthy Frigyes
(hanganyag a szerző előadásában)

Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványom
(részlet)

Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.

Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel
(részlet)

A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő a középen, a jó tanuló, Steinmann. Az ő neve nem tisztán egy ember jelzésére szolgál; –szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi apa ismeri otthon ezt a nevet. „A Steinmann miért tudja megtanulni?” - kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól. „Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg”, mondja az apa, és a fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud előre, még mielőtt megmagyarázták volna. Matematikai lapokba dolgozik, és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak. Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.

Karinthy Frigyes: A rossz tanuló felel
(részlet)

Nem, mára nem lehetett számítani, igazán. Hiszen számított rá, persze hogy számított, sőt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt, mintha a magyart is a Frőhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuzamos vonalakról felelt, egyfelesre.

Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a padsorok közt, ezt gondolja: „Ápluszbészerámínuszbé egyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet.” Ezt fogja kérdezni. Biztosan ezt fogja kérdezni. „Ha nem ezt kérdezi, átmegyek különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.”

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
(részlet)
Előszó

melyben elsősorban azt igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfőképpen azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetődznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb dolga: hogy ugyanis az író elmesél valamit, ami mindenkivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemre méltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg.

Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba
(részlet)
Gulliver ötödik útja
Első fejezet

Az olvasó bizonyára csodálkozik, hogy annyi szomorú tapasztalat ellenére s miután örökre megfogadtam, hogy többé nem kelek útra: ezerkilencszáztizennégy júliusában mégis elhagytam feleségemet és gyermekeimet, hogy a Bulwark sorhajón mint seborvos induljak a Balti-tenger vizeire. Lesznek olyanok, akik állhatatlansággal vádolnak ezért, hiszen már első utam végeztével, miután Lilliputból szerencsésen megmenekültem, rá kellett jöttem légyen, hogy igazi angol alattvaló jobban teszi, ha sohase lépi át határtalanul szeretett hazánk határait, mert hiszen csak oktalan és céltalan keserűséget okoz magának, nem gondolva meg, hogy egyszer mégiscsak vissza kell térnie forrón szeretett szülőföldjére. Későbbi utaim, Brobdingnagba, Laputába és Hauhnhnmországba, csak jobban meggyőztek erről az igazságról, amint az olvasó bizonyára emlékszik, hisz, ugyebár (főleg utolsó kalandos utazásomra gondolva), ha Laputából és Lagadóból hazatérve, veszteg maradtam volna, mennyi borzalmas és halálos veszedelmet takarítok meg: hogy egyebet ne mondjak, csak azt a majdnem végzetes kalandot említem fel, midőn a hajó orrából beugrottam a tengerbe afölött való elkeseredésemben, hogy erővel vissza akarnak hozni Angolországba, amely alkalommal csaknem életemet vesztettem. Ha itthon maradok, soha nem kerülök vala ilyen helyzetbe.

Nemes Nagy Ágnes: Barna, világoskék
(részlet)

Szükséges azonban, hogy a Bartók Béla út világvárosi mivoltát is jellemezzem. A szomszéd sarkon találtatott a Hadik kávéház, azt a mi kapualjunkból látni lehetett, a Gárdonyi Géza-szobor háta mögött. És a Hadik kávéházban találtatott Karinthy Frigyes. Karinthy Frigyest meg lehetett csodálni a kávéház nagy ablakán át, és meg is csodáltuk, mert mi otthon Karinthy Frigyes-kultuszban éltünk. Anyám, a szenvedélyes olvasó, rakásra idézte Karinthy-Babitsot: Plútó e torzót márványból szoborta, meg a Karinthy-Ballagi szótárt: Csatorna, csatukázni, csattos cipővel lóbázni, lófrázni, lóbak. Kisded koromtól nevetgéltem Karinthy-szövegeken, nem csoda, hogyha csodálattal néztem a nagyembert a kávéház asztalánál ülve.

Esterházy Péter: Láz, ár, er, Wien
(részlet)

A magyar irodalom mintha tele volna megtévesztő alakokkal. Vagy inkább az irodalom önértékelése ingatag, figyelmetlen, hagyja magát megtéveszteni, így lesz Móricz őserő, s nem látszik az esze. Mikszáth a nagy anekdotázó, és nem látszik a szomorúsága, ahogy nem látszik Karinthy következetessége, egységessége, mert úgy kell tudnunk, hogy ő elaprózta magát… Nemrégiben Mándy kezéről értekeztem, hogy az milyen félrevezető, minthogy az a selymes, finom kávésnéni kéz egy tigris mancsa… –

Faludy György: Karinthy Frigyes temetése
Fejbőre oly fehér volt, mint holdas erdő földje.
Mikor először láttam, egy házba csengetett be:
a kapu előtt állt oly ügyefogyott magányban,
mint akit ejtőernyőn engedtek le az űrből.
A kávéházi asztal volt elvarázsolt kertje,
hol koponyája körül utaztatott bennünket.
Mi mindent nem mondott el! A koszorúk alól tán
még visszafelesel a számos búcsúztatóra.
Vérgőzös szelek járnak. Őt eszik meg a férgek,
s nem néki kell megenni a férget mint nekünk.
„Legjobbkor, Frici”, hallom. Követjük a koporsót.
Aztán lerövidítjük utunkat a sírok közt.
Előttünk és oldalvást és átlósan keresztek.
„A rendszert elhibázták”, suttogja Márai.
 
Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

Faludy György: Háromszázhuszonötödik szonett Karinthy Frigyes
(vers)

Hubay Miklós: Karinthy Frigyes utolsó fotográfiája
(Siófok, Vitéz panzió)

Rengeteget fényképezték. Mégis, ez látszik a legsikerültebb portréjának.

A családi ágy puha fehér párnáján súlyosan pihen busa feje. Más nem is látszik belőle. Az sem látszik, hogy a takaró alatt meztelenül van-e vagy felöltözve. Álláig felhúzták a paplant. Zordon hallgatásba burkolózik. Nem tűnik megbocsátónak.

Pontosan tudja, hogy hogy történt halála… Hogy mily megalázó semmiségeken múlik a géniusz vége is. Sértődöttebbnek látszik, hogysem beszéljen erről. Nincs az a tetemrehívás, mely őt már szóra bírja.

Univerzális kíváncsisága (Univerzumra-kíváncsisága) egy életen át verdeste őt a kalitka falának. És…?

Ahogy egyik barátja írta egyszer, régen:

a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Mégis. Volt olyan, hogy „kalitkájából legalább kilátott…”. Volt. Volt. Volt. És közben a legmindennapibb létezés minden villáma és minden szennyvize rajta futott át.

Hát ennek most legalább vége.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal