JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2014. július 25.Névnap: Kristóf, Jakab, Zsaklin
    
 
Hónapok
DECEMBER 25. – KARÁCSONY – JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE
 
Kis Jézus a jászolban - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó:
                        Legeza Dénes István)

Kis Jézus a jászolban - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

„Mily csodálatos az Isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! – kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A Születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.

(…)

Karácsonyról hallván, a csillogó díszű, kivilágított fenyő képe jelenik meg először lelki szemeink előtt. Régebben a fenyőt nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és – láncokkal ékítették, tetején csillagba foglalt angyal – vagy kis Jézust tartó Mária-képpel koronázták. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását. Annyi mindenesetre igaz, hogy elterjesztése a német lutheránusok érdeme, akik – talán a katolikus rítusokkal való szembefordulásuk kifejezéseképpen – adtak így új, keresztény értelmet a fenyővel kapcsolatos, néphagyományban továbbélő régi pogány germán hiedelmeknek. Sokáig nem terjedt el mindenütt, néhol ma is más örökzölddel: magyallal, fagyönggyel, borostyánnal díszítik az otthonokat, de az a szokás, hogy a téli napfordulót és az újévet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt.

M. S. mester: Jézus születése
(festmény)
KARÁCSONY
(gyűjtőoldal)
Rippl-Rónai József: Karácsony
(festmény)

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
(részlet)
A karácsonyi ünnepkör

Karácsony a niceai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.

(…)

A karácsony liturgiája főleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodik, és szublimálja a téli napfordulat szakrális pogány hagyományait is. A keresztesháborúk Szentföld-élménye, Jézus szülőföldjének megismerése, gyermekkorának az apokrif hagyományokból való fölidézése, majd pedig a franciskánus mozgalom (Greccio) a karácsonyt liturgikus kötöttségeinek fellazításával devocionális-érzelmi irányba tereli. Nyomában azonban az ünnep népi hagyományvilága szinte számbevehetetlen gazdagsággal, színes európai és közte magyar változatokban teljesedik.

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)
A karácsonyolás

A karácsonyi ünneplés – családi ünnep – december 24-én, bővedeste, lámpagyújtás után kezdődött, hisz a természeti népeknél, így hajdan a magyarságnál is a nap napnyugtával kezd és végez. A karácsonyi vacsora részint az ókori görög-római hagyományoknak, részint a germán, szláv napforduló-ünnepi, a jövő termést biztosító nagy lakomájának kereszténnyé szelídült mása, de még századunkban is sokat megőrzött mágikus jellegéből. Ételsora hagyományos, katolikus helyeken böjtös. Jellegzetes étele a hüvelyes, főleg bab, lencse, aztán a főtt vagy öntött tészta, végül a gyümölcs, leginkább alma, dió. Mindegyikükhöz hiedelem is fűződik. A bab, lencse pénzt hoz. A tészta, főleg a mákos, szerelmi jósláshoz szolgál: az eladó leány a család egyik férfitagja evőeszközéről elkapja az első falatot, az utcára siet vele, ott eszi meg, és ahogyan hívják az első férfit, akit megpillant, az lesz az ura neve is. Az alma szintén jósolhat ilyen módon, de a héja is kirajzolhatja a jövendőbeli nevét, sőt, az állatok fejlődését is segíti, ha vizet tölt rá a gazda, és arról itat. A férges dió betegséget, halált jósol. Mint ahogyan az asztalra tett só is, ha olvad. A fokhagyma viszont betegséghárító, a vöröshagyma pedig időjárásjósló. A jövőbeli bőség biztosítása érdekében helyeztek az asztalra vagy alája szalmát, szénát, gabonát, terménymagvakat, gazdasági eszközöket meg a Luca-napkor elültetett, de karácsonyra kihajtott búzát. A vacsora morzsáját, hulladékát pedig eltették gyógyszernek, főleg a füstje segít. Karácsonyfa nem került az asztalra. Állítása a XIX. században német területről honosodott úri, majd polgári szokás. Falvainkban még századunk 30-as éveiben is ritka jelenség, napjainkra terjedt csak általánosan.

Vacsora alatt a gazdasszony nem kelt fel – így biztosította, hogy a kotlósai majd jól üljenek –, csak az éjféli mise előtt, ahova katolikus helyeken a ház egész népe elment.

Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)
A karácsony-ünnep történetéhez

Az Augustus korabeli egyetemes népszámlálás, amellyel Jézus születésének Lukács evangéliuma (2. fej. l. és 2. v.) szerint egy időbe kell vala esnie, semmi egyéb emlék vagy feljegyzés tanúságával sem lévén igazolható, annál kevésbé valamely biztos dátumhoz köthető, ezen adat a kérdés megoldását egyáltalán nem segíti egy hajszálnyival sem előbbre. De meg ellentmondásban is áll egy másik evangéliumi feljegyzéssel (Máté 2.1.5. köv. Luk.1.5), amelynek értelmében Krisztus születése Nagy Heródes uralkodása végső éveire, tehát körülbelül a mi időszámításunk előtti 6-ik év tájára esik.

Feltehetjük ugyanis, hogy Lukács népszámlálási adata legalább az ő evangéliuma keletkezésének korában még élő hagyomány volt, s ekkor állítását el is fogadhatjuk, de csak úgy, ha egyetemes népszámlálás helyett Palesztinára korlátozottat értünk rajta, amire más forrásból is van tanulságunk. Ekkor aztán azzal a népösszeírással volna itt dolgunk, amelyet Augustus az actmmi ütközet után 37 évvel, tehát a mi időszámításunk 7. évében rendelt el Zsidóországra, nézve, s amely itt a Galileai Júdás vezérsége alatt támadt zendülésre adott okot s ebben csírája lett a későbbi zsidóháborúnak és Jeruzsálem elpusztulásával együtt az egész zsidóság hona vesztésének.

Csakhogy ezzel Krisztus születése idejét 14 évnyi határidőnél szűkebbre szorítanunk nem sikerült. S nem boldogultak a kereszténység eredetéhez közelebb eső korok kronológusai sem e homályos kérdéssel. Á bonyolódott csomót a Dionysius Exiguus nevén közkeletűvé lett számítása a VI. században szintén csak a hagyományra és nem feltétlen megbízhatóságú adatokra támaszkodva metszette ketté akképpen, hogy e 14 évnyi időszak kellő közepére tette az Úr születésének évét. Holott ez alighanem mégis – Máté imént idézett helye (vö. 2. 22.) és Lukács önmagának is ellentmondó másik adata értelmében – ez időpontnál vagy öt évvel előbbre, ti. a Róma alapítása 750. évében elhalt idősebb Heródes végső napjaira teendő.

Karácsonyi énekek
Jézus Krisztus élete
(összeállítás)
Bohus Imre: Karácsony ünnepe
Weöres Sándor: Szép a fenyő
(részlet)
  Nagykarácsony immár eljő,
    érkezik az újesztendő.
    Míg a mező dermed, fázik,
    a zöld fenyves csak pompázik.
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár
(részlet)
    Nől a dér, álom jár,
    hó kering az ág közt.
    Karácsonynak ünnepe
    lépeget a fák közt.
    Én is, ládd, én is, ládd,
    hóban lépegetnék,
    ha a jeges táj fölött
    karácsony lehetnék.
Csukás István: Karácsonyi ének a pásztoroknak
(részlet)
Mert angyal suhant, ingével súrolva a sziket,
a torsot, kutyák kaptak utána álmélkodva,
a gubancos szamár elsavanyodott ínnyel rémüldözött;
mert a fekete ég alatt angyal suhant, hófoszlány,
isten megfagyott lehellete, dérlepte nádas ringása,
tündöklő nyári szárnycsapások, ölyv, csíz fehér árnya,
sírós őszi ködök, gödörmély köhögések visszhangja;
mert együgyű álmotokon, jámbor hortyogásotokon át
angyal suhant, pendelyes gyerekkor emléke, kemencesutok
melege, bögre tej, kenyér jóreggeltje, szalmakazal alkonyok,
kifakult kék kötények illata, torokfájás, rozsdás szög
ma is eleven sajgása, ó, milyen hamar elveszített éden;
Juhász Gyula: Karácsonyi óda
messzi mezőkön nyájaikat őrző
Pásztori népek nézik a derengő
Új csillagot, mely aranyát elönti
Jászoli almon,
Hol mosolyogva és fázva az éjben,
Szőkehajú és szelíd anya keblén,
Most mutatod meg magad a világnak,
Isteni gyermek!
Juhász Ferenc: Karácsonyi sóhaj
Nehéz hórácsokban botorkál a gyermek,
fehér éjfél zuhog didergő szivére,
kis kezében gyertya éget pára-vermet
arany-sziszegéssel a hárfa-fehérre.
Én voltam az, aki megváltásért mentem?
Csöppnyi emberiség, vajúdó fehérben?
Szüless meg gyönyörű, éjed ne temessen:
halálba-rácsozott fény: emberiségem!
Tompa Mihály: Karácsonykor
(részlet)
Ugy tetszik, mintha hallanám:
Mikép zendűl a pásztor-ének,
Sziv és ajk hű összhangzatában
Az istenember nagy nevének.
A megváltó ma született…!
Betölt az évek teljessége…
Dicsőség Istennek mennyégben!
Az emberekhez égi béke!
Ady Endre: Karácsony
(részlet)
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek —
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...
Kosztolányi Dezső: Fasti
(részlet)
Karácsony
Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.
Csorba Győző: Karácsony első napja
(részlet)
3
A keresztfára szegzett két tenyér
a legjobb tűzlopó
4
Karácsonyfa buta mütyürkék
Megszületett megszületett
5
Megszületett De hagyja-e magát majd
megfeszíteni?
Karinthy Frigyes: Karácsonyi karének
Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni
Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát
Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem
Adogattam olcsón, még nekem is maradt,
Gondoltam ezekből csinálok most valamit
Komponálok egy szép karácsonyi korált
Amit aztán majd együtt fogunk énekelni
Juhász Gyula: Karácsonyi ének
Szelíd, szép betlehemi gyermek:
Az angyalok nem énekelnek
S üvöltenek vad emberek.
Boldog, víg betlehemi jászol:
Sok börtön és kórház világol
És annyi viskó bús, sötét.
Jó pásztorok és bölcs királyok:
Sok farkas és holló kóvályog
S nem látjuk azt a csillagot!
Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?
Reviczky Gyula: Karácsony
(részlet)
Óh, Betlehem szelid fia,
Szived is megdobbant szeretve!
S Magdolna benned annyira,
E dobbanó szivet szerette.
Szabó Lőrinc: [Karácsonyest, nyugalmas este...]
(részlet)
Karácsonyest. – Egy drága könnyben
óh mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:
 
– elcsöndesül az ég haragja,
 
csillag ragyog, elült a szél
 
és lelkünk áldva gondol arra,
 
ki nemsokára visszatér…
 
Reviczky Gyula: Karácsonykor
(részlet)
A zúgolódás, gúny, harag
Rég halva már szivemben.
Egy szóval sem panaszkodám
A kis Jézuska ellen.
Nem vádolám balgán azért,
Hogy engem kifelejtett.
Hogy nem hozott ajándékot,
Szemem könnyet nem ejtett.

Ágh István: Karácsonyom kihűlt tanyája
(részlet)

Nem szeretem a karácsonyt, mióta gyűlölöm a telet, mióta az első hó patyolata nem állít az ablakhoz hosszan tartó csodálkozásra, s a fenyők hóval kitömött ernyői inkább kedvemet szegik, mintsem könnyűvé és merengővé tennének. Fázom, cipőm átázik, náthás vagyok, nincs étvágyam, tüzelőért kell járnom, boltokban tülekednem karácsonyi ajándékokért, tudván, hogy ajándékaim fele mindenképpen fölösleges. A pénzem is kevés.

Olyan vagyok, mint a vándormadár, aki nem mehet el a hideg elől, mert téli tanyája még hidegebb. Karácsonyom tanyája kihűlt, gyerekkorom karácsonyfáját alig illeti emberi szem, csak áll az elhagyott ház előtt, mint a jégverem őre. Anyám a tél elől elmenekült, lezárta az ajtót, az ablakokat, a színt, terményeit szobájába menekítette az egerek és a patkányok elől, tyúkjait ketrecbe csalogatva elhagyta tyúkostól igazi karácsonyom vidékét. Abban a házban kellene lennem, hogy az ünneplők seregéhez tartozhassam, ott, a tiszta konyhában, ahol nincs csillogás, csak egy zöld ág hajlik a tükör fölé, s a tisztálkodás párája homályosítja, függönyözi az ablakot.

Márai Sándor Négy évszak
(részlet)
December

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.

Pilinszky János: Az első karácsony óta…

Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló.

És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten Báránya, a mi Jézusunk, hogy a világ kegyetlen rendjét megváltsa. A „vérző gúlán” mit se módosítva, gyökeresen megfordította annak jelentését. Nem tagadta, hogy „fölfaljuk egymást”. Azt mondta inkább, hogy mindannyian étel és táplálék vagyunk. Már itt, a világban, e „vérző gúlán” belül a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává változtatta, amikor valódi ételként és valódi italként osztotta szét magát – mindannyiunknak példát mutatva.

Az első Karácsony, a Fiúisten megtestesülése óta mindenek prédája helyett mindenek ételévé, táplálékává lettünk, s tudjuk, hogy a természet rettenetes törvénye mögött valójában a szeretet örökös áldozása a végső realitás.

Csukás István: Karácsonyi dal
(részlet)
Faggyúszagával felém leng
újra a karácsonyi gally,
sztaniol cincog, s a lélek
lepedőnyi szárnyaival
fölrepül a mennyezetig
– villanykörte a glória –,
ahonnan leereszkedik
darócban az Isten Fia…

Radványi Kálmán: Én Jézust várom, a kis Gyermeket
(vers)
Ágh István: Varázslat karácsonyfára
(részlet)
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngetyüznek
ezüst dióval.

Samu Margit: Csillogó karácsony
(vers)

Ady Endre: Szegények karácsonya
(részlet)

Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony… e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek. Ünnepet ül az egész keresztyén világ. Ünnepel a szegény és gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember… Valamikor, régen mennyire más volt e kép. Odakünn a fagyos, hideg szél süvölt, kísértetiesen rázva a szegény hajlékok rozzant ablakfáit. A vastag hólepel mint fehér szemfedő messze úgy terül el beborítva mindent fagyos leplével. Mindent, ameddig a szem lát. Mintha minden élet megszűnt volna, oly némaság mindenütt. Csak a szél süvölt könyörtelen, irgalmatlanul. …

Szem meglátott, szív megvert
(részlet)
Magyar ráolvasások

Ha nem termett a gyümölcsfa, karácsony estéjén, tésztagyúrás közben, tésztás kezében késsel kiment a gazdasszony megfenyegetni:

Csinálsz gyümölcsöt vagy nem?
Csinálsz gyümölcsöt vagy nem?
Ha nem csinálsz gyümölcsöt,
itt a kés, váglak le!
(Lábnik, Moldva)

(…)

Tyúkültetéskor karácsonykor fogott, nádszálba dugott legyet tettek a kotló alá, ezt mondván:

Olyan szapora legyen, mint a légy!
(Hódmezővásárhely)

(…)

Hogy a méhraj el ne menjen, a méhek alól kevéske földet vettek. Valamibe belekötve a karácsonyi ünnepek alatt azt magukkal hurcolták, az ünnep után pedig behintették vele a méheket, így szólva:

Miképpen ez az föld el nem mehet innen,
tik is, az én míheim és rajaim, úgy el ne mehessetek innen
és lígyen meg Atyaisten, Fiúisten, Szent-
lélek Istennek nevében, Ámen.

[Kiskarácsony, nagykarácsony…]
Magyar népdal
Kiskarácsony, nagykarácsony.
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, adják ide,
Mer én azér gyüttem ide!
Ha nem sült ki, én nem várom,
Mert igen fázik a lábom.
[Karácsonynak éjszakáján, …]
(részlet)
Magyar népdal
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
A kis Jézus megszületett!
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja.
Lábaival ringázgatja,
Két kezével ápolgatja.
– Aludj, aludj; én kisdedem;
Aludj, aludj, én kisdedem!
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóból lettem anyád.
[Mikor földön járt Szűz Márja, …]
(részlet)
Magyar népdal
Mikor földön járt Szűz Márja,
Egész várost összejárta:
Hol szülesse meg szent fiát?
Elment nyárfák árnyékába.
[Tudom, jól tudjátok, itt vagyon karácsony. …]
Magyar népdal
Tudom, jól tudjátok, itt vagyon karácsony.
Most a mester keze nem jár a korbácson.
De még a másé sem csépen, kalapácson,
Inkább forog szeme a vajaskalácson.
Aki felvirradott karácsony napjára,
Jól főzet, jól süttet háznépe számára.
Gazduram őkelme parancsolatjára
Egy kancsó bor ugrik rakott asztalára.
A singes kolbászok süstörögve sülnek,
Ekként a jó bornak korcsolyák készülnek!
A szép szőlőhegyek künn a fagyon ülnek,
S itthon az emberek levétől hevülnek.
Most a jó barátok együtt beszélgetnek;
Látogatják egymást, míg hasznot vehetnek,
De ahol csak száraz korttyal fenyegetnek,
Oda, tudom, ők is nemigen sietnek.
Mi e szent ünnepen úgy vendégeskedjünk,
Most is, de máskor is annyit igyunk s együnk,
Hogy jusson, maradjon, máskorra is tegyünk,
S Jézus születése hasznában részt vegyünk.
 
[Szállást keres a szent család, …]
(részlet)
Magyar népdal
Szállást keres a szent család,
De senki sincs, ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja
Őt, ki égnek s földnek ura.
Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll,
Csak a szent szűz jár hiába
Betlehemnek városába.

Csorba János: Bár emlékezete maradjon meg...
(részlet)
Pünkösttől karácsonyig

Kellemes nyári esték után a karácsony következett, amit mindenkor mind a gyermek, mind a felnőtt különös érzéstől indítva várt. A mező kihalt volt, csendes karácsony nagyhetén a fák zuzmarások. Ha hó nem is volt esve, még kint voltak a juhak, de azok is csak már a falu körül rázták harangjukat, várták a karácsony szombatját. Várták a pakulárok is, hogy beszámoljanak a rájuk bízott nyájról, mert abban az esetben, ha nem esett hó, csak karácsony szombatján tehették le a botot.

Pilinszky János: Karácsonyi gondolatok
(részlet)

Egész létünk a szeretet isteni „túlkapásainak” a drámája. Ennek a drámának áll mintegy centrumában a megtestesülés titka az isteni ártatlanság makulátlanul tiszta jegyeivel. Így – a teremtő lemondás jegyében – a karácsony egyszerre az egész teremtés elfogadásának és szeretetben való fölülmúlásának az ünnepe. Isten szeretete és szabadsága a valóságos helye: innét univerzalitása. Ezért, hogy jó hírével mindent bevilágít, hogy térben és időben minden – ami szép és igaz – tudva, nem tudva feléje mutat, s méltán meríthet világosságot belőle.

De mint a szívünkben lakó isteni szikra, tiszta szeretet: a megtestesült Isten is csak szinte észrevétlenül léphetett közénk. Igaz: kicsiny, mérhetetlenül kicsiny fény ez – de reális. Ugyanaz a szelídség, mely engedelmességre bírta a teremtett univerzumot, és gyengédségének erejével a kereszt vereségén túl meggyőzte a világot.

A karácsonyi bölcsőben a kisdedek ártatlanságával fekszik ez az ártatlan Isten, kinek szeretete soha többé nem hagyja nyugton szívünket. Békéje örök kísértője minden békétlenségnek, szelídsége minden háborúságnak. A karácsonyi ünnep külsősége mit se ér e tiszta, ártatlan és egyetemes szeretet nélkül. Vajon valaha is meg fogja teremni valódi gyümölcseit közöttünk?

Ady Endre: Egy jövendő karácsony
(részlet)
Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: „Béke, béke.”
A küszöbön sápadt orvos.
És szorongva szól a vendég:
„Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?”
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
„Ma karácsony van, karácsony.”
[Világ Teremtö született…]
(részlet)
VIlág Teremtö született;
Anyának Szüz neveztetett.
Ah bóldogúl igirtetett,
s' igiret bé-is töltetett:
Alleluja, Alleluja.
Ez a' Nap az Istentöl lött,
mellyen bünösökhöz el-jött.
Jesse töve meg virágzott;
Es a' Szüz Gyermeket hozott.
[SZületett váltságunk, Christus szép virágunk…]
(részlet)
SZületett váltságunk, Christus szép virágunk,
Oh Kegyesség, Szent Kisdedség.
Lelkünknek reménye, Szivünk igaz fénye;
Lelki szépség, Gyönyörüség.
El-jött árvák Apja, Gyarlóság Istápja;
Halálnak rontója, Bünnek ostromlója.
[SZületet drága váltságunk…]
(részlet)
SZületet drága váltságunk,
Menyei Szent szabadságunk:
Oh Jesus légy nyavalyánkban orvosságunk.
Kis testben hogy meg-jelentél,
Idvösséget ugy szerzettél:
Oh drága szép Jesus értünk mire léptél?
[MA születék e' Világnak Idvezitöje…]
(részlet)
MA születék e' Világnak Idvezitöje,
Bünnek és kegyetlen halálnak meg-rettentöje.
Az mely-után e' Világon öröm terjede.
Ellenkezett természetünk az igassággal,
Azért Isten elsö Atyánkot ö Angyalával:
Paradicsomból ki-üzeté, Eva Anyánkal.
[MEg-jelent Mennyei tüz, Mellyet hozott tiszta Szüz…]
(részlet)
MEg-jelent Mennyei tüz, Mellyet hozott tiszta Szüz:
Szüzességgel fogadta, Világra szüzen hozta.
Dicsiretet mondgyunk Föld Váltságának:
Szivünkböl örüllyünk Szüz Virágjának.
Az Angyalok el-jöttek, Tiszta Szüznek örültek.
Kis Jesus gyermekségén Rémültek, s' Szüz épségén.
[Gyermek nekünk születek tiszta…]
(részlet)
Gyermek nekünk születek tiszta, nemes szüztöl,
Kit az angialok dicsernek örökke vegh nelkül.
Kinek ökör, szamar terdeket megh haytak,
Mert teremptöieknek lenni ötet ismerek.
[Ez nap ollyan dicsiretes nap…]
(részlet)
Ez nap ollyan dicsiretes nap
Hogy soha senki nem dicsirheti, sem tökélheti,
Hanem csák az Istennek szent fia,
Ki most szülletet ez világra,
Bünös népnek valtságara, pokol rontasára.
Alleluja, alleluja, alleluja,
Örüllyünk ez kis gyermeknek.
[Egy szép gyermek most született…]
(részlet)
Egy szép gyermek most született,
Világnak hozot örömet,
Angyali kar azon uigad,
s az égben hallik illy szozat:
Dicsösség Menyben Istennek,
Békeség földi népeknek,
Jó akarattal élöknek.
[EMber szemléld ez Istállót…]
(részlet)
EMber szemléld ez Istállót,
vékony veszszökböl font válót;
Ennél világon frisb palota nem vólt.
Mind arany s' ezüst, Ehez képest füst:
Itt Isten Fia, Itt Ember dija;
Itt Istenségnek mindenható úja.
Christus születék Bethlemben…]
(részlet)
Christus születék Bethlemben,
Az Augustus idejben,
Alleluja.
Légyen nagy örömünk ebben.
A ki mihelt születteték,
Az Jaszolban helyheszteték,
Szüz Annyától tisztelteték.
[ÖRvendezzünk, Bethlehembe mennyünk ajándékokkal…]
(részlet)
ÖRvendezzünk, Bethlehembe mennyünk ajándékokkal.
Istállóhoz, romlott pajtához a' Pásztorokkal.
Ott született Isten Fia, egy szép Gyermetske.
Atyáinktúl régtül-fogva várt Kisdedetske.
Kemény ágyban, hideg jászolyban sir, jaj, Istenünk.
Kis-korában, elsö órában már szenved értünk.
Mezitelen testetskéje hóval bé telik.
Hideg széltül fejetskéje jaj, mint sértetik.
Karacsonra valo Patrem
(részlet)
HIszünk mi az egy Istenben,
Igaz teremtöben:
Hiszünk az Jesus Kristusban,
Istennek szülött drága Fiában.
A'ki fogant Szent Lélektöl,
és született Szüztöl:
Pilátustól-is kinzaték,
kereszt halálára adattaték.
Karacsonra valo Gloria
(részlet)
DIcsöség menyben Istennek,
békeség földön embernek,
jó akaratú hiveknek,
Szent indúlatú népeknek.
Dicsirünk téged Szent Urunk,
mennyei drága Pásztorunk;
Téged áldunk, magasztalunk;
igaz Királyunknak vallunk.

Gulyás Zsolt: Jézus születése
(festmény)
Márai Sándor: Mennyből az angyal
(részlet)
Mennyből az angyal, menj sietve,
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
[SZüz Annyától születik…]
(részlet)
SZüz Annyától születik,
Edes Jesus:
Jászlocskába fektetik
Drága Jesus:
Hogy ha vagyon lelketek, szemlélyétek;
Az jászolt nézzétek.
Meg-testesült Istentek,
Kis testben elöttetek,
Meg-köttetik értetek; Ah rest népek,
Most lehettek éppek.
[SZületett új Király nékünk…]
(részlet)
SZületett új Király nékünk,
Eörvendezzünk.
Mert el-jött mi idvességünk.
Vigan énekellyünk.
Innepi Szent tiszteletben.
Isteni szép dicsiretben.
Nap-kelettöl fel-támadott,
Nap-nyúgotig által-hatott.
[OH Jesus, szüzen született szép rósa…]
(részlet)
OH Jesus, szüzen született szép rósa szál,
kit lelkem jászolyba helyheztetve talál.
Oh Jesusom, Szent jegyesem,
légy jelen én szivemben, drága kedvesem.
Oh Jesus, mennyei vendégem nállam szály,
Bünöm töröld, hogy töllem ne iszonyodgyál.
Oh Jesus, ha már szállottál istállóba,
Szivünket melléd fektesd à kis jászolyba.
[Christus születék Bethlemben…]
(részlet)
Christus születék Bethlemben,
Az Augustus idejben,
Alleluja.
Légyen nagy örömünk ebben.
A ki mihelt születteték,
Az Jaszolban helyheszteték,
Szüz Annyától tisztelteték.
[JEr rengessük a' kisdedet…]
(részlet)
JEr rengessük a' kisdedet
és hajtsunk jászolnál térdet:
örvendezzünk mi lelkünkben,
minnyájan illy szent idöben.
Enekellyünk Jesusunknak;
Udvarollyúnk kis Urúnknak.
[GYermek Szent Szüztöl születék…]
(részlet)
GYermek Szent Szüztöl születék,
kemény szénára fekteték.
Oh Jesusom, Szent kedvesem;
Légyen hozzád gyors menésem.
Bethlehemböl ki-üzeték,
Istállóba fogadtaték:
Jesus nevét énekellyük,
Szivünket néki szentellyük.
[Egy szép kizded gyermeczke szülletet minekünk…]
(részlet)
Egy szép kizded gyermeczke szülletet minekünk,
Kegyes szüz Mariatúl, szentséges annyátul.
Ez nap nékünk szülleték az lelkünk valtsága,
Czák te tüled, Maria, menyei szép rosa.
Meg latátot szivünknek nagy kivant valtsága,
Az iaszolban feküvö Marianak fia.
[EZ nap mi örvendezzünk…]
(részlet)
Angyalok meg-jelentik
a' Pásztoroknak, hogy mi meg-Váltónk születik,
Gyenge szép Szüznek tiszta méhéböl adatik.
Szép JESUST tisztaságba,
szép szüz MARIA, szülé mi-nékünk világra;
Az Istállóban, mert másutt helye nem vala.
[DRága Szüz egy szép Fiat szült…]
(részlet)
DRága Szüz egy szép Fiat szült
Istent áldgyunk:
Az kin az Pokol el hült;
Hálát adgyunk.
Szüzet Szülöttével, Szüz Joseph Férjével
Magasztallyuk.
Szent Szüznek áldott Szülötte,
Lött Világnak élete.
[A' Szüz egy Fiat szült…]
(részlet)
A' Szüz egy Fiat szült,
Kin, Menyben öröm gyült.
Pásztorok örüllyetek,
Szabadító földre szállott, örvendgyetek.
Szent Attya küldötte,
Gábriel le-vitte.
Karacsonra valo Sanctus
SZent, Szent, Szent Ur Isten; Aldatol szivünkbül itten:
A' magas ég, s' à föld, Nagy dicsösségeddel bé-tölt.
Hosanna Istennek, S' az áldot kisdednek,
A' ki most születvén, hozzánk jövén,
Vigasztal bennünket, Serkenti álmos Lelkünket.
Karacsonra valo Kyrie
(részlet)
KYrje eleison, drága Gyermecske,
születet nékünk szép édeske:
Kyrje eleison, szép kisdedecske,
kit szüzen szült egy szép szüzecske.
Kriste, irgalmaz mi nékünk,
szénán fekvö nagy értékünk:
Kriste eleison eleison, Kriste eleison eleison.

Pilinszky János: Az ünnep angyala
(részlet)

Az öregasszony letérdepelt a tündöklő templomhajóban, s úgy érezte, napsütésben térdepel. Nem volt idő. A hétköznapok jönnek-mennek, de századok se mozdulnak az ünnepek állócsillaga alatt. S ebben az időtlenségben együtt volt minden: öregség és gyermekkor, minden, ami elveszett, és az is, ami vele maradt. Háborús karácsony volt, negyvenhárom karácsonya, de úgy érezte, a karácsonynak nincs kora, csak forrósága van, fénye és békéje. Egyedül térdepelt az éneklő tömegben, s nem hiányzott senkije. Csak hogy szeret, egyedül ezt érezte, mitől is elgyöngült és sírni kezdett.

S éjszaka az ágyában tovább folytatódott különös színeváltozása, a szeretet irgalmas metamorfózisa. Mintha a fia feküdt volna ágyában, s ő, az öregasszony lett volna a messze idegenben. Olyan jó volt végre helyette fagyoskodnia, s olyan jó volt végre helyette, a fia helyett melegednie! Öreg szívében a szeretet összecserélte a személyeket.

Künn közben elállt a hóesés, s a karácsonyi utca végképp elnéptelenedett.

Az éjszakában csak az ünnep angyala őrködött mozdulatlan.

Csoóri Sándor: Melegégövi karácsony
(részlet)

Melegégövi tél. Karácsony előnapja. Itt-ott már elkezdték díszíteni a fákat. Ezüst ingben verítékező szaloncukrok hintáznak a szobákat átvilágító napsütésben.

De én csak könyöklök tovább.

Az én fám már réges-rég földíszítve. Alatta Oresztész autója rohangál. Ágai közt Oresztész csillagszóró tekintete szikrázik. A szegényes, a kijátszott, a túlfűtött ország szabadság-akarása és narancsbombái. Látom, ahogy a háromkirályok jó messzire elkerülik ezt a fát. Talán, mert a haragos, a mellbevágó tenger is ott hullámzik körülötte: Kuba tíz év előtti, karácsonyi ajándéka.

Pilinszky János: Katolikus szemmel (III.)

Tudjuk, a karácsony a szeretet ünnepe. Az ajándékozás gesztusának is ez az értelme: önmagunkat, önmagunknak egy „részét” ajándékozzuk, adjuk oda másoknak. De ez a jelképes gesztus akkor valódi, ha nem marad puszta jelkép. Azaz, ha minél teljesebb az odaadásunk, s ha teljes emberségünk, minden képességünk, s minél tudatosabban vesz részt benne. Csak így kerülhetjük el a csodálatosan harmonikus ünnep nemegyszer zavaró kísérőit, azt, hogy a három nap pillanatra se váljék terhessé vagy akár unalmassá. Mert a szórakozás természete, hogy kiapad, egyedül a szeretet találékonysága kifogyhatatlan.

Pilinszky János: Katolikus szemmel (VIII.)

A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak „ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell érdemelnünk.

Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihűl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik.

Az ember kivételes lény. Pillanatról pillanatra rászabott életét, azt, amitől percre se tud megszabadulni, kell pillanatról pillanatra kiérdemelnie, megtalálnia. Életünk e terhes és fölemelő ellentmondásának egyik legszebb diadala, értékmérője: a valóban megtalált ünnep. Azt jelenti, hogy a gépieset, a közönyöset, a mereven ránk szabottat sikerült szabadsággá, értelemmé, szépséggé emelnünk. A valódi ünnep: az idő és az öröklét érintkezése. Igaz, csak pillanatra tarthat, órákra vagy pillanatokra, de enélkül a „pillanat” nélkül puszta körforgásba merül vissza naptárunk.

Amikor kihagy az ünnepből a megemelő többlet, ebben valami mélyebb és alapvetőbb baj árulja el magát. Egész hitünket, annak mélységét, forrását kell megvizsgálnunk. Harcba kell szállnunk azért, ami elveszett, hogy a járulékos elemek nyomasztó romhalmaza alól ismét kiszabadítsuk a lényeget: emberi időnk isteni jelentését.

De ehhez ismét egész hit kell, s nemcsak az adott egy-két nap, hanem az egész esztendő erőfeszítése, istenkeresése.

A tét nem kevesebb: vissza tudunk-e találni a valódi evangéliumi hit és szeretet vonzásába, vagy mind kilátástalanabbul messze sodródunk tőle. Életünk monoton körforgását számunkra egyedül ez a tengely emelheti az öröklét jelképévé, a mennyei körök előképévé.

Szabó Magda: Ókút
(részlet)

Megvoltak a magunk sajátos szokásai. Anyám minden süteményt jóval hamarabb megsütött, mint megjött volna az ünnep, nagy papírdobozba borította, s kinn hagyta a tüllajtós kamaraszekrényben, amelyből karácsonyig az utolsó szemig mindent kiettünk, dacosan lázadva az ünnep minden olyan megfogalmazása ellen, hogy ahhoz valamifajta, pláne rituális étel szükséges. „A karácsony – mondta apám – lelkiállapot, nem étkezés.” Nem is volt nálunk szentestére egy falat sütemény se már, mikor boldog ünnepeket kívánni mentünk ünnep első napján, minden háziasszony elragadtatva nézett bennünket, mert mi voltunk az egyedüli vendégek, akik rávetették magukat a beiglire, és boldogan felfalták, amit elibük raktak. Gyönyörű karácsonyaink voltak, író szüleim játékos kedvét viselték magukon; nem ajándékok, inkább jellegük, szagok, hangulatok emléke rögzült bennem, fény, sziporkázó ezüst meg pattogó kályhatűz apró neszei, a kemény december ragyogásában. Odakinn mint valami orgona, mereszti öles jégcsap sípjait az eresz, a szél tép ajtót-ablakot, marokra fogja a havat, górálja az üveget, apám a fa alatt Krisztus urunknak áldott születéséről énekel, ezermester kezével betlehemet fabrikál, kifaragja a szent családot puha fenyőfából, s gyöngéd ujjakkal vattaágyat vet a pici Jézusnak, akinek jászlát tehénkék és szamárkák szagolgatják.

Csukás István: Majd eljön a karácsony is
(részlet)
Majd eljön a karácsony is, a percek
elperegnek, az órák eloldalognak, a napok,
a hetek, a hónapok elhamvadnak: a zöld
levélből piros parázs lesz, őszi máglya,
majd a tél halotti leple beborítja,
és eljön a karácsony, a naptár lapja
közé zárt időzített öröm, az elmúló évet
megáldó, az elszáradt év-anyaméh újszülött
reménye, a hó alól csecsemősírás –
Ágh István: Vigasztalás a rigó szeméhez
Az a pirosba váltott könnycsepp
ne legyen decemberi jég,
ragyogtassa vágyakozása
valakiért,
világítson a fenyőágon,
miként a piciny villanykörte
fölpislantja karácsony örömét,
rigó és asszony nézze egymást
egyikük elhajtva fejét,
másikuk szemben, mint a csillag,
tudósítsanak aranyszálon,
megvagyok én is, te is megvagy,
s vannak kertjáró álruhás
pásztorok és háromkirályok,
s lesznek farsangi maskarás
bolondok, nagyzolók, ivók,
becsapott macska-Heródesek és
mindenki ott lesz, aki volt
e nélkülemi csöpp tükörben.

Pilinszky János: A karácsony margójára

Túl a történeti valóságon, Jézus megtestesülése – a bölcsőtől a koporsóig – egyúttal az isteni-emberi történet legtömörebb, legegyszerűbb és legösszetettebb képeit és szimbólumait ajándékozza nekünk.

Mária és József alakja a bölcsőben fekvő gyermekkel: a család, minden család örök bensőséges képe. Ugyanakkor azonban, szinte észrevétlen fordulattal, isteni költészettel: az örök szüzesség képe is. A család, a termékenység jegyei mögött itt az ember másik magasrendű életformájának, a természetfölötti élet előképének, a szüzességnek is legbensőségesebb „hármasában” gyönyörködhetünk. Külön-külön és együtt: Jézus, Mária és József alakjában, a szent család, a karácsonyi barlang szeplőtelen látványa, egyszerre kimeríthetetlen szemléleti kincse minden családnak, s vezércsillaga minden egyes – társas vagy végképp magányos – emberi életnek. Csodálatos egyetemességet rejt magában, s oly észrevétlenül egyszerű „fogalmazásban”, amire egyedül a természetfeletti képes. Mint család: áldást osztó képe az emberiségnek, s ugyanakkor – a szüzesség isteni mélységű fölfedésével – az örök, egyszeri ember megszentelése, annak kodifikálása, hogy az egyes ember a történelemnek nemcsak láncszeme, hanem egyúttal fölülmúlhatatlan végcélja, Isten szeretetének legfőbb tárgya is. Természetes és természetfeletti eme csodálatos egyensúlyában csakis így lehet jelen már most és már itt az a hatalmas feszültség, mely drámájával az egész univerzum sorsát kimérte, s melybe már most és már itt belefér a kereszt éjszakája, a bal és jobb lator, Veronika kendője és Júdás árulása, az egész emberi történelem, s azon is túl az egész teremtett világ „türelmetlen várakozása”. Az egyszerű képet (pásztorok, királyok és ökrök foglalatában) ihletett kézzel és kiapadhatatlan odaadással nem hiába idézték fel templomok falán a századok. E kép, mely természetfeletti „elkötelezettségével” mindent fölülmúló történést ígér – így érkezik ma is közénk, az éjszakában megeredő hóesés intimitásával.

Pilinszky János: Válasz helyett

A minap valaki megkért, mondjam el egyik emlékezetes gyerekkori karácsonyi emlékemet. Zavarba jöttem. Hogy miért? Talán a „választék” bősége miatt? Nem, ez így pontatlan volna. Hát akkor? „Karácsonyi emlék” címén épp ezt szeretném megírni.

Az történt ugyanis, hogy a föltett kérdésre, részletek helyett, valami módon gyerekkorom egésze rohant meg. De a két ige, mit előbb használtam, máris rossz, hiszen ez a kép nélküli, képeken túli emlékkép oly intim volt, hogy jelenléte leginkább az égbolt mozdulatlanságára hasonlított. De miért jutott eszembe gyermekkorom egésze? Azt hiszem, azért, mivel a gyerekkor, és épp egészében, épp lényege és egésze szerint: karácsonyi.

És ugyanez természetesen fordítva is igaz. A karácsony hangulata, szertartása, szimbolikája, ezer népszokása – soroljam még? – szinte mindent fölmutat, ami szép és igaz a gyermeki érzékenység világában egyáltalán föllelhető.

Ahogy a karácsony a megtestesülés csodájával együtt valamiképp az örök gyermeki legszebb megfogalmazása, éppúgy minden, még a legszomorúbb gyerekkor is, „karácsonnyal terhes”.

Abban, amiben minden gyerekkor találkozik, ott, azon a „ponton” – úgy érzem, öröktől ott áll mindannyiunk karácsonyfája. Megváltásunk záloga egyetemes betlehemi csillagával.

Ezért hozott hát zavarba a kérdés, s merült fel bennem válaszul egész gyermekkorom – némán és kimondhatatlanul.

Szabó Magda: Krisztus urunknak áldott születésén
(részlet)

…kezdenék rá az énekre, de megbicsaklik a szándék: eltöprengek rajta, ezen a karácsonyon megérdemeltük-e mi, hogy együtt daloljunk az ókori pusztai néppel, amelynek térdei háromszor koppantak a decemberi, fagyos rögre. Először amikor angyalt láttak a mezőn, másodszor ősi tiszteletadás jeleképpen a kisded köszöntésekor, harmadszor meg mikor visszatértek a nyájhoz, és elibük tárult a misztikus éj csodája, a szent, sose remélt idill: a szendergő bárányok körében, busa fejét az egyik mellette fekvő gyapjára hajtva ott aludt a dúvad, az örök ellenség, a farkas, aki ezen az éjszakán ráemlékezett a Paradicsomkertre, ahol élőlény élőlénynek még nem volt tápláléka. Blake, a nagy angol költő erről a pillanatról írt versében oroszlánt szerepeltetett, s a bűntudatot is érzékeltette, a vad, elkövetett hajdani bűnei miatt, elsírta magát, arany könnyeket hullatott.

Hol a mi bűnbánatunk?

Kányádi Sándor: Egy fenyőfára
fiatalon karácsonyfásan
állt a csillagok s önnön
illatának áhítatában
férfikorába érve áldón
strázsált mint a Megváltó
szobra a Corcovádón
zord telek hosszú Golgotája
lankasztotta öregedőben
ágait pietába
ledöndült és fekszik a tiszta
forgácsok gyolcsán
lecsupaszítva
 
Ágh István: Varázslat karácsonyfára
(részlet)
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngetyüznek
ezüst dióval.

Szakonyi Károly: Ünnepi kirakatok
(részlet)

A szörnyű szombatokon és a még szörnyűbb ezüst- meg aranyvasárnapokon, amikor már letiporjuk egymást, gyilkos indulattal veszekszünk vevők és eladók, ölre megyünk egy kacatért, vérig sértünk embertársat, élettársat, polgártársat és vadidegent, amikor már kifulladunk, átkozódunk és beledöglünk a cipekedésbe, akkor pokolba kívánjuk azt, aki kitalálta, hogy éppen karácsonykor kell mindenkit megajándékozni. Az első roham december 24-én kora délutánig tart, mert bárhogy szitkozódunk, azért még az utolsó pillanatokban is vásárolni akarunk majd. A félig lehúzott redőny alatt besurranunk az Amforába egy pohárkészletért; a trafikosnőt sírva kérjük, forduljon vissza velünk a boltba, elfelejtettünk illatos szivart venni Vili bácsinak, pedig ez idáig minden évben… Csak az elsötétülő portálok fékezik meg a rohanást; elcsendesedik a város, és a fenyők alatt a csomagokra meg egymásra tekintve elégedetten bólintunk, lám csak, hát mégis, mégis van itt szeretet. Pedig végigfutottak a körtelefonok a családban: – Kérlek, az idén ne vegyetek ajándékokat, a gyerekeknek se, egyezzünk meg ebben, jó? Hiszen senki sem áll olyan fényesen… – Jó, jó, de akkor ti sem! Valóban, akkora drágaság van…

És mégis vásárolunk.

Szabó Magda: A Danaida
(részlet)

Elek rengeteg gramofonlemeze közül egyik sem volt karácsonyra való, szenténeket nem is lehetett kapni a hangszerboltokban sem, legfeljebb valami nyers hangú népi kántálást, amit Elek kedvelt, Katalin nem, s így mikor már annyira vitte a hegedűben, hogy kivehető dallamot játszott rajta, betanult egy egyszerű dalt, egyet azok közül, amelyek gyerekkorát végigkísérték. Még sohasem játszott a férjének, s ha nem is érezte azt iránta, amit egykor, változatlanul élt benne a szándék, hogy örömet szerezzen neki; Elek szereti a muzsikát, nyilván örülni fog.

Ünnep előtt fodrászhoz ment (férje Katalin friss frizuráit is utálta, akkor tetszett neki igazán, amikor haja természetes nagy hullámai eltüntették a fodrász keze nyomát), gonddal öltözött, felvette legszebb ruháját, úgy érezte, szokatlanul vonzó aznap este. Ki is festette magát, Anyuci megdicsérte. Raiszné, mióta rettegett házasságuk miatt, állandóan dicsérte mindenért. A karácsonyfa gyönyörű volt, talán egy évben sem ilyen pazar, az asszony szaloncukor helyett csupa piros sztaniollal bevont csokoládészívet aggatott a fára, melyet gondosan elrejtett szentestéig Elek és Raiszné szeme elől. Mikor Elek meglátta, majdnem rosszul lett, az ezüstboák és csillagszórók között számtalan vérpiros szív fityegett, annyi, hogy megundorodott tőle, és elkapta a tekintetét. Azonnal azt képzelte, igazi szívek lógnak a fán, kicsit barna szívek, és az isten szerelméért, mért annyi, mikor mindenkinek csak egy van – iszonyú ez a Katalin!

Csorba Győző: Mindenki karácsonyfája
(részlet)
Az ablakok lelkesen tükrözik
még a gyér éjszakai fényben is
Nappal meg szinte kapzsin nyúlnak érte
bár csak egy-egy oldalról az övék
Csorba Győző: Mondjuk karácsonyestre…
Mondjuk karácsonyestre mondjuk
megjönnétek családi ünnep
ez így szokás a nagyszülőknél
ha gyermekeik unokáik
nem bírnak menni mint mi sem most
Nekem magamnak is eléggé
rázós ügy lenne magyaráznom
mi volt azóta hogy nem úgy van
hogy szó sincs róla
hogy szó sincs rólaDe a cifra
ismerkedések erre-arra
az új családtagokkal éppen
keservessé tennék az estét –
Majd inkább én külön s nem itt
csak várjatok…
Csukás István: Vers karácsonyra
(részlet)
A téli táj enyhén neurotikus,
de mégis ilyenkor születik a Kisjézus,
kell is, hogy a szívünkben megszülessen,
véres szemünkből szelíd szemével kilessen,
mert éppen ölni akarunk, agyart, körmöt növesztvén,
szétlőni a világot e szép karácsonyi estén;
Gyurkovics Tibor: Karácsony
(részlet)
Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.
A többi öröm másé, idegen,
vagy elrabolt öröm,
Jézus Krisztus hozzánk
csak egyszer jön.
Juhász Ferenc: Juhász Anna karácsonyi verse
(részlet)
Várjuk a Karácsonyt,
a Kis Csillagot.
Hó ad ránk palástot,
fehér kalapot.
Mit hoz? Ha már jöttünk,
ha már ittvagyunk?
Csilingeljen köztünk,
mint a mi szavunk!
Gyurkovics Tibor: Régi karácsony
(részlet)
Paripád kanyarul,
fut a szolga, az úr,
fut a sok idegen
hidegen, melegen!
Idebent didereg
a sok árva gyerek,
ide vár, gyere már
falovas, fahuszár!
Jékely Zoltán: Nagy téli nap
(részlet)
Emlékezz elmerült karácsonyokra!
Hová is tűnt a reggeli varázs,
mikor, mint egy kinyilatkoztatás,
ott állt égi díszben Jézuska csokra.
Mint kicsi tolvaj, egy ingben osontál
törvényszegőn meglopni a csodát,
mely bizonyíték volt: van Odaát
s van jobb erő a földi hatalomnál!
Juhász Ferenc: Az üdvözlet angyal-ámulása
(részlet)
Kiskarácsony, nagykarácsony:
ki várja új virradásom,
ki várja kipusztulásom,
megosztani nincs-kalácsom?
Kiskarácsony, nagykarácsony:
mint a sárkánygyík kő-bársony
lemez-inge fuga-rácson:
halálom megmaradásom.
Csorba Győző: Fenyőfa
(részlet)
Fenyőfácska fenyőfácska
gyönge ágaid csoda hogy kibírják
Gyönge ágaid évente szürkülnek
gyönge ágaid évente szegényednek
díszei ócskulnak
cukrai keserülnek
Gyönge ágaid évente izgatóbbak
várost világot életet
életet örömet szerelmet
bánatot hordanak
több mint ötven rétegben
Csukás István: Karácsonyi dal
(részlet)
Faggyúszagával felém leng
újra a karácsonyi gally,
sztaniol cincog, s a lélek
lepedőnyi szárnyaival
fölrepül a mennyezetig
– villanykörte a glória –,
ahonnan leereszkedik
darócban az Isten Fia…
Csukás István: Karácsonyi ének a pásztoroknak
(részlet)
Mert angyal suhant, ingével súrolva a sziket,
a torsot, kutyák kaptak utána álmélkodva,
a gubancos szamár elsavanyodott ínnyel rémüldözött;
mert a fekete ég alatt angyal suhant, hófoszlány,
isten megfagyott lehellete, dérlepte nádas ringása,
tündöklő nyári szárnycsapások, ölyv, csíz fehér árnya,
sírós őszi ködök, gödörmély köhögések visszhangja;
mert együgyű álmotokon, jámbor hortyogásotokon át
angyal suhant, pendelyes gyerekkor emléke, kemencesutok
melege, bögre tej, kenyér jóreggeltje, szalmakazal alkonyok,
kifakult kék kötények illata, torokfájás, rozsdás szög
ma is eleven sajgása, ó, milyen hamar elveszített éden;
Gergely Ágnes: Karácsonyvárás
(részlet)
Veled
Két keresztbetett rúd ez a karácsony
a fenyőtűk útközben elhullottak
a legendázás fennakadt
a megfoghatón túli rácson
soká kell nézni és megimbolyul
ezüst fut a körvonalakon
intés
intésidefordul a szoba
elhallgat a cimbalom
megreked a hóesés
ágyam fölött
ágyam fölöttcsillagot szór a naptár
egy jó nézés csak és ünnepelünk
meséld el hol maradtál.
Jékely Zoltán: Tövises karácsony
(részlet)
Szivemet szúrja a Karácsony
gyantás, deres tüskéivel;
emlék-sereg pusztít, harácsol,
s üres hajlékomból kiver.
Könnyeimet senki se lássa!
Szégyenletes beismerés:
ilyen magányos bujdosásra
lelkierőm vajmi kevés.
Nagy László: Játék karácsonykor
(részlet)
Bárd az ég is, meg-megvillan,
 
lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
 
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
 
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
 
urak a kapukat,
 
döndödi dön
 
döndödi dön.
Nemes Nagy Ágnes: Kukuca
Van egy kalács: kukuca,
friss kalácsból kalácsforma.
Azt mondják, ha jó leszek,
meg is kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy madárforma,
azért kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy szárnya van,
csőre van és lába van,
frissen szabad kézbe vennem,
karácsonykor meleg madár
ülhet majd a tenyeremben.
Szeme helyén bors van.
Adják ide gyorsan!
Nagy László: Karácsony, fekete glória
(részlet)
Léleknek nem hozol békét
ó busa isteni angyal!
Vér-illatos a karácsonyfa,
 
– glória –
aggatva iszonyattal.
Foszforos tüzek emléke
perzsel, mint új pokolkör,
forog a város lángrózsában,
 
– glória –
csillagszóró ha fröcsköl.
Orbán Ottó: Cigánykarácsony
(részlet)
Majd cigánygyerek-állán asszír kőszakállal
felüti fejét az eszelős idő,
majd sártól rühesen bőgnek a kutyák,
sehonnan sehova, mint az istenek.
De, íme, márványt fúj ma a barom,
golgotai tájszólás böködi a jászolt,
nagykosár csillagot hoz a három király,
hoznának inkább pohár vizet.

Nagy László: A karácsonyfás ember
(részlet)

Jött szembe velem egy megviselt katonaköpeny a Világháborúból. Sovány ember köhögött benne s hirtelenül tétova lett. Lehet, a Kisjézust vélte sétálni a havon, hiszen a világító templomban őérte zengtek éppen. Közelebb érve rámismert az ember, leguggolt elém, kitárta a karját: Hová iparkodsz, Zászló? A kovácshoz, mondtam. Erre kigombolta köpenyét, engem pedig belülre gombolt, átlőtt, sorvadásos tüdeje fölé, a kisbaltához, mert az volt a belsőzsebében. Hörgésben, fujtatásban, szívdobogásban így vitt hazáig, az ágyba. Később az ablakból láttam a ziháló embert, jött az erdőből, hóna alatt jókora borókafenyővel, mintha zöld lovon lovagolna a hóesésben.

 

Ma úgy látom a hóban, szájjal aggatja vére szalagjait örökzöld lovára, mert a halálba akkor indult. Én pedig igazán akkor születtem, mert akkor léptem először pajzs nélkül a télbe.

 

Orbán Ottó: 1944 karácsonya
(részlet)
Itt van újra szent karácsony,
 
a kis Jézus ünnepe,
kilesnék, mint rab a rácson,
 
az időbe, kifele.
Kilesnék, de vastag posztó
 
takar nyílást, ablakot,
három király, kegyet osztó,
 
orráig sem látna ott.
 
Ijúú, ijúú, hullj, bomba;
 
veszett világ, döntsd romba!
Petri György: Karácsony 1956
(részlet)
Huszonkettedikén egy pillanatig
(reggel háromnegyedhétkor), baljós gyerek,
Joszif és Jézus között,
tizenhárom éves vagyok. A karácsony
ekkor ünnep utoljára. Enni
van bőven: nagyanyám előtt a hiánygazdaság
– mint a Vörös-tenger: száraz lábbal és pulykával
kelt át. Ajándék is adódik, mármint nekem,
még monopolhelyzetben vagyok, egyetlen
unokatestvérem lány és még csak négyéves,
én pedig a család utolsó férfisarja
(akkor még). Borleves, hal – van itt minden,
ahhoz képest, hogy nemrég jöttünk fel az óvóhelyről,
ahol F. G. egy tárnélküli davajgitárral
hadonászott („Menjen innen, Gáborka – mondták neki –,
kell a nyakunkra hozni az oroszokat?”).
Gáborka (majd csak orgonanyílás előtt akasztják fel)
bejön kellemes ünnepeket kívánni,
éjféli mise nincs a kijárási tilalom miatt,
én a Capitalyt tanulmányozom – ezt kaptam,
kéz alatt szerezte a nagynéném, a játékboltok
kínálata még hiányos. Nagynéném
némileg búcsúzik is: távozni készül
via Jugoszlávia, de aztán a határnál nem várják be,
ezért tizenegynéhány évvel később
itthon kénytelen meghalni gerincrákban.
Rába György: A karácsonyfa-díszítő
Hosszan tartó feladat az ünnepi
örömszóró karácsonyfát földíszíteni
mikor még csak fénypermet szemetel
szerző-mozgó utamat gyalogosan kezdem el
két apró kislány nem iskolás egyik se
játékállatokat gyűjt tán hogy dolgom könnyítse
leporellók vadaskertje várja őket csupa képes
elzarándokolok mégis egy külvárosi céghez
fölvásárolok mézeskalácsot aranydiót
csokoládé autót kicsinyített dáridót
miniatűr babakocsit posztó kölyökelefántot
csodatermővé varázsolom a mi fánkat
tudom azonban bekopog a reggel a rá következő
ragyogást színjátszó bűbájt levetkőztető
az egyes szám első személy horizontját
felhősítve föltűnnek idegen karácsonyfák
aki adsz adj még annyi hatalmat nekem
eljövendő időkre is festhessen jelet kezem
fura mesét furfangos talányt kibogozni
hadd vonzzanak izgassanak a másnap expedíciói
Pilinszky János: A fényességes angyal is
(részlet)
Emlékezés egy világháborús karácsonyra
Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.
Somlyó György: Budapest, 1956. karácsony
(részlet)
Egy város tíz után szobája ablakából
úgy bámulja merő szemmel a holdvilág
ezüst gyertyáival díszített éjszakát –
mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át
nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól,
a gazdagok csodás, meleg karácsonyát.
Rákos Sándor: Karácsonyi kántáló
meddig tart még ez a nagy tél
a hőmérő befagyott
meddig tart még ez a nagy tél
lejönnek a farkasok
meddig tart még ez a nagy tél
hasít a fagy mint az ék
meddig tart még ez a nagy tél
sarkunkban a sarkvidék
meddig tart még ez a nagy tél
sarkamban a fagyhalál
meddig tart még ez a nagy tél
tavasz ha jön nem talál

Szakonyi Károly: Boldog karácsonyt
(részlet)

– Na – mondta az asszony. – Itt az apád.

A gyerek az anyja mögé bújt. A férfit bosszantotta ez a maflaság. – Hát szerbusz! – mondta száraz hangon. – Hát szerbusz. Nem is jössz ide?

Bandika az anyjára lesett, tett a férfi felé néhány lépést, aztán megállt.

– Elhoztam a karácsonyi ajándékokat – mondta a férfi. Kerülte az asszony tekintetét, de jól tudta, az őt nézi, és élvezi a kínlódását. – Nézd, odaadom ezeket. Ez mind a tied.

A gyerek kinyújtotta a kezét, átvette a csomagokat, sietve a sarokba iszkolt, háttal a férfinak a heverőre ült, s bontogatni kezdte a selyemszalagokat.

– Hát nem is mondasz semmit?

Bandika válla fölött az apjára pillantott, de nem szólt. Az asszony sem. Csend volt, csak a papírok zizegtek, a doboztetők koppantak. A gyerek egyenként megvizsgálta a kapott holmikat: a leporellókat, a helikoptert meg az indiánfelszerelést. Aztán az egészet felnyalábolta, megkerülte az apját, és az anyja elé állt.

– Átvihetem?

– Hová? – kérdezte az asszony.

– Kántorékhez. Játszani.

– Most nem. – S anélkül, hogy a férfira nézett volna: – Itt az apád. Hozzád jött. Ülj le, és beszélgessetek.

Azzal kiment.

– Hát gyere – mondta a férfi. – Ülj le szépen. Kicsit ülj ide. Velem. Aztán majd átmehetsz.

Tamási Áron: Gazdag erdélyi karácsony
(részlet)

A karácsony gyermekké változtat közéleti férfiút, gyárost, bankárt, tudóst, politikust, írót és munkást végig az élet frontján. Csupán a kritikust és a papot hagyja meg hivatásának magaslatán. Minő üde, örvendetes érzés, amikor a gyermekké változott ember hiszi és tudja azt, hogy az Angyal bizonyosan elhozza, amire legnagyobb a szükség. S ímé, ha hittünk benne, meg is tette. Mert soha olyan gazdag angyali áldás nem hullott Erdélyre, mint az idén. Mindenkinek elhozta, amire legjobban szüksége volt, vagy aminek hiányosságát nyűgösen érezte ő maga, sőt igen sokszor még az a közösség is, melynek boldogításán serénykedni látszik.

Mindenekelőtt el kell híresztelnem a magam nagy örömét. Mert nekem végre egy töltőtollat hozott az Angyal, hogy azzal az ő útjait és erdélyi ajándék-hordását megírjam.

Tandori Dezső: A karácsonyfa alatt
A karácsonyfa alatt:
Évente annyi csomag!
Csak lesni nem szabad…
Nem is én lesem,
Csak távcsövem,
Hogy:
A Lány csomagja,
A Minyu csomagja,
Egy maci csomagja,
Két maci csomagja
Az összes maci csomagja
Meg az ENYÉM is
Az idén is
Odafér-e
A karácsonyfa tövébe!
Ágh István: Velünk az angyal
(részlet)
Szerettem volna látni lenge ingben,
hallani suhanását és mezítláb
karácsonyfával szárnyalni a házban,
mint piperékkel dúsított cselédlányt,
de úgy járt itt az angyal, mint ahogy
megtaláltam az eltűnt ókulárét,
olvashatóvá hagyta a világot,
és már nemcsak a távoli facsúcson
ismerem föl a varjat a fehérben,
megvirradt szó az asztalon, előttem
„Kéküveg nyár és fent a Balaton
kéküveg rétje… Hol vagy?… Mindenütt”

Bertha Bulcsu: Az olajzöld teherautó
(részlet)

Besnyő Mária nem irtózott a munkásszállástól, hiszen olcsó volt, fűtésre, világításra, meleg vízre soha nem fogyott pénze, de a karácsonyt azért máshol kívánta eltölteni. Kis fenyőfát vásárolt, üvegdíszeket, csillagszórót, szaloncukrot, gyertyákat, Gézának nyakkendőt és egy irattárcát. Élelmet is vett, főleg füstölt sonkát, tormát, mert Géza a húsételeket szerette. Esténként a portán didergett, és kitartóan várta Árki Gézát. Az idősebb nők már élcelődtek vele: „A sofőr Géza alighanem talált magának egy melegebb macskát… Hóvihar, miegymás… Átfáznak ám a sofőrök…” Besnyő Mária csak nevetett a megjegyzéseken, belsejét egy novemberi mondatocska melengette. Árki Géza ugyan akkor is sietett valahová, de nevetett, és utánaszólt a teherautó ablakából: „Na, Mari, az idei karácsonyt együtt töltjük…” Árki Géza magas, szőke férfi volt, harmincöt körüli, de néha negyvennek látszott. Az overallját maga vasalta, tiszta, kék munkaruhájában nem is sofőrnek hatott, hanem repülőtisztnek. A beszédje egy kicsit durva volt, de ha némán, mosolyogva megállt, mindenki azt hitte, hogy finom ember, nem is sofőr, hanem művezető vagy mérnökféle. Besnyő Mária öt éve szeretett bele, s azóta nem járt haza a szüleihez a hétvégeken, sokszor még az ünnepeket is Árki Gézával töltötte.

Csukás István: Szegények királya lettél
(részlet)

Áhítatom, sóvárgásom gyermeki volt és teljes, ajándéknak számított a hazaérkezés, a betoppanás, a sült kalács illata és anyám öröme! Nem tudom, milyen volt a gazdagok karácsonya, ma sem nagyon érdekel. Csak azt tudom, hogy milyen volt a szegényeké. Én úgy éreztem, s ma is úgy érzem derűsen, hogy tökéletes volt. A legtöbbet kaptuk, adtuk: a szeretetet! Hogy is mondjam, hogy érthető legyen? Mi gyerekek a szegénységet természetesnek fogtuk fel, abban éltünk, és nem nagyon éreztük, hogy más is lehetne. Cipőnk-ruhánk volt, ha néha foltozott is, ettünk is, mint más, hiszen körülöttünk mindenki szegény volt. De a világunk egyáltalán nem volt csonka vagy szűkös, hiszen minden más egyebünk megvolt: a szívünk, az eszünk, a kedélyünk! Talán egy picit elevenebb, mohóbb is, talán egy picit jobban örültünk mindennek. S volt, amiből többet kaptunk, ami kimeríthetetlen bőségben áradt felénk: a szeretet! Mert talán mégiscsak van igazság a földön, hogy a szeretet pótolni tudja a hiányzó kincseket.

Gyurkovics Tibor: Angyaltalan

Grácikám, mandzsúriabéli rokonom, kérlek, most karácsonytájt emlékezz hozzám és hozzánk való jóindulatodra, s nézz utána kezdő kérdésemnek.

Ugye, van odafönt angyal? Nemcsak mese az egész? Ugye nem kell végleg angyal nélkül élnünk? Rosszkedvünk telét egyetlen tündérmosolygással tündöklő nyárrá változtathatja át?! Idézd ránk a gyermekkor belső ragyogását, emberi tartásunk líráját oly csodálatosan megelevenítő amerikai Thomas Wolfe regényének hipnotikus címét: „Look Homeward, Angel!” „Nézz vissza, Angyal!”

Hubay Miklós: Advent, Magyarország, 1995
(részlet)

A Stille Nacht, heilige Nacht andalító dallamára ébredek. Utána jó néhány amerikai karácsonyi dal. Gospelek. Egyik szebb, mint a másik. Egy idegen énekesnő magyarul elénekli a Mennyből az angyal…-t. Elfogadhatóan jó magyar és hozzá kedvesen amerikaias kiejtéssel.

A hanglemezboltok karácsonyi kínálata ez most a rádióban. A karácsonyi magyar népénekek nagy kincstárából, úgy látszik, ezúttal semmit se kínálnak. „Csordapásztorok, midőn Betlehemben…” „Most kinyílt egy szép rózsavirág…”

Mi is van még? Sepri ki az én lelkemből a valamikor oly drága dallamokat a Nagy Amnézia.

Jékely Zoltán: Római harangok
(részlet)

Ha nem kérdeztem volna meg a naptárt, ha az emberek nem emlegették volna minduntalan, nem hittem volna el, hogy itt van a karácsony. Megszoktam, hogy a karácsony nagy havat, elérzelmesedett családtagokat és friss fenyőszagot jelentsen; hogy lehessen hát karácsony nélkülük? Szenvedtem, mint az útszéli koldusok, mint mindenki, aki úgy érzi, hogy kimaradt valami szép játékból, vagy nélküle suhan tovább egy drága hintó…

Jókai Anna: Hepiend
(részlet)

– Nálunk mennyezetig ért a karácsonyfa… Hosszú levelű ezüstfenyő. Talán már ki is pusztult az a fajta, az idén sem láttam. És angyalhaj… Amikor körbetekertük vele az ágakat, olyan volt, mint a pálcára tekert vattacukor… tudod, amit a búcsúban árultak, az a ragadós…

Benedek adogatta a „kötözött krémszalont”. Égig érő fenyő! Ó, hogyne! A csarnokban huszonnegyedikén hétig tart az üzlet. Fél nyolckor cipelték haza az elhullajtott gallyakat. Ötliteres befőttesüvegben tették az asztal közepére. A csokoládét, fondánt köré szórták. „Minek ráaggatni már?” – kérdezte a mama, és mosta földszínű kezét, könyékig feltűrt ruhában. – „Megesszük, így is, úgy is… sok cécó, hülyeség.”

– Hiába. Úri család – mondta Benedek gúnyosan. – Túl sokat hallottam róla…

Kormos István: Árnyékból ragyogó
(részlet)

Néhány évvel ezelőtt, amikor magam is „átkozottnak” hittem az életem, Ottlik Gézáéknál töltöttem a Szentestét, betolakodva – igaz; hívásra – a baráti karácsonyfa alá, ahol ajándék volt a nevemre címezve; sültet, kalácsot ettem, Martinit, bort, pezsgőt ittam, kaptam Gyöngyi Buda-, s Pest-híres feketekávéjából, játszadozhattam a fölfüggesztett aranydiókkal, sőt Metzengerstein, a magyar nevű cica is leereszkedett hozzám, amit a háziakon kívül nem sokan mondhatnak el magukról. Mondhatom, békebeli, azaz gyerekkori karácsonyeste volt.

Parti Nagy Lajos: Angyal és vonóhorog
(részlet)

Nem tudok, alig tudok ráhangolódni, holott közeledik az ünnep, valóban a legnagyobb, merthogy a legcivilebb, merthogy a szereteté. S tán ez volna a legnehezebb, egy velőszürke hétfő reggel cvideréből és tompájából fakasztani ki azt a bizonyos szeretetet. Meglátni abban, ami van. Mivel eléggé hétfőreggel vagyunk mindahányan. Citromból narancslevet facsarni, hogy az lehetőleg mégse legyen hazugság. Valami narancsfélét csinálni ebből a reggelből. Én már nagyon szeretem, ha karácsonykor süt a nap.

Szabó Magda: Elveszett a báránykája
(részlet)

Persze az volna illendő, ahhoz szoktak az olvasók, azt kellene megírni, a szépséges, évente egyszeri mennyei látomást, amelynek azért olyan szikravető a varázsa, mert egyetlen eleme se szúr az újságot átlapozók körme alá, eleve ismertek reális, irreális elemei, s még a nem keresztény része a földnek is elfogadja az ünnep leglelkét, a szeretet adni-kapni vágyó igényét, a békésszívűeknek járó általános jóakaratot. Írná az író is ünnepi cikkét, belső világától igazán nem idegen az évente ismétlődő örök-gyönyörű ugyanaz, a szent jászol, a szent család, a betlehemi csillag üzenete. Lakásában legféltettebb tárgya száz forintot sem ér, az Ecseri piacon találta, csaknem húsz évvel ezelőtt, csorba tányérok és gyanús villák társaságában vette észre e poros falapot, amelyre egy ki tudja, mikor élt dilettáns képet álmodott. Az ismeretlen mázoló és a család nélkül maradt író egymásra ismertek, el se válnak többé, pedig az író hajdani iskolájában tanítottak annak idején művészettörténetet és természetes ízlése anélkül is elveti a giccset, de az ismeretlen amatőr Isten különös csodájából hirtelen az írónak szóló üzenetté mázolta a sablont, s szándéktalanul elébe villantotta múltját, jelenét, jövendőjét. A falapra festett képen palakék téli tájon távoli ház a hóban, lisztes a homály, csak sejlik a messzi épület, amelynek egyetlen ablakából fény világít. Az odavezető, egyébként tökéletesen néptelen úton egyetlen utas, valaki, vándor, rokon, ki tudja, ott iparkodik a hóban, előredől, fáradt lehet, nyilván régen gyalogol. Az író mindjárt ráismert a szülői házra, amelyet évtizedekkel ezelőtt lerombolt a városrendezés, a fényből se volt nehéz kielemeznie, karácsony van, odabenn a család, amelynek minden tagja porlad már, s egyetlen üres hely van a rézcipős asztalnál, rá várnak odabenn, mert nélküle nem szokták megrázni az ünnepet köszöntő csengettyűt. Az úton meg senki idegen. Ő az, aki lépdel.

Szakonyi Károly: Még négyen jöttek
(részlet)

Én akkor a tizenkettedik évemben jártam, és még kíváncsian vártam a fenyőfa gyertyáinak meggyújtását, a csillagszórók szikrázását, vártam az ajándékokat; s amikor végre bemehettünk a szobába, még tudtam érezni az ünnep örömét, és azt hiszem, kicsit érezte anya és apa is, a nagymama is kapott valami meleg holmit; megcsókoltuk egymást és minden jó volt – az, hogy ünnepélyes hangulatban ültünk asztalhoz, az, hogy a kályhában pattogott a fa, és a meleg édeskés szaga betöltötte a szobát; jó volt a borleves, meg a hal, melyet más napokon anya soha nem készített, ragaszkodtunk ahhoz, hogy ez az étrend a karácsonyt szolgálja. Vacsora után anya almát, diót és süteményt tett az asztalra; apa bort töltögetett a poharakba. Az első koccintások után szivarra gyújtott. Szivart is csak karácsonykor szívott, máskor soha; köhögött tőle, de ez is az ünnephez tartozott. Mi nógattuk, hogy meséljen, szívesen tette; régen és sokszor hallott történeteit kértük újra, mondja el azt, amikor kalapot vettek gyerekkorában egy búcsú előtt, vagy azt, hogy tizenhatban hogyan vitték ki a katonai fogdából egyenesen a frontra. Kicsit nevetett, pöfékelt a szivarjából, hátradőlt a széken, és igyekezett színesen, aprólékosan elmondani az ismert történeteket. Ő maga is nagyon élvezte, újabb részletek jutottak eszébe, s mi hallgattuk, diót törtünk közben, majszolgattuk és bort kortyoltunk, mert karácsonykor nem kellett lefeküdni éjfél előtt, előttünk állt a bőséges éjszaka. Később a bor szelíd mámorában énekelni kezdtünk, halkan, előbb egy karácsonyi dalt, aztán mindenkinek sorba a kedvenc nótáját. Nevettünk, hogy melyiket mondja kedvencének anya, vagy nagymama, s mindez nagyon jó volt.

Szabó Magda: Mikor kapar a farkas
(részlet)

Életem legválságosabb karácsonyát New Yorkban töltöttem. A férjem a megérkezésünket követő napon infarktussal kórházba került, én meg az életemre annyira jellemző fordulatok egyikét éltem, amikor valami régi vágyam teljesül, de úgy, hogy bár ne tette volna. Gyerekkorom óta vágytam rá, hogy egyszer a Broadway egyik hoteljében lakhassam, méghozzá valami csillogó, ünnepi időszakban, hát az óhaj teljesült. A Time Square-re nyíló, tizennyolcadik emeleti szállodai szobából jobban már nem is láthattam volna a Broadwayt, épp csak se kedvem, se időm nem volt az üveghez állni. Mire én egész napi ott-tartózkodás után késő este hazaértem a szívkórházból, már csak a töprengésre futotta, ha bekövetkezik a csapás, melynek elkerülése lehetőségével még csak nem is biztattak hetekig, milyen lehet a családtalanok élete. Ebben az egyszerre brutálisan elsődleges, ugyanakkor merőben irreális időszakban ismertem meg a harmadik generációs olasz Amarto urat, a kórház főrendészét, aki az épületben való tartózkodásra jogosító kórházi belső útleveleket állította ki a látogatóknak, s aki, míg naponta végigélte, ahogy egyre dúltabb arccal várakozom a folyosón, hogy bemehessek a betegemhez, ráérzett tökéletes magányomra. Én voltam az egyetlen olyan látogató, akit se nem váltottak, se nem kísértek.

Takáts Gyula: Jeges ablak
(részlet)
Téli nap… Fenyőfa… Jeges ablak.
Ujjamban fényes áramok szaladnak.
Mint a Karácsony a leszurt fenyő ágra,
indát kötök kedvem karójára.

Hubay Miklós: Értelmetlen ünnepek
(részlet)

A televízió mellől lementem a könyvtárba, s megpróbáltam kikeresni egy régi karácsonyi Vigilia-számból az ünnepről és a reményről írott szövegeket. Az egyikre élénken emlékezni véltem. Megtaláltam. Íme:

„Az ünnep értelmetlenné és feleslegessé válik, ha nem érzünk át valamit azokból az okokból, amelyek létrehozták. Nemcsak az egyház ünnepeire érvényes ez, hanem a történelmi, forradalmi ünnepekre is.”

Pilinszky János: Egy költő naplójából
(részlet)

Az igazi ajándék életünk, létünk, testünk élő darabkája. Jelkép ugyan, de ha megfelelő módon adjuk: valóban él és tovább él. Ha jól adjuk és jól fogadjuk: titokzatos erőre kap. Tovább él, megszépül, sorsa lesz. Erre gondoltam idén gyertyagyújtáskor.

Vége a karácsonyi ünnepeknek. Láttunk közben nagy havat, ólmos esőt – csak a csillagok ragyogtak tisztán, változatlanul. Nem tudom, miért írta Kosztolányi, hogy rettenti az „egész”, de megnyugtatja a „rész”. Én pontosan fordítva érzem: én azokat, akiket „részként” megszerettem a világból, mindig az „egész” gondnokságára bíztam, a szelíd mindenségre, a szelíd csillagra, s rajtuk is túl Isten véghetetlen szelídségére.

A részleteket szerethetjük vagy gyűlölhetjük, de bizalmunk végül is csakis az egészben lehet vagy sehol.

Karácsony ezért számomra: nem a tél, nem is az első hó, hanem a csillagok, a mindenség örökké szelíd, kifogyhatatlan gyöngédségű hűsége, jelenléte.

Csoóri Sándor: Ünnepek után
Enyhe kocsmaszag
 
a száguldó földalattin
 
s karácsony ezüst rongyai a lucskos járdán.
Földig lelógó vörös sál a fiúk nyakában,
 
mintha a torkuk vérzene –
Ó, békebeli szép haldoklások hótalan harcmezőkön!
Valaki Mozartot fütyöl, fönt magasan
 
a város fölött,
 
de az is lehet, hogy csak én emlékezem
havazó, tágas ünnepekre,
 
amikor még a harangszó elé is
 
galambok fogták be magukat nagy csapatban
és suhogtak vele hosszan, amerre fújt a szél.

Jeles napok dalai
(részlet)

Pásztorjáték

Szereplők: az angyal és a három pásztor

Angyal (kint): Be szabad-e vinni a betlehemet?

A háziak: Jertek csak!

(Angyal belép, énekel):

1. Pásztor (belép): Gazdaasszony, terítse meg fehér abroszával asztalát,
mert nem tudja, micsoda hű pásztorok lepik meg a háza tájékát.
(Lefekszik.) Hű, bosztorgyán!
2. Pásztor (az ajtóban): Kolbászos jó estét, gazda! Hol van az a
szittyen-szottyon szolgáló leánya? (Beljebb lép.) Ha a konyhában körül
nem tekintettem volna, a kurugla és a pemet mind összeégett volna.
Hű, bosztorgyán!
(Lefekszik. – A két pásztor hangosan horkol.)
1. Pásztor (kis idő múlva ébreszteni kezdi a másikat): Keljünk fel
pajtás, mer a szakállamat lerágják a bolhák. Mit álmodtál, pajtás?
2. Pásztor: Én azt álmodtam, pajtás, hogy akkora szúnyogot láttam,
hogy két ember vitte a vágóhídra. Hát te, pajtás, mit ámodtá?
1. Pásztor: Az álmodtam: megszületett a Messiás. Keljünk föl, pajtás!
3. Pásztor (belép): Akkorát zikkentem-zökkentem a kettes ajtó között,
ha hétszázhuszonhárom lelkem lett vuóna, az is kiszakadt vuóna.
(Meglöki a 2. pásztort.)
2. Pásztor: Hány éves kend, öregapám?
3. Pásztor: Ha megérem azt az áldott jó kukoricakapálást, akkor leszek
háromszázhatvanöt éves. De melyitek hagyta nyitva a juhok kapuját?
1. Pásztor: Mi nem, hanem Kis János, a kisbojtár.
3. Pásztor: Mer ellopták hetvenhét juhomat, meg két pokrócomat. Ezér
megérdemelnétek, hagy bocskorszíjat
hasítsak hátotokból.
A három pásztor:
(Ugrálnak.)
3. Pásztor: Látom, látom, a jószívű gazdaasszony jószándékkal forgatja
a kisláda kulcsát, talán ad is egypár garast a szegény pásztoroknak.
(Megajándékozzák őket; elvonulnak.)
Gencsapáti (Vas).
Kerényi, 1952.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Í, í, í, a kalács ünnepnapi.
Hogyha adna valaki, úgy lehetne jóllakni.
Í, í, í, így lehetne jóllakni.
Csepreg (Sopron).
Sebestyén, 1899., lejegyezte Lajtha.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Rengő bölcső reá téve,
benne fekszik az Úr Jézus.
3. Jobb kezében aranyalma,
bal kezében aranyvessző.
4. Fel-felhaltja, megzúdítja,
zúg az erdő, cseng a mező.
Szépkenyerűszentmárton (Szolnok-Doboka).
Lajtha, 1941.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Ó, te dudás, mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás.
Verjed, verjed citerád,
zengj Jézusnak szép nótát!
Ráró (Győr).
Kerényi, 1929.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Ó, szent József, mit gondoltál,
hogy istállót választottál
ilyen kemény hidegben?
Szállj be hozzánk Máriával,
született kis Jézuskával,
lakjál a mi szivünkben!
Szakmár–Felsőerek (Pest).
Kiss L. 1952.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Jézus ágyán nincsen paplan,
megfázik a kis ártatlan.
A szemei könnyedeznek,
a könnyei esedeznek.
3. Feljött már a hajnalcsillag,
keljenek fel, kik alusznak!
Vidám szellők lengedeznek,
az angyalok énekelnek.
Csikszentdomokos (Csík).
Mathia, 1941.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Mennyből jövök most hozzátok,
és íme, nagy jó hírt mondok,
nagy örömet ma hirdetek,
melyen örvend ti szívetek.
3. Ez mai nap egy kis gyermek
szép szűztől született néktek.
A gyermek szép, és oly ékes,
vigasságra kellemetes.
4. Az lesz néktek a jegy róla:
íme, fekszik a jászolba,
ott feltaláljátok őtet,
kitől menny s föld teremtetett.
Barabás (Bereg).
Volly, 1942.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Jézus ágyán nincsen paplan,
jaj, de fázik az ártatlan!
Hogy is lehetne bundája,
elveszett a báránykája.
Szeged (Csongrád).
Bálint, 1931.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. András pajtás, menj előre,
nyájaidat fordítsd össze,
mivel Márton nagyon öreg,
nyája után lassan siet.
Palotás (Nógrád).
Kodály, 1922.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Azt se tudjuk, gazda, merre menjünk,
mégis egyre sürget, hogy siessünk.
Angyalszóból úgy értettem,
születése hogy Betlehem.
3. Ne is késsünk semmit, csak induljunk,
a nyerges szamárra felrakodjunk.
De mit vigyünk a gyermeknek,
kit az égből kijelentnek?
4. Amott látok egy nagy fényességet,
bizonyos isteni jelenséget.
Nézd meg, Bandi, ott vagyon-e,
bizvást oda mehetünk-e?
5. Ott vagyon bizonnyal, már megnéztem,
betekintettem, hogy odaértem.
Jaj, ott fekszik a jászolban,
bétakarva posztócskában.
6. Üdvözlégy, ó Jézus, kis királyunk,
kit nagy szegénységben itt találunk,
légy mindenkor mi oltalmunk,
halálunkkor diadalmunk!
Galambok (Zala).
Volly, 1938.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Odamenni vagyon bátorságom,
remélem, hogy kis Jézust meglátom.
Gyere pajtás, induljunk el, legyél te is társunk,
velünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk.
Pereg (Pest).
Volly, 1930.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Szaladj, Panni, a padlásra, fogj egypár galambot,
te meg, Jóska, a pincébe, töltsd meg a kulacsot!
Egy kulacsot, egy palackot, mézes borocskával,
ha elmegyünk Betlehembe, úgy sem vész az kárba.
Baja (Bács-Bodrog).
Volly, 1934.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Hogyha pedig e csodát, e csodát látni akarjátok,
Betlehembe menjetek, és ez lészen jeletek:
fogtok ott jászolban, takarva pólyában
kisdedet találni, ale-, aleluja!
Szada (Pest).
Mathia, 1952.
Jeles napok dalai
(részlet)

Kászon (Csík).
Kodály, 1912.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Serkenj fel, fiam,
pásztorok eljöttek,
kik szent angyalidtól
tehozzád küldetnek,
tehozzád küldetnek.
Kászonújfalu (Csík).
Kodály, 1912.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Isten angyali
jövének melléjök,
nagy félelemmel
telik meg ő szívük.
3. Örömet mondok
nektek, ne féljetek,
mert ma született
a ti üdvösségtek.
4. Menjetek el csak
gyorsan a városba,
ott találjátok
Jézust a jászolyba.
Tiszasüly (Jász-Nagykun-Szolnok).
Kovács K.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Leül a szénába
mint egy bús gerlice,
elkészíti magát
a boldog szülésre.
3. Eggy angyal, eggy angyal
újságot hirdetett:
Betlehem várában
kis Jézus született.
4. Hideg szél fujdogál,
jaj, de nagyon fázik,
a kisded Jézuska
értünk siránkozik.
Szelőce (Nyitra).
Pongrácz, 1933.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Angyalok hirdetik,
Messiás születik.
Itt van jele fényének,
helye születésének,
pólyába, pajtába,
be vagyon takarva posztócskájába,
áldott gyermek, szenved már kis korába.
Kiskomárom (Zala).
Péczely, 1925.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. – Jó estét, bő kovács,
adjál nekünk szállást!
– Szállást néktek nem adhatok,
mert sok vendégem van.
3. Volt bő kovácsnak
egy szép vak leánya,
elvezette Szűzanyánkat
barmok jászolához.
4. Tizenkét órakor
megszületett jézus,
tizenkét szép őrzőangyal
fonja a koszorút.
5. Arra járt Szent József,
befogta szamarát,
elvezette Szűzanyánkat
a gazdag kovácshoz.
6. – Jó reggelt, bő kovács!
Mért nem adtál szállást,
mért nem adtál Máriának
eggy éjjelre szállást?
7. Ó, ha tudtam volna,
hogy ő volt Mária,
aranyból és ezüstből is
ágyat adtam volna,
én pedig a hideg földre
lefeküdtem volna.1
8. – Süllyedjen el házad,
barmod és jószágod,
csak a te szép vak leányod
legyen holtig boldog.
1A dallam 2. felére.
Medgyes (Nagyküküllő)
Volly, 1942.
Jeles napok dalai
(részlet)

2. Gazda, gazda, jó gazda,
bocsáss minket utunkra,
házadra maradjon
Istennek áldása.
Hosszúmező (Máramaros).
Dincsér, 1941.

Péreli Zsuzsa: 1989. Karácsony
(tértextil)

Hagyományos és modern karácsonyi ételsorok

A BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai kar Központi Könyvtára örömmel gazdagítja a Jeles napok című oktatási segédanyag színes ismeretanyagát. A Központi Könyvtár munkatársai fontosnak tartják, hogy gazdag állományukból válogatva az ünnepekhez kapcsolódó étkezési szokások, receptek közreadásával a magyar gasztronómiai kultúra értékeire is felhívják a figyelmet.

Hagyományos, népi fogások
Mákos guba

Hozzávalók (6 személyre):

2 dkg élesztő

40 dkg finomliszt

csipetnyi só

1 mokkáskanál cukor

1,5 dl tej

2 tojás

5 dkg vaj

A forgatáshoz:

5-6 dkg liszt

A forrázáshoz:

8 dl tej

A tepsi kikenéséhez:

2 dkg vaj

A rétegezéshez:

10-10 dkg darált mák és porcukor



Az élesztőt a lisztbe morzsoljuk. A tejet meglangyosítjuk, a sót meg a cukrot kevergetve föloldjuk benne, és az előzőekhez adjuk. A tojásokkal együtt 6-8 percig dagasztjuk. Közben a vajat megolvasztjuk, és beledolgozzuk. Akkor jó, ha közepesen kemény tésztát kapunk, ami elválik az edény falától. Letakarva, langyos helyen 45 percig kelesztjük, majd két részre osztjuk. Egyenként kétujjnyi vastagságúra nyújtjuk-sodorjuk, és a rudakat fölszeleteljük. Kb. 30 darab kis tésztakorong lesz belőle. Ezeket lisztbe forgatjuk, tepsire rakjuk (nem kell kikenni a sütőlapot), és 20 percig kelesztjük. Ezután előmelegített sütőben, a közepesnél kisebb lánggal (160°C; légkeveréses sütőben145°C) kb. 30 percig sütjük, inkább csak szárítjuk. Megvárjuk, amíg kihűl, majd kis adagonként forró tejbe áztatjuk. Amint megszívta magát tejjel, szűrőlapáttal óvatosan kiemeljük, nehogy összetörjön. Lecsöpögtetjük, és kivajazott kis tepsibe sorakoztatjuk. A porcukorral elkevert mákkal megszórjuk, majd egy újabb réteg tésztával befedjük, a maradék cukros mákot pedig a tetejére szórjuk. Végül forró sütőben, nagy lánggal (200°C; légkeveréses sütőben 185°C) kb. 10 percig sütjük.



Elkészítési idő: 2 óra 25 perc

Egy adag: 2651 kJ/634 kcal

Italajánlatunk: félszáraz fehérbor (Tokaji hárslevelű 2000)



Töltött káposzta székelyesen

Hozzávalók (8 személyre):

2 bögre hántolt árpa (gersli) vagy rizs

2 kg darált sertéslapocka (esetleg dagadó)

20-30 dkg darált marhahús

2,5 kg savanyú káposzta

2 nagy fej hagyma

20 dkg füstölt szalonna (bőrkéje is)

1 evőkanál szárított csomborlevél

só, őrölt bors

1 nagy fej savanyú káposzta

2 nagy disznóköröm (kérjük meg a hentest, hogy 4 darabba csapja szét)

csontos, bőrös kocsonyahús

1 csomó kaporszár

6 gerezd fokhagyma

2 cső zöldpaprika

1-1 kisebb nyers és füstölt csülök

egész bors

fél tubus csemege Piros Arany



A hántolt árpát tízszer átmosva, fél órára beáztatjuk. A kétféle darált húst összedolgozzuk. A szalonnát felkockázzuk, és serpenyőben kiolvasztjuk. A pörcöt nem szedjük ki belőle. A hagymát megtisztítjuk, finomra aprítjuk, és a szalonna zsírján megfonnyasztjuk. A húst és az árpát rádobjuk. Maréknyi káposztát belevágunk, a morzsolt csomborlevéllel megszórjuk, sózzuk, borsozzuk.

A savanyúkáposzta-fejet, ha szükséges, folyó víz alatt kissé leöblítjük, és leveleire bontjuk. A kisebb levelekbe kerül a töltelék, a nagyokkal a fazekat béleljük és fedjük.

A húsos-árpás masszát kis adagokban a levelekbe töltjük, két szélét behajtjuk, és szorosan felcsavarjuk. A lerakás rendje a következő: először is tegyünk a fazék aljára kuktarácsot, nehogy a hosszú főzés alatt az étel odaégjen. Erre jön a nagy káposztalevelek fele, majd a disznóköröm és a nagyobb darabokra vágott vegyes csontos, bőrös, kocsonyahús. Vágott káposztával vastagon beterítjük, arra fél-fél csomó összekötözött csombort, kaporszárat, vágott fokhagymát, egész borsot és édes csöves paprikát rakunk. Erre az alapra a töltelékeket szorosan egymás mellé állítjuk. (Nem fektetjük!) Tetejükre megint vágott káposzta kerül, majd a nagyobbacskára darabolt nyers és füstölt csülökhús vegyesen. Ha maradt még töltelék, ami az előző sorban nem fért el, a csülökdarabok közé állítgatjuk. Ismét vágott káposzta, csombor, kapor, egész bors, fokhagyma jön. Annyi vízzel öntjük föl, amennyi ellepi. A fazék oldalára belülről paprikakrémet nyomunk, majd a maradék nagy káposztalevelekkel betakarjuk, a széleken begyűrjük. Előbb egy olyan kisebb fedőt rakunk rá, ami a fazékba beleesik, a tetejére pedig egy nagy fedőt illesztünk. Este rakjuk fel főni. Forrás után egész kis lángon másnap délig, kora délutánig fövöget. Néha a tetejéről a zsírt leszedjük.



Elkészítési idő: 1 óra + főzés

Egy adag: 3285 kJ/786 kcal

Italajánlatunk: száraz siller (Villányi kékfrankos siller ’01)



Polgári menü


Pontyhalászlé


Hozzávalók:

1 kb. 2 kg-os ponty

2 evőkanál olaj

3 nagyobb vöröshagyma

2 evőkanál pirospaprika

1-1 zöldpaprika és paradicsom



A halat megtisztítjuk, kibelezzük, törzsét szép, patkó alakú szeletekre vágjuk. Ezeket besózzuk, és a belsőségekkel együtt hűtőbe tesszük. A hagymát finomra aprítjuk, és az olajon üvegesre pirítjuk. Pirospaprikával megszórjuk, elkeverjük, és egy kevés vízzel fölöntjük. A halfejet, a farkat és a csontokat, a zöldpaprikát és a paradicsomot (vagy egy evőkanálnyi konzervlecsót) rádobjuk, megsózzuk, és annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen ellepi. Lassú tűzön, fedő alatt 2- 3 órán átfőzzük, amíg a halhús a csontokról teljesen leválik. Ekkor a levet rövid ideig pihentetjük, majd leszűrjük vagy átpasszírozzuk. Az így kapott halászlevet utánaízesítjük, és a tűzre visszatesszük. A halszeleteket meg a belsőséget belerakjuk, és csendesen rotyogtatva 8-10 perc alatt készre főzzük. Aki szereti, csípős paprikát is főzhet bele, de inkább külön tegyünk az asztalra cseresznyepaprikát, hogy mindenki kedvére tüzesíthesse.



Elkészítési idő: 3 óra

Egy adag: 2507 kJ/600 kcal

Italajánlatunk: száraz rosé (Szekszárdi zweigelt rosé ’02)



Rántott ponty majonézes burgonyával


Hozzávalók:

Zsemlemorzsa

A sütéshez:

bő olaj

A majonézes burgonyasalátához:

8 közepes szem nem szétfövő burgonya

vagy 1 kg kifliburgonya

2 tojássárgája

2 dl olaj (nem olíva)

fél citrom leszűrt leve

vagy 2 evőkanál száraz fehérbor

fél evőkanál mustár

1 mokkáskanál cukor

3 dl tejföl

1 kicsi vöröshagyma

1 csokor petrezselyem



A halat megmossuk, bőrét éles késsel lefejtjük, a szeleteket besózzuk, esetleg borsozzuk, és félretesszük.

A burgonyát kefével megdörzsölve jól megmossuk, és héjában, enyhén sós vízben puhára főzzük. Ezután leszűrjük, és hűlni hagyjuk. Amíg a burgonya fő, elkészítjük a majonézt. A tojássárgáját tálban simára keverjük, és az olajat folyamatosan kevergetve szinte cseppenként hozzáadjuk. A citrom levével vagy a borral, fél mokkáskanál sóval, a mustárral meg a cukorral pikánsra ízesítjük. A tejfölt is belekeverjük. A burgonyát meghámozzuk, 2-3 milliméter vastag karikákra vágjuk. A hagymát lehéjazzuk, és a petrezselyemmel együtt nagyon finomra aprítjuk. Mindezeket a mártásba keverjük, ha kell, utánaízesítjük, és letakarva hűtőbe rakjuk, hogy az ízek összeérjenek. A halszeleteket a szokásos módon lisztbe, felvert tojásba és morzsába forgatva bundázzuk. Közepesen forró olajban megsütjük, majd papírszalvétára szedve a fölösleges zsiradékot leitatjuk róluk. Melegen vagy hidegen, a burgonyasaláta kíséretében tálaljuk.



Elkészítési idő: 1 óra 10 perc + a saláta érlelése

Egy adag: 5650 kJ/1352 kcal

Italajánlatunk: száraz rosé (Szekszárdi zweigelt rosé ’02)



Mézes krémes


Hozzávalók (30 darabhoz):

5 dkg margarin

1 tojás

15 dkg Nap Kincse kristálycukor

3-4 evőkanál tej

6 dkg méz

40 dkg liszt

1 kiskanál szódabikarbóna

A töltelékhez:

3 dl tej

6 dkg búzadara

20 dkg Nap Kincse kristálycukor

20 dkg margarin

1 citrom reszelt héja

kb. 15 dkg baracklekvár

A margarint, az egész tojással, a cukorral, a tejjel és a mézzel vízgőz fölött kevergetve sűrű krémmé főzzük. Ha langyosra hűlt, a lisztet meg a szódabikarbónát hozzáadjuk, és sima tésztává gyúrjuk. Belisztezett deszkán négy cipóra osztjuk, és legalább fél órán át pihentetjük. Egyenként késhát vastagságúra nyújtjuk, és sütőpapírral borított sütőlapon vagy a tepsi hátán előmelegített sütőben 180°C-on (légkeveréses sütőben 165°C) 8-10 perc alatt megsütjük. A töltelékhez a tejet fölforraljuk, beleszórjuk a búzadarát és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a cukorral habosra kevert margarint, reszelt citromhéjjal ízesítjük. A lapokat egyenként lekvárral vékonyan megkenjük, majd krémet simítunk rájuk, és egymásra helyezzük. Tetejét porcukorral meghintjük, és néhány órányi pihentetés után szeleteljük.



Elkészítési idő: 1 óra + pihentetés

Egy darab: 819 kJ/196 kcal

Italajánlatunk: édes fehérbor (Tokaji aszú 5 puttonyos ’98)



Reformmenü


Vanílialeves sárgabarackos datolyaraguval


Hozzávalók:

2 rúd vanília, 1,5 dkg vaj

4 evőkanál porcukor

5 dkg tisztított, szeletelt mandula

4-4 dl tejszín és tej

1,5 evőkanál étkezési keményítő

8 dkg datolya

8 dkg aszalt sárgabarack

1 narancs kifacsart leve

A díszítéshez:

mentalevél (el is maradhat)



A vaníliarudakat felhasítjuk, belsejüket kikaparjuk. 1 deka vajat megolvasztunk, a cukrot és a mandulát (amelyből egy kiskanálnyit a tálaláshoz félreteszünk) beleszórjuk, majd kevergetve világosra karamellizáljuk. A tejszínt, a tejet, a vanília kikapart belsejét és a héját is hozzáadjuk, 2 deci vízzel hígítjuk, majd 15-20 percig kis lángon főzzük. Ezután az étkezési keményítőt egy kevés hideg vízzel simára keverjük, és a tejszínes tejbe öntjük. Felforraljuk, és ha krémlevesszerűen besűrűsödött, átszűrjük. A levesbetéthez a datolyát kimagozzuk, és a sárgabarackkal együtt kis kockákra vágjuk. A maradék vajat megforrósítjuk, a gyümölcsöt beleforgatjuk, 1 percig kevergetve a tűzön hagyjuk, majd lehúzzuk, és a narancslevet ráöntjük. A levest tányérokba vagy csészékbe merjük, a sárgabarackos datolyaragut beleszórjuk, és mentalevéllel díszítve tálaljuk.



Elkészítési ideje: 50 perc

Egy adag: 1850 kJ/ 452 kcal

Italajánlatunk: félédes fehérbor (Zalai tramini 2000)



Szezámmagos busaszelet


Hozzávalók:

4 szép nagy busaszelet

Knorr Delikát Extra tengeri sóval

A bundázáshoz:

10 dkg liszt

3 tojás

10-10 dkg zsemlemorzsa

és szezámmag

A sütéshez:

olaj

A tálaláshoz:

citromszeletek



A halszeleteket delikáttal bedörzsöljük, majd a lisztbe, a felvert tojásba és a morzsával kevert szezámmagba bundázzuk. A magokat kissé rá is nyomkodjuk, azután a szeleteket lefedve néhány órára a hűtőbe tesszük. Bő, forró olajban mindkét oldalukon aranybarnára sütjük. Az olajból kiemelve lecsepegtetjük, és citromszeletekkel díszítve tálaljuk. Köretnek főtt burgonyát vagy burgonyás zellerhabot ajánlunk hozzá.



Elkészítési idő: 30 perc + érlelés

Egy adag: 2042 kJ/489 kcal

Italajánlatunk: száraz fehérbor (Badacsonyi kéknyelű 2000)



Burgonyás zellerhab


Hozzávalók:

2 nagy zellergumó

citromlé

25 dkg burgonya

bors

pici reszelt szerecsendió

2 evőkanál liszt

1-2 dl tej



A megtisztított zellert citromlével bedörzsöljük, nehogy megfeketedjen és a tisztított burgonyával együtt karikákra vágjuk. A lisztet másfél liter sós vízben elkeverjük, és puhára főzzük benne a zellert és a burgonyát. Langyosra hűtjük, majd turmixoljuk. Hozzáadunk annyi tejet, amennyit felvesz, és állandóan kevergetve visszatesszük a tűzre, hogy megforrósodjon. Főtt marhahúshoz kitűnő.



Elkészítési idő: 40 perc

Egy adag: 657 kJ/157 kcal



Mandarintorta


Hozzávalók:

4 tojás

12,5 dkg porcukor

1 mandarin reszelt héja

5 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű liszt

A tepsi kikenéséhez:

vaj

liszt

A krémes öntethez:

15 dkg Nap Kincse kristálycukor

3 tojássárgája

1 pohárka mandarinlikőr

1 dl tejszín



A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztjuk. A fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját a cukorral és a finomra reszelt mandarinhéjjal sima krémmé keverjük. Apránként, felváltva hozzáadjuk a lisztet és a burgonyakeményítőt, végül óvatos mozdulatokkal a tojáshabot is beleforgatjuk. Egy kerek tortaformát vajjal kikenünk, belisztezzük, a masszát beleöntjük, és 180°C-ra (légkeveréses sütőben 165°C) előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. A formában hagyjuk kihűlni, csak azután borítjuk ki. Amíg a tészta sül, elkészítjük a krémes öntetet. Ehhez a cukrot habverővel kis lábasban 2 kiskanál hideg vízzel addig keverjük, amíg szirupszerűvé oldódik. Nagyon kis lángon kevergetve néhány percig főzzük, de vigyázzunk, nehogy a cukor odakapjon. A tűzről lehúzzuk, és kissé hűlni hagyjuk.

A tojások sárgáját tálba öntjük, folyamatos keverés közben a cukorszirupot és a likőrt apránként belecsorgatjuk. A tejszínt nem túl kemény habbá verjük, és a likőrös öntetbe forgatjuk. A tálra borított torta tetejére csorgatjuk, és máris tálaljuk.



Elkészítési idő: 1 óra 40 perc

Egy adag: 2509 kJ/600 kcal

Italajánlatunk: édes fehérbor (Tokaji sárgamuskotály ’99)



Takarékos menü


Citromleves


Hozzávalók:

csipetnyi fahéj

5 szem szegfűszeg

leheletnyi só

cukor

2 nagy citrom

1 dl tejföl

2 tojássárgája

1 evőkanál étkezési keményítő



Bő egy liter vizet tűzre teszünk, fahéjjal, szegfűszeggel, sóval és cukorral nem túl édesre ízesítjük. A citromokat megmossuk, elfelezzük, és az egyikből 2 karikányit levágunk. Ezeket a fűszeres vízbe dobjuk, és felforraljuk. 5 percig főzzük, majd a tűzről lehúzzuk. Egy tálban a tejfölt a tojások sárgájával és az étkezési keményítővel, habverővel simára keverjük, és a levesbe öntjük. Visszatesszük a tűzre, s állandóan kevergetve felforraljuk. Amikor már krémesen sűrű, a lángot elzárjuk, és továbbra keverve a citromlevelet belecsorgatjuk. Mentalevéllel és citromkarikával díszítve tálaljuk. Hidegen is kínálhatjuk.



Elkészítési idő: 30 perc

Egy adag: 403 kJ/97 kcal

Italajánlatunk: száraz fehérbor (Balaton-fevidéki zöldveltelini)



Halfilé kapros burgonyagyűrűben


Hozzávalók (12 darabhoz):

6 szelet mélyhűtött tengeri halfilé

1 kg burgonya, só

10 dkg vaj

2,5 dl tej

1 tojás

1 csokor kapor

Knorr Delikát Extra tengeri sóval

őrölt fehér bors



A halfiléket szobahőmérsékleten hagyjuk kiolvadni. Közben a burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, burgonyatörővel összetörjük, és 5 deka vajjal meg a forró tejjel habosan krémesre keverjük. Ha kissé kihűlt, a jól felvert tojással és az apróra vágott kaporral összekeverjük. Delikáttal ízesítjük, megborsozzuk, csillagcsöves habzsákba töltjük. (Ennek hiányában egy nejlonzacskó is megteszi, aminek a sarkát levágjuk.) Egy nagy tepsit vagy sütőlapot vajjal vékonyan bekenünk, és a masszából kb. 8 centi átmérőjű gyűrűket nyomunk rá. A kiolvadt halszeleteket jól lecsöpögtetjük, hosszában kettévágjuk, a delikáttal meghintjük, őrölt borssal megszórjuk. Egyenként feltekerjük, és minden burgonyagyűrű közepébe ültetünk egyet. A tetejét a maradék olvasztott vajjal meglocsoljuk. Előmelegített sütőben, nagy lánggal (220°C; légkeverése sütőben 205°C) 20 percig sütjük, és azonnal tálaljuk. Saláta illik hozzá.



Elkészítési idő: 1 óra

Egy gyűrű: 618 kJ/148 kcal

Italajánlatunk: száraz fehérbor (Balaton-felvidéki zöldveltelini)



Habcsóközön


Hozzávalók (20 darabhoz):

A habcsókhoz:

3 tojásfehérje

15 dkg Nap Kincse kristálycukor

1 citrom leve

A krémhez:

4 dl tejszín

7 dkg porcukor

1 zacskó tortadara

1 evőkanál kakaópor

10 darab cukrozott cseresznye



A tojásfehérjét robotgéppel kemény habbá verjük, a cukrot és a citrom levét apránként bedolgozzuk. Vízgőz fölött, folyamatosan keverve, sűrűre főzzük. Ezután a masszából sütőpapírral bélelt sütőlemezre kiskanállal apró gombócokat rakunk, amiket kb. 4 centi átmérőjűre elsimítunk. Langyos sütőben 150°C (légkeveréses sütőben 135°C) egy órán keresztül inkább szárítjuk, mint sütjük. Akkor jó, ha a habcsókok ropogósak és a papírról már könnyen leválnak.

1. A krémhez: a tejszínt a cukorral robotgéppel krémesre verjük

2. A habcsókok felét a krémmel megkenjük

3. Minden krémes habcsókra egy másikat teszünk.

4. Erre ismét krém kerül. Szebb lesz, ha csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és az emeletes habcsókot úgy díszítjük fel, de a krémet vízbe mártott villával is kicifrázhatjuk.

5. Az emeletes habcsókokat tortadarával vagy reszelt csokoládéval megszórjuk.

6. A tetejükre kakaót szitálunk, és 1-1 cseresznyét tűzünk.



Elkészítési idő: 2 óra

Egy darab: 449 kJ/119 kcal

Italajánlatunk: félédes pezsgő



Vegetáriánus menü


Gesztenyés vargányaleves


Hozzávalók:

40 dkg főtt, tisztított gesztenye

5 dkg vaj

1 evőkanál paradicsompüré

8 dl átszűrt erőleves (leveskockából is lehet)

1 evőkanál gombapor (lehetőleg vargányából)

Knorr Delikát Extra tengeri sóval

10 dkg vargánya

1 dl tejszín

őrölt bors

csipetnyi Cayenne bors



A gesztenyét a fele vajon serpenyőben aranyságára pirítjuk. A paradicsompürét hozzáadjuk, és kevergetve még néhány pillanatig sütjük. A húslevessel felengedjük, a gombaport beleszórjuk. (Ilyet magunk is könnyen készíthetünk szárított gombából. A konyhagépek legtöbbjéhez ugyanis tartozik aprítófej, de egy alaposan kitisztított kávédaráló is jó erre a célra.) Csipetnyi delikátot adunk hozzá és kis lángon addig főzzük, amíg a gesztenye annyira megpuhul, hogy könnyen áttörhető legyen, de turmixolhatjuk is. A megtisztított, megmosott vargányát vékonyan felszeleteljük, és a maradék vajon megpirítjuk. 8 szép szeletet a tálaláshoz félreteszünk, a maradékot felaprítva a levesbe dobjuk. Felforraljuk, majd a tejszín kétharmadát belekeverjük, a delikáttal, a borssal és a Cayenne borssal fűszerezzük. Tányérokba merjük, és a pirított gombaszeletekkel, meg a maradék tejszínnel díszítve tálaljuk.



Elkészítési idő: 40 perc

Egy adag: 1291 kJ/308 kcal

Italajánlatunk: száraz fehérbor (Dél-balatoni chardonnay 2000)



Dióbundában sült zeller tökkel és datolyamártással


Hozzávalók:

60 dkg zeller

1 evőkanál citromlé

A bundázáshoz:

liszt

2 tojás

10-10 dkg darált dió és zsemlemorzsa

A sütéshez:

Olaj

A fényezett tökhöz:

1 kg sütőtök

2-3 evőkanál olaj

mogyorónyi friss gyömbér

4 evőkanál méz

só, őrölt bors

2 evőkanál tisztított,

pirított tökmag

A datolyamártáshoz:

30 dkg aszalt datolya

4 savanykás alma

2 közepes vöröshagyma

1 evőkanál vaj

1 evőkanál búzakeményítő

1 ágacska rozmaring



A zellert meghámozzuk, ujjnyi vastagra felszeleteljük és enyhén sós, citromlével ízesített vízben 2-3 percig főzzük. Lecsepegtetjük, azután lisztbe, felvert tojásba és dióval kevert zsemlemorzsába bundázzuk, majd bő, forró olajban mindkét oldalát aranyszínűre sütjük. A tököt meghámozzuk és 1,5-2 cm vastag cikkekre vágjuk. A felforrósított olajon 2-3 percig sütjük. Hozzáadjuk a meghámozott, apróra vágott vagy lereszelt gyömbért, a mézet, pici sóval, őrölt borssal meghintjük, és lefedve, lassú tűzön 5-6 perc alatt puhára pároljuk. Végül tört tökmaggal megszórjuk. A datolyamártáshoz a kimagozott datolyát, a meghámozott almát és hagymát apróra vágjuk.

A megolvasztott vajon előbb a hagymát, majd a gyümölcsöket megfonnyasztjuk, azután a bort ráöntjük. Rozmaringgal ízesítjük és lassú tűzön 6-8 percig forraljuk. Levét a búzakeményítővel besűrítjük, ha szükséges, megsózzuk. A dióbundában sült zellert melegen, a fényezett tökkel és a datolyamártással tálaljuk.



Elkészítési idő: 1 óra

Egy adag: 4347 kJ/1040 kcal

Italajánlatunk: száraz fehérbor (Dél-balatoni chardonnay 2000)



Mézeskalácstorta


Hozzávalók (6-8 személyre):

A tésztához:

50 dkg liszt

25 dkg méz

10 dkg Nap Kincse kristálycukor

5 dkg vaj

2 tojássárgája

1 kiskanál

szódabikarbóna

kb. 0,5 dl tej

1 kiskanál mézessütemény-fűszer

A tészta nyújtásához:

liszt

A krémhez:

3 dl tej

2 evőkanál méz

4 evőkanál búzadara

10 dkg porcukor

10 dkg vaj

A díszítéshez:

40 dkg vegyes aszalt gyümölcs



A tésztához valókat összegyúrjuk, és fóliába csomagolva, hűtőszekrényben legalább egy napig pihentetjük. A mézes tésztát lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, és sütőpapírral borított tepsire fektetve, előmelegített sütőben 180°C-on (légkeveréses sütőben 165°C) 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük. A sütőből kivéve azon melegében 10-12 darab, egyre kisebb háromszöget vágunk ki belőle. A krémhez a tejet a mézzel felforraljuk, belefőzzük a búzadarát. Ha langyosra hűlt, a porcukorral habosra kevert vajat is hozzáadjuk. A lapokat a krémmel megkenve egymásra helyezzük, a kinyúló sarkokat apróra vágott aszalt gyümölccsel megszórjuk.

Elkészítési idő: 1 óra 10 perc + pihentetés

Egy adag: 3870 kJ/926 kca

Italajánlatunk: édes fehérbor (Villányi hárslevelű 2000)



Békebeli menü


Borhableves


Hozzávalók:

6 dl édes fehérbor

1 citrom

1 db fahéj

3-4 szegfűszeg

8 tojássárgája

2 kiskanál finomliszt vagy étkezési keményítő

15 dkg cukor

8 dkg mazsola

A tetejére:

édes tejszínhab



A bort 3-4 deci vízzel hígítjuk, a citrom levét belefacsarjuk, majd vékonyan levágott sárga héjával, a fahéjjal és a szegfűszeggel együtt felforraljuk. A tojások sárgáját a cukorral sima krémmé keverjük, közben a lisztet vagy étkezési keményítőt apránként beleszórjuk. Kis lángon a tojásos krémet folyamatosan kevergetve belecsorgatjuk, és mindvégig habverővel erőteljesen verjük, amíg krémes-habos állagú lesz. Finom szitán átszűrjük, a megmosott mazsolát belekeverjük, és egy evőkanálnyi tejszínhabbal díszítve azonnal tálaljuk. Hidegen is nagyon finom.



Elkészítési idő: 20 perc

Egy adag: 2166 kj/518 kcal

Italajánlatunk: édes fehérbor (Tokaji édes szamorodni ’98)



Borjúborda citromos velővel


Hozzávalók:

4 szelet csontos borjúborda (egyenként 15 dkg)

só, őrölt bors

2 evőkanál liszt

6 evőkanál olaj

30 dkg borjúvelő

1 közepes vöröshagyma

őrölt fehér bors

1 citrom

1 kisebb csokor petrezselyem



A húst kissé kiverjük, megsózzuk, megborsozzuk és a lisztben megforgatjuk. A fele olajon, közepes lángon megsütjük. Közben a megtisztított velőt leforrázzuk, összevagdaljuk, és a maradék olajon, közepes lángon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a velőt. Megsózzuk, fehér borssal fűszerezzük, és mindössze 3-4 percig pirítjuk. Közben a citrom levével ízesítjük, a fölaprított petrezselyemmel fűszerezzük. Tálaláskor a húsra halmozzuk Sült burgonyával vagy rizi-bizivel kínáljuk.



Elkészítési idő: 30 perc

Egy adag: 4264 kj/1020 kcal

Italajánlatunk: száraz fehérbor (Somlói furmint ’99)



Szapáry-torta


Hozzávalók (16 szelethez):

A tésztához:

7 tojás

14 dkg cukor

14 dkg finomliszt

A forma kikenéséhez:

vaj, liszt

A krémhez:

25 dkg vaj

25 dkg porcukor

1 dl erős feketekávé

A tetejére:

10-15 dkg sárgabaracklekvár



A tésztához a tojássárgáját 5 deka cukorral jól kikeverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, közben a maradék cukrot apránként beleszórjuk. A kétféle tojásos masszát óvatosan – nehogy a hab összetörjön – egymásba forgatjuk, közben a lisztet beleszitáljuk. Ebből a masszából 6 tortalapot sütünk, pontosan úgy, mint a dobostortánál. A krémhez a puha vajat a porcukorral habosra keverjük, majd apránként beledolgozzuk a kávét is. A tortalapokat a kávékrémmel megkenjük, és egymásra illesztjük úgy, hogy a krémből az oldalára meg a tetejére is jusson, sőt egy kevés maradjon is. Ezt a maradékot simacsöves habzsákba töltjük, és körkörösen a torta tetejére nyomjuk úgy, hogy 7-8 milliméternyi távolság legyen köztük. Ezt a hézagot simára kevert baracklekvárral töltjük ki. Hűtőszekrényben 2-3 órát dermesztjük.



Elkészítési idő: 2 óra + hűtés

Egy szelet: 1313 kj/314 kcal

Italajánlatunk: édes fehérbor (Móri ezerjó aszú ’98)



Menü főzés nélkül


Lazactatár


Hozzávalók:

2 db kis érett paradicsom

40 dkg lazacfilé

1 csokor petrezselyem

2 kiskanál kapribogyó

1 csokor metélőhagyma

fél citrom

2 kiskanál olívaolaj

1 kiskanál mustár

néhány csepp Tabasco-mártás

só, őrölt bors

A tálaláshoz:

6-8 friss salátalevél, 5 dkg vaj,

12 szelet szendvicskenyér



A paradicsomokat egy pillanatra forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, félbevágjuk, és magjaikat kikaparjuk. Húsukat nagyon apróra vágjuk. Szűrőkanálba tesszük és legalább 30 percig állni hagyjuk, hogy a leve lecsöpögjön. A lazacfilét megmossuk, konyhai papírtörlővel a vizet leitatjuk róla. Akárcsak a paradicsomot, ezt is a lehető legfinomabbra vágjuk vagy kézzel apróra csipkedjük, majd tálba tesszük. A petrezselymet megmossuk, finomra aprítjuk, a levéből kivett kapribogyót alaposan leöblítjük, a metélőhagymát megmossuk, és felaprózzuk. A citrom levét kifacsarjuk, és kis tálkában félretesszük. A lazacot a petrezselyemmel, a kapribogyóval, a metélőhagymával meg a paradicsomhússal alaposan elkeverjük, közben apránként az olajat, másfél kiskanál citromlét, a mustárt, a pár csepp Tabascót is beledolgozzuk, sózzuk, borsozzuk, és a keveréket két villa segítségével szinte krémszerű masszává törjük. Kb. fél órára a hűtőszekrénybe tesszük, hogy ízei összeérjenek. Tálaláskor salátalevelekkel bélelt tálra a masszából nagyobb szedőkanállal nagy, hosszúkás galuskákat formázunk, és csillag alakban elrendezzük. Mindkét oldalukon leheletnyi vajjal megkent és így megpirított, forró kenyérszeletekkel kínáljuk.



Elkészítési idő: 20 perc

Italajánlat: száraz fehérbor



Hidegtál


Friss felvágottakból, sonkából, minőségi szalámi- és kolbászfélékből, lágy, keményebb, szeletelhető és kenhető sajtokból gazdag hidegtálat készítünk, és szépen feldíszítjük.

Néhány szem paradicsommal, kígyóuborkával, paprikával és többféle friss kenyérrel (francia, rozsos, diós) tálaljuk.



Italajánlat: száraz vörösbor



Kakaós gesztenyegolyók


Hozzávalók (30-35 darabhoz):

75 dkg cukrozott gesztenyemassza

1 cs. vaníliás cukor

15 dkg porcukor

10 dkg margarin

1 kiskanál rum

1 kis üveg magozott meggybefőtt

4 evőkanál kakaópor



A gesztenyemasszát, a vaníliás cukrot meg a porcukrot tálba tesszük, a merülőmixerrel vagy robotgéppel alacsony fokozaton simára keverjük. Egy másik edényben a margarint a rummal habosra keverjük, majd a gesztenyemasszához adjuk. Jól összekeverjük, és fél órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy formálható legyen. Közben a meggybefőttet jól lecsepegtetjük. A masszából megnedvesített kézzel diónyi nagyságú adagokat csípünk le, mindegyiknek a közepébe nyomunk egy-egy meggyet. Két tenyerünk között golyócskákat formázunk belőle, a kakaóporba hempergetjük, és süteményestálra sorakoztatva kínáljuk.



Italajánlat: édes fehérbor

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal