JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. június 23.Névnap: Zoltán, Édua
    
 
Hónapok
JÚNIUS – SZENT IVÁN HAVA – NYÁRELŐ HAVA – NAPISTEN HAVA
 
Kormány Vera: Június

Kormány Vera: Június

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Június

Egykorú magyarázat szerint a hónap névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius) római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. (Február 1-jén, mely hónap a Februa „álnéven” rejtőzködő Junónak volt szentelve, Iuno Sospita, az „Oltalmazó” Juno templomának avatásáról emlékeztek meg.) Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának és az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart. 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek.

Mater Matutát a görög Leukotheával („Fehér Istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó a névrokonságtól függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér „anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún. 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).

A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval. A napisten szekeréről aláhulló Phaethón ugyancsak június havát jelképezi (Phaethónt a kutatás Kronosz/Saturnusszal azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénben aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték, az antik csillaghit viszont a Rák és az Oroszlán havát a bukott Szaturnusz időszakának tekintette. A hagyomány úgy tartja, hogy a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér keréknyoma. A nyári napforduló helye viszont jó kétezer éve a Tejúton van).

Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

Játékok
Kvíz – június Keresztrejtvény – június
Rudan Mária: Rák zodiákus

Rudan Mária: Rák zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Június
(ismertető)
Járdányi Barna: A nyári égbolt –Csillagászat a középiskolában
(ismertető)
Rudan Mária: Rák csillagkép

Rudan Mária: Rák csillagkép

ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
NYÁR
(gyűjtőoldal)
IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)
Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)

 

A futó évek margójára – Juno istennő hónapja

 

A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római „Junius”-nemzetség nevéből eredtették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér – M. Junius Brutus és D. Junius Brutus – voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva – főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt – Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan „mensis Junonius”-nak, Juno istennő havának mondja.

A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivelhogy Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Juppiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Juppiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője.

 


Lóhereszőnyeg (fotó: Bánkeszi Katalin)

Lóhereszőnyeg (fotó: Bánkeszi Katalin)


Gyümölcsözés(fotó: Káldos János)

Gyümölcsözés
(fotó: Káldos János)

Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező
(festmény)
Szinyei Merse Pál: Pacsirta
(festmény)
Szinyei Merse Pál: Mályvák
(festmény)
Szinyei Merse Pál: Léghajó
(festmény)
Június
népi mondóka
Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.

Hársfavirágzás(fotó: Vimola Ágnes)

Hársfavirágzás
(fotó: Vimola Ágnes)


Rippl-Rónai József: Fehér ruhás nő
(festmény)
Radnóti Miklós: Naptár / Június
(részlet)
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
Ferenczy Károly: Nyári nap: majális
(festmény)
Földi János: Junius, az Égi jegy szerént Rák hava.
A’ kies Nap Rák havára
  Leg magasb tetőre ér,
A’ Nap hossza Rák módjára
  Már ezentúl hátra tér.
Sípra most ólts, most kaszáltass,
Török búzát most kapáltass,
  Most a’ Szőllőd ád sok bajt,
  ’S Méhed mikor botsát rajt.
Tóth Árpád: Június 21.
(részlet)
Csengő-bongó versikével
Hát köszöntsük a nyarat,
Amely eljött, amely itt van,
Utcáinkban, házainkban,
S most már végre itt marad.

Pitypang(fotó: Vimola Ágnes)

Pitypang
(fotó: Vimola Ágnes)

Bessenyei György: Az esztendőnek négy részeirül
(részlet)
Nyár
Ha múlik a tavasz, rá nyár következik,
Melly gyümölcseivel gazdagon érkezik.
Nem nagy gyönyörűség látszik formájába,
De a világ éled készített javába.
Csokonai Vitéz Mihály: A nyár
(részlet)
A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon,
 
Magossan tűndöklik a hideg klímákon.
Hevűl a Neméa sárga oroszlányja,
 
Mert súgárit a nap rá közelről hányja.
Kosztolányi Dezső: Nyár/ Negyven pillanatkép
Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben,
mikor kövéren sárgállik nyugalma
és sárga minden, mily hideg-fehéren
villan ezüst-szikrát a sárga szalma?
Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben
(részlet)
Június
Az érés dícsérete
Helyét gyümölcsnek adja a szirom.
A déli égen elterül a hőség.
A termő kor jön: érés, felelősség
és nem lehetek virág egy siron.
Csók-szirmom nem lesz, hogy csokorba kössék
a lányuk. Vinnem kell, amíg birom
a terheket és ha nevem leirom:
komoly szó kell elé, nem cifra bőség.
Csak néha jön, hogy szívem elbecéz
egy-egy derengő, árva, gyermeteg
emléket (mely úgy csillog, mint a réz
egy ó-kapun). Gyors nyári fergeteg
jön messziről. Szemem távolba néz
s tavaszt sirat s egy régi gyermeket.

Márai Sándor Négy évszak
(részlet)
Június

Júniusban mindig újra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltan, Scott kapitány körültekintésével, s oly gyanakodva, ahogy a lábadozó járni tanul. Néha csak a szomszéd utcába utazom, portakaróval, sétabottal és kézitáskával. Felébredek az idegen szobában, s a változás csodálatos kalandját bámulom, pislogó szemekkel, megrendülten és alázatosan.

[…]

Az előszobában is virágok állanak, befőttös üvegben, a szekrény tetején is csokrok virulnak, mintha állandóan menyegző lenne valahol, sikolyokkal, szivarfüsttel és rokoni csókokkal. Kissé bódultan élek e húsos érettségben, e nem egészen ártatlan testiességben, e júniusi, meleg és kitakart anyagiasságban.

Orchidea(fotó: Vimola Ágnes)

Orchidea
(fotó: Vimola Ágnes)

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
JÚNIUS
Fordul az Hold: fordul a kettős szív, s hány lest.
Hízelkedő szókban van proteusi test,
Sok fekete mérget gyakran sárga méz fest.
Orchidea(fotó: Vimola Ágnes)

Orchidea
(fotó: Vimola Ágnes)

Arany János: Toldi
(részlet)
Első ének
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
 
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
Petőfi Sándor: János vitéz
(részlet)
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.
BALATON
(gyűjtőoldal)

TENGER
(gyűjtőoldal)

USZODA
(gyűjtőoldal)

STRAND
(gyűjtőoldal)

NAPOZÁS
(gyűjtőoldal)

Reggel (fotó: Legeza Dénes István)

Reggel
(fotó: Legeza Dénes István)


Gárdonyi Géza: Június
(vers)

Fazekas Mihály: Nyári esti dal
(részlet)
Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furuglyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok.
Lengd be véle, gyenge szellet,
Sík mezőnk határait,
A juhász a nyája mellett
Hadd fülelje sorjait.
Míg az este bíborozza
A lement nap hajnalát,
Míg az ég becsillagozza
Szétterítve fátyolát,
Addig a menny földre hinti
Balsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.

Moha és hangya (fotó: Bálint Eszter)

Moha és hangya (fotó: Bálint Eszter)


Mácsai István: Júniusi csendélet
(festmény)
Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz
(részlet)
Nyílj ki, nyájasan mosolygó
 
Rózsabimbó! nyílj ki már,
Nyílj ki; a bokorba bolygó
 
Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
 
Hébe nektárt hint terád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge,
 
Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni
 
Véled e parányi kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
 
Rólad azt a drága szert! –
Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

 

Június

 

Május után Június (a Rák hava) következik, s egyházi nyelven „Szent Iván hava”, mivel a Keresztelő János (Lukács 1, 57–63) napja ebben a hónapban esik. Jánost a magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak, és így Jánosról nevezvén, vagy Joánról a hónapot, az Iván nevezet maradott rajta… A rómaiak Júniusnak mondották az ifjakról, a „junioribus” már említett kifejezés alapján.

Erre a hónapra esik „a Péter és Pál napja (június 29), amikor a hagyomány szerint Péter és Pál apostolok azon az egy napon ölettettek meg Rómában; Péter keresztre feszíttetvén fővel aláfelé, a Pálnak a feje vétetvén.”

 


Balázsovits Zsuzsanna: Június

Balázsovits Zsuzsanna: Június

Csukás István: Esti dal
(részlet)
Cirrog a tücsök este,
kinyílnak az estikék.
Ülök tömör ég alatt,
mint a vízben buborék.
Tóth Árpád: Geszetenyefa-pagoda
(részlet)
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Weöres Sándor: Kánikula
(részlet)
       Szikrázó
       az égbolt
aranyfüst a lég,
       eltörpül
       láng-űrben
a tarka vidék.
Gyurkovics Tibor: Nyár
Mint asztalon a sárga tál,
itt van a nyár, itt van a nyár.
Színültig rakva, gazdagon
beérő méreg, egy halom
virág, gomolyog, mint a füst
az illata, arany, ezüst.
Üvegpohár, hasadt gyümölcs,
Gauguin-csendélet, árva, bölcs.
És ikrasúlyú, sűrű méz,
azt hiszem ennyi az egész.
S külön kupacban egymaga,
a tűz, a víz, a réz, a fa.
Kányádi Sándor: Vadcseresznye
(részlet)
A bozótból ki-kilesve
piroslik a vadcseresznye.
Rigók, szajkók örömére
érik lassan feketére;
s hálából az ingyen-gazdák
szertehordják apró magvát.
Csokonai Vitéz Mihály: Impromtu egy cseresznyefa-levelet rágó hernyóra
Tavaszlott éltem bimbója,
De titkon rágván hernyója,
 
Korán hervadásra dűlt.
Hernyóm, kiben gyönyörködtem,
Pillangóvá vált előttem
 
S frissebb rózsákra repűlt.

Tó – Óbirod (fotó: Bálint Eszter)

Tó – Óbirod (fotó: Bálint Eszter)

[Érik, érik a cseresznye…]
magyar népdal
Érik, érik a cseresznye,
Bodorodik a levele.
Mennél jobban bodorodik,
Az én szívem szomorodik.
Irigylik a lányságomat,
Ezt a széles pántlikámat.
Bukorra kötöm a végit,
Úgy sétálok Bátán végig.
Irigyeim sokan vannak,
Mind a kutyák, úgy ugatnak.
Adjunk nekik hat napokat,
Hogy ugassák ki magukat!
Csokonai Vitéz Mihály: A szamóca
(részlet)
 
Illatja rozmarinnak,
Mézíze a fügének,
És a rukerc pirossa
Szájunknak és szemünknek
S orrunknak is mi kellő?
 
Hát még, ha egyesűlnek
E kedves érzések? —
Ímé, az ért cseresznye
Mely édes és piross is,
A sárgadinnye szagja
Nárdus, s az íze nektár:
A rózsa színe bíbor,
S illatja fínom ámbra.
Csoóri Sándor: Június forrósága
(részlet)

Nyárközép. Körös-körül kitartóan tüzel június. Bárhova lép az ember, túlzás nélkül azt hiheti: befűtött kemenceszáj előtt halad tovább. És rögtön azt is, hogy nincs vége a kemencének. Mindenfelé pörkölődik a fű, az akáclevél, s a porban talált sastoll is meleg.

Sokan elátkoznák az ilyen holttengeri napokat. Behúzódnak előlük az árnyékba, isszák védekezésül a sört, a hideg fröccsöket, és hűtik magukat gyors zuhanyokkal.


Balaton(fotó: Vimola Ágnes)

Balaton
(fotó: Vimola Ágnes)

Komjáthy Jenő: A nyár dalai
(részlet)
Hadd zengje más a méla őszt!
A nyár szerelme hév dalom.
Ujjongok: ez az én időm,
Én a nyarat magasztalom!
És a napot, a perzselőt,
Zenit napját üdvözlöm én;
Szivembe hull minden sugár,
Szivembül árad szét a fény.
Jékely Zoltán: Nyárelő hava
Ezüst berek, zöld víz, bolond madárdal,
ős asszony-illat: izzadt nyárfaszag,
s az égről tajték- s habfelhő fogával
vén csontokon az ifjú nyár kacag.
Horgászbotommal gázolom a tócsát,
tündérek várnak, vagy hideg halak?
Maroknyi, édes örökkévalóság,
egy pillanatra megtaláltalak!
Csoóri Sándor: Nyár-éjféli zápor
Lidérces szenvedéllyel vonult fölöttem át
 
a nyár-éjféli zápor.
Elégiákkal megrakott vonatok csattognak úgy,
 
ahogy a tonnás mennydörgések gördültek tova.
Kiálltam a fülledt teraszra bőrig ázni
s olyan volt ez a félnomád, félvad álom
 
mint a szerelem veled.
Testem egész hosszában éreztem a testedet
 
az égből lezuhogni.
Egy-egy hátraforduló villám tán alvajárónak látott.
Szabó Lőrinc: Hajnali rigók
(részlet)
Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
(bár az ablak alatt a fáknak
zöld korcsmáiba még alig ért,
még nem is ért uj fénye a napnak)
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vígadozásban a kerti rigók.
Petőfi Sándor: Az Alföld
(részlet)
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Petőfi Sándor: A négyökrös szekér
(részlet)
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Paál László: Tehenek a fák alatt
(festmény)
Tompa Mihály: A liliomok harca
(részlet)
Szép fehér liliom! a gondos természet,
Hóditó kecsekkel mért áldott meg téged?!
Ha te nem oly pompás diszköntösben járnál,
S nem volnál bájolóbb minden más virágnál;
Ha bűvillatodtól a méhe és lepke
Lábadhoz nem hullna, kéjtől részegedve:
Ellened az irígy féltékeny virágok,
Szép fehér liliom, nem ütnének pártot!
A szép virág ellen összeesküvének
Másféle liljomok: sárgák, tarkák, kékek;
E kevély teremtés egy nemzetség velünk!
Vagy mi nem liliom névvel neveztetünk?
És ő uralkodjék felettünk kevélyen…!?
Jertek, alázzuk meg!  –  igy zúgnak az éjben.
Ady Endre: Szent Junius hívása
Öreg és hűvös az én ajkam
S fejem körül lángol a Nyár
És Léda csügg az ajkamon.
Szent Junius, könyörülj rajtam.
Napszúrásként küldd rám a Vágyat,
Szájam friss gyermek-száj legyen,
Szamóca-ízű, illatos
Szája boldog, szép, szűz leánynak.
Öntözzem e szájjal csak egyszer
A Léda őszi szemeit:
Kigyul majd lelkünkben a Nyár
S jön az Óra nagy üdv-sereggel.
Becsókolnék Léda szívébe
Egy ékes nárcisz-ligetet
S mint kaland-útján egy Zeusz,
Befeküdnék a közepébe.
Babits Mihály: Nyár
(részlet)
 
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
 
Óh gyönyörűség!
 
Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség…
 
Óh gyönyörűség!
Weöres Sándor: Nyári este
(részlet)
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
Kuczka Péter: Egyetlenegy hársfa
(részlet)
Csak egyetlenegy hársfa kéne az ablakomhoz,
jóillatú, sürű,
és olyan boldog lennék, vidámságtól harangos,
boldog és egyszerű.
Csak jöjjön az az illat, a sarkáig kitárnám
éjjel az ablakot,

Vincent Van Gogh: Koronaliliom réz virágvázában
(festmény)
Boldizsár Erzsébet: Liliomok
(festmény)
Juhász Gyula: Nyár
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)
A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)
József Attila: Óda
(részlet)
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
József Attila: Nyár
(részlet)
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol –
vörös, de karcsú még a nyár.
Illyés Gyula: Nyári újév
(részlet)
1
Kánikulában buja rózsafáról
nyesi a szomszéd már a – hervadót.
Úgy szólnak – s abban is az elmúlásról –
hogy túlvigan rikongnak a rigók.
2
A bohó-piros, a híg-édes cseresznye
mellett már savanyú-mosolyú meggy.
Kettős ízükkel nyelvem az eszembe
azt juttatja: minden jó s rossz: elegy.
Antwerpeni festő: Ceres diadalmenete (A Nyár)
(festmény)
ifj. David Teniers: Aratási ünnep. „Brüsszeli búcsú”
(festmény)
Oszoli Piroska: Júniusi tél Norvégiában
(festmény)
ARATÁS

Tompa Mihály: Nyárban
(részlet)
Meg van áldva, felruházva
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.
 
Várjatok még, hadd viselje
 
A jó föld a koronát;
 
Melyet ugy is munkadíjúl
 
Az embernek odaád.
Hegyek, halmok tája zöldűl
Szőlőfának levelétűl;
Telik szemje drága nedvvel,
Melyet a szív óhajt, kedvel.
 
Bő szüret lesz, széled a bú …
 
A borsajtó csikorog;
 
Harsány zajtól riadoznak
 
A tetők, a hegysorok.
Csokonai Vitéz Mihály: Az aratás
(részlet)
Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek
 
Munkásokat széjjel zsibongva keresnek?
Mi az oka, hogy a mezőn köröskörűl
 
A Céres bérese kaszákat köszörűl?
Köszöntvén tudnillik a megőszűlt nyarat,
 
Sárga kalászi közt reménységgel arat.
Kis János: Aratáskor
(részlet)
 
A hajnal pirosra festi az ég táját,
Munkára serkenti az aratók nyáját,
S inti, hogy vegyék fel várt uzsorájokat.
Melly vidám orcával hagyják ott házokat!
Máris éles sarlót fog kiki markába,
S ropogva vágja azt az ért gabonába.
A kötöző nyomban követi ezeket,
S aranyszín kévékből rak hosszú rendeket.
A kepék sűrűen feltornyozva állnak,
S kedves mulatságot a szemnek formálnak.
A terhelt szekerek mennek csikorogva,
Lassú ökrök húzván csak alig mozogva.
Sok öreg és gyermek a tarlót elfedi,
S a szerteszét fekvő kalászokat szedi,
Míg végre a míves örvendő lármája
Hirdeti, hogy véget ért terhes munkája.


Hollósy Simon: Aratás után
(festmény)
Szinyei Merse Pál: Mező
(festmény)
Ess, eső, ess!
népköltés
Ess, eső, ess!
Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!
Mészöly Géza: Búzamezőn
(festmény)
Arass, rózsám, arass!
népköltés
Arass, rózsám, arass!
Megadom a garast.
Ha én meg nem adom.
Megadja angyalom.
Arattam, arattam,
Kévét is kötöttem.
A rózsám tarlóján
Meg is betegedtem.
Oszoli Piroska: Aratás
(festmény)
[A part alatt…]
népköltés
A part alatt
a part alatt,
három varjú kaszál,
három varjú kaszál.
Róka gyüjti,
róka gyüjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.
Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.
[Búza, búza, de szép tábla búza…]
magyar népdal
Búza, búza, de szép tábla búza,
Kihajlik az a váncsodi útra.
Kerek arcú, barna lány aratja,
Babájával keresztbe rakatja.
Búza, búza, de szép tábla búza.
Közepibe van hat liter pálinka.
Azé lesz a hat liter pálinka,
Aki azt a búzát learatja.
[Elvégeztük az aratást…]
magyar népdal
Elvégeztük az aratást.
Készülj, gazda, jó áldomást!
Gazdasszonyunk jó vacsorát!
Adjon isten jó éjszakát!
Székely Mihály: Becei aratás
(festmény)
Gittai István: Pipacs
(vers)
Macskássy Izolda: Pipacsok
(selyemkollázs)
Kabai László: Pipacsok
(festmény)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal