JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2014. december 20.Névnap: Teofil
    
 
Hónapok
NOVEMBER 2. – HALOTTAK NAPJA
 
Üres pad(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Üres pad
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Halottak napja

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

HALÁL
(gyűjtőoldal)
Halottak napja
Kosztolányi Dezső: Halottak
(részlet)
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.

Kereszt (fotó: Török Máté)

Kereszt (fotó: Török Máté)

Kosztolányi Dezső: [Itt fekszenek csodásan ők]
(részlet)
Ők a gyökér a mélybe lenn,
a messze nyugalomba,
de én az ág s még mozgok itt,
mint szélben a fa lombja.
Kövér, bozontos hantjukon
lakodalmas enyészet,
holtukba halhatatlanok,
derűsek és egészek.

Pilling János: A búcsú méltósága. A holttesttel való méltó bánásmód kérdései
Halotti beszéd és könyörgés
(Pais Dezső olvasata)
(részlet)

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. "Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz."

Halotti beszéd és könyörgés
(Benkő Loránd olvasata)
(Pray-kódex, 1200 körül)
Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk.
Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüküt, Ádámut, és adutta
vola neki paradisumut házoá. Es mend paradisumben volou gyimilsiktül
mundá neki élnie. Héon tilutoá üüt igy fa gyimilsétül. Gye mundoá
neki, meret nüm eneik. „Isa, ki nopun emdül oz gyimilstüül, halálnek
haláláal holsz.” Hadlává holtát terümteve istentül, gye feledevé.
Engede ürdüng intetüinek, és evék oz tilvut gyimilstüül, es oz
gyimilsben halálut evék. Es oz gyimilsnek uly keserüü volá vize, hogy
turkukat migé szokosztya vola. Nüm heon mugánek, gye mend üü fojánek
halálut evék. Horoguvék isten es vetevé üüt ez munkás világbelé, es
leün halálnek és pukulnek fesze es mend üü nemenek. Kik ozuk? Miü
vogymuk. Hugy és tiü láttyátuk szümtükkel. Isa és nüm iggy ember
mulchottya ez vermüt. Isa mend ozchuz járou vogymuk Vimággyuk uromk
isten kegyilmét ez lélikért, hugy jorgossun üü neki es kegyiggyen es
bulsássa mend üü bünét. Es vimággyuk szent achszin Máriát és boudug
Michael archangyelt és mend angyelkut, hugy vimággyonok érette. Es
vimággyuk szent Péter urot, kinek odutt hotolm oudonia es ketnie,
hugy ougya mend üü bünét. Es vimággyuk mend szentüküt, hugy legyenek
neki segéd uromk szine eleüt, hugy isten iü vimádságuk miá bulsássa üü
bünét. Es szoboducha üüt ürdüng ildetüitül es pukul kinzotujátul, es
vezesse üüt paradisum nyugalmábeli, es oggyun neki münyi uruszágbelé
utot es mend juoban reszet. Es keássátuk uromkhuz chármul: Kyrie
elesion!
Szerelmes brátim! Vimággyomuk ez szegin ember lilkiért, kit ur ez
napun ez homus világ timnücébeleül mente, kinek ez nopun testét
tümettyük, hogy ur üüt kegyilméhel Ábraám, Izsák, Jákob kebelében
helhezje, hugy birságnop jutva mend üü szentii es ünüttei küzikün
jou feleül jochtotnia ileszje üüt. Es tiü bennetük! Clamate ter:
Kyrie eleison!

Megtartó emlékezet (fotó: Moizes Gábor)

Megtartó emlékezet (fotó: Moizes Gábor)



Ómagyar Mária-siralom
(részlet)
Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!

Fény(fotó: Vimola Ágnes)

Fény
(fotó: Vimola Ágnes)

Biblia – Jn 6, 37–40– Beszéd az élet kenyeréről
Szent István Társulati Biblia

„Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."

Biblia – Róm 5, 1–11 – Békesség Istennel
Szent István Társulati Biblia

Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében. Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Pázmány Péter: A római anyaszentegyház szokásából minden vasárnapokra és egynéhány innepekre rendelt evangeliomokrúl prédikációk…
(részlet)
Az halálrúl

Akik a halál képét írták, formáját úgy rendelték, hogy abból megismértetnék mindnyájunk állapotja. Szem nélkül írván a halált, azt példázták; hogy a halál méltóságra nem néz: személyválogatás nélkül pápát, császárt, ifjat, vént, szegényt, boldogot egyaránt elviszen. Fül nélkül írván, ismértették; hogy senki könyörgését, supplicálását, sívását, rívását elő nem vészi: a bölcsek okoskodásit, az ékesen szólók hitetésit, a prókátorok mesterséges fogásit fülébe nem ereszti: senki óhajtása, senki jajgatása, senki könyörgő vagy hízelkedő szava nem fog rajta. Mezítelen írván, jelentették; hogy semmi szépségen és gazdagságon nem kap: senki kincsét és ajándékát bé nem veszi. Végezetre kezében egy nagy kaszát vágólan írván, és a mellé ilyen mondást függesztvén: Senkinek nem kedvezek; arra mutattak, hogy valamint a kaszás a füvekben válogatást nem tészen, hanem, noha egyik magasabb a másiknál, egyik szebb a másiknál, de egyaránt mind levágja, egy rakásba hányja: úgy a halál nem nézi, hogy emez hatalmasb vagy gazdagb, szebb vagy ifjabb, erősebb vagy bölcsebb: hanem egyenlőképpen lekaszál, földhöz vér, és oly egyarányúvá tészen mindeneket, hogy a holt csontok között megválogatható különbsége nem marad az embereknek. Azért végezésből ment ki: változatlan és múlhatatlan törvény, hogy egyszer mindnyájan meghaljunk.

Pére Lachaise temető - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes
                    István)

Pére Lachaise temető - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Derkovits Gyula: Régi temető
(festmény)
Csók István: Sokác temető
(festmény)

A budakalászi régi temető (fotó: Legeza Dénes István)

A budakalászi régi temető
(fotó: Legeza Dénes István)

Pére Lachaise temető - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes
                    István)

Pére Lachaise temető - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A halottak hónapja

A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket.



Juhász Gyula: Temető
(részlet)
A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila őszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.
Balázsovits Zsuzsanna: Temető

Balázsovits Zsuzsanna: Temető

Arany János: Temetőben
(részlet)
A holtak álmai felett
Szépen virúl a kegyelet
 
E nyúgalom-hazában;
Hűs a berek és zöld a hant:
A hála műve megfogant,
 
S tovább tenyész magában.
Radnóti Miklós: Temetőben
(részlet)
Halottaival úgy bánik e föld,
ahogyan kimenős matrózok
a kocsmák poharával,
ha felforr bennük a nyelt rum:
hosszan nézegetik,
aztán odacsapják!
Igy bánik a testtel e föld is.
Kosztolányi Dezső: A velencei temetőben
(részlet)
Az ismeretlen temetőben
én, ismeretlen, kósza lélek,
keresztek közt, gyászdalt dalolva
virágosan megyek az éjnek,
s sírok: ki tudja, miért, miért nem?
Megsápadtam, míg ideértem.
 
Budapest három legnagyobb temetője
(tanulmány)
Tóth Vilmos: A Farkasréti temető története
(tanulmány)
Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető I.
(tanulmány)
Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető II.
(tanulmány)
Séta a Kerepesi temetőben
(fotók)
Karinthy Frigyes: Gondolatok a Kerepesi temetőben
(esszé)
Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben
(részlet)
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének
A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
A Házsongárdi temető
(fotók)

Házsongárd Kolozsvár, Románia)(Fotó: Konkoly-Thege György)

Házsongárd Kolozsvár, Románia)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Dsida Jenő: Sírfelirat
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
Dsida Jenő: A sötétség verse
Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Dsida Jenő: Temetőben
(részlet)
Köröttem csend – és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

A hazai halottkultusz múltjából itt annyit mégis el kell mondanunk, hogy a temető (cinterem) valamikor körülvette a templomot. A halottat a gyászházból vagy a templomba, vagy csak a templom előcsarnokába (limbus) hozták. Itt folyt le a temetési szertartás, búcsúztatás, innen vitték és hantolták közeli sírjába. A szertartás alatt, máshol közvetlenül a temetés után vagy a templomajtóban, vagy a halott sírjánál osztották ki a megholt üdvösségéért való imádság fejében a koldusok, ispotálybeliek: betegek, elhagyott öregek között a gyászoló család ajándékát, főleg kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát. Egyes helyeken a halottas házban ült tort a meghívott szegények, koldusok, félkegyelműek ünnepélyes megvendégelése előzte meg. Olykor a halott végrendeletében is meghagyta az alamizsnaosztás idejét és mértékét. Ezt a hátramaradt élők lelkiismeretesen teljesítették is, mert féltek, hogy halottjuk lelke hazajár.

Berzsenyi Dániel: A temető
(részlet)
Látom hangyabolyi míveidet, világ!
Mint szórja s temeti a nagy Örök keze,
Látom, hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz
 
Sírod partjain és porán.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenegyedik szín
A bábjátékos:
Én a komédiát lejátsztam,
Mulattattam, de nem mulattam.
A korcsmáros:
Kiitta mindenik borát,
Vendégeim, jó éjszakát!
A kisleány:
Kis ibolyáim mind elkeltek,
Majd újak síromon teremnek.
Cigányasszony:
Jövőjét vágyta látni minden:
S szemét behunyja most ijedten.
Ady Endre: A Halál lovai
(részlet)
Holdvilágos, fehér uton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájokat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.
Ady Endre: A csontvázak katedrálisában
(részlet)
De épít dúlva a Halál
Tetem-téglákkal föl az Égig
S mindig közelebb s közelebb,
Bajtárs s rokon csontjával épít.
Óh, szörnyü csont-katedrális
S nekrológ-hozó minden reggel,
Nemsokára térdelhetek
Csupa-csupa idegenekkel.
Aba-Novák Vilmos: Sirató asszonyok
(grafika)
Faludy György: Haláltánc-ballada
(részlet)
„Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög: –
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn – én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!”
– Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Weöres Sándor: Négy évszak
(részlet)
Haláltánc
Amíg éltem, gazdag voltam,
parádésan furikoltam.
Osztozkodnak sok ruhámon,
nincs egy veszett pityke rajtam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, szegény voltam,
répát faltam nyomorultan.
Egyszer csak a répadombról
az árokba legurultam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Reviczky Gyula: A halál
(részlet)
Egy tegnap, egy ma s egy holnap megint:
Igy halnak sorban ismerőseink.
Ellenség, régi s uj barát vegyest
Ez úton hagynak el, jegyezd meg ezt!
Ady Endre: Sírni, sírni, sírni
(részlet)
Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

A református egyház számára nem hivatalos ünnep ez a nap, de már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mivel együtt élünk római katolikus és más felekezetű testvérekkel, nem beszélve arról, hogy akarva, nem akarva kivételes dátumnak tekintik csaknem mindenütt maguk a református gyülekezetek is. Ezért hangsúlyozni kell: igen jó alkalom arra, hogy az elköltözött szentek (hiszen minden hivő szent az Úr Krisztus érdeme által) halálával és halál utáni életével, illetve a kárhozattal kapcsolatosan a tiszta szentírási tanítás prédikáltassék. Tehát a „minden szentek” nemcsak a kiemelkedi kegyes atyákra vonatkozik, hanem valamennyi keresztyénre, akár Korinthusban (1Korinthus 1, 2), akár a saját gyülekezetünkben. Az elköltözött szentekre (szülőkre és gyermekekre, testvérekre és rokonokra vagy bárki másra) emlékeznek az életben lévők, s közben a saját végükre is tekintenek az élet-halál Urának orcája előtt.

Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)
Holtak tisztelete

A megholtak iránti kegyelet legvégső gyökérszálai is a vallásos érzés azon legmélyebb rétegébe nyúlnak le, ahol minden metafizikai sejtés és sóvárgás a maga őseredeti, fejletlen állapotában még alig egyéb, mint a hazajáró lelkek ki nem engesztelt haragjától való félelem.

Erre vall a legtöbb temetkezési és egyéb halott-tisztelési szertartás, amely utóbb, a vallásos érzület tisztultával, változó jelentést nyer s mind magasztosabb szimbólummá szellemül át. A régi nyers síri áldozat a fejlődő gazdasági élet követelményeivel is alkura lép, amint a hasznossági elv mind nagyobb tért foglal az idő haladtával egyre előrelátóbbá s ezzel együtt takarékosabbá fejlődő emberiség életében. Ősi halott engesztelő áldozatok költséges, sőt pazar bősége helyébe mindinkább csak azok árnyéka, képviselete, puszta jelzése lép. A legszembetűnőbben például a kínaiaknál, akik még ma is vele adják a halottal mindazt, amit hajdan: csakhogy valaha „in natura” rótták le a köteles áldozatot, ma pedig beérik azzal, ha annak selyempapírból kinyírt apró másolatait zárják az elhunyt koporsójába.

Kosztolányi Dezső: Halottak napján
(részlet)
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.
Őszi temető(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Őszi temető
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Ady Endre: Halottak napján
(részlet)
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz' percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
— Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Illyés Gyula: Halottak napja
(részlet)
Halottak napján jöttem én a földre
a szép hajóval. Izgatottan-félve
várom mindegyik év
tél-fordulóján, hogy visszajön értem,
jő fényesen, hogy fölvegye az éjben
elveszett gyermekét.
Reményik Sándor: Halottak napja
(részlet)
Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetőbe' jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.
Faludy György: Halottak napja
(részlet)
Elnéztem régen, ahogy nagy sorokban
indult a temetőbe a menet,
őszirózsával, könnyekkel, szatyorral,
hogy a holtakkal beszélgessenek.
Volt, aki apró széket vitt magával,
a másik ásót vagy kis gyermeket,
– az enyimek széthulltak a világban –
most nézem őket s elkeseredek.
Reviczky Gyula: Halottak napján
(részlet)
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.

Pilinszky János: A tél küszöbén
(részlet)

És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel.

A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
(részlet)
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Elhagyott sír(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Elhagyott sír
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz
(részlet)
Ha meghalok majd, mélyre ássatok,
gyarló valómban meg ne lássatok,
ködként inogjon eltűnt társatok
s nekem, szegénynek, megbocsássatok.
Ne nézzétek karomat-térdemet,
csak szándokom és ne az érdemet,
mi vérzik és fáj most mellem megett,
azon lehet akkor megmérnetek.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
(részlet)
Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Juhász Gyula: A halálhoz
(részlet)
Reménytelenség menedéke,
Álmatlan álom, szende béke,
Téged remegnek és remélnek.
Halál: te vagy az örök élet.
Weöres Sándor: Az élet végén
(részlet)
Talán
a haldoklás majd ébren szembesít
minden mulasztás terhével. Talán
az álmon túli csöndben ébredek.
Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben
(részlet)
November
A holtak dícsérete
Meghaltunk, testvér, valamennyien.
Csak ők élnek még, ők, a régi holtak.
A néma ablakok sora kiholt, vak:
Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen?
A holtak este csillagot csiholtak
fölénk, a kegyelet rajtunk pihen:
egy csillag ég minden fájó sziven
s világít minden zártredőnyű boltnak.
Tompa Mihály: Halottak emlékezete
(részlet)
A hős ifjú koszorúval, sebekkel,
A test-halomból délcegen kilép;
Jön a testvér, barát s a mátka; felkel
Ki elveszett, s nem tudni hol?  mikép?
 
Meghalni a sors akit hova vitt:
 
Föld és tenger kiadja holtait.
Dsida Jenő: Sárba zuhan a nap
(részlet)
Harangok szólnak, engem temetnek,
nedves sírokban holtak nevetnek;
bizony mondom, egy szép napon
sárba zuhan a nap.
Apám is meghal, fiam is meghal,
a színek ordító rendje is meghal
s görnyedt háttal a kusza vonalak
értelmét keresem.

Elhagyott sírok(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Elhagyott sírok
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Kosztolányi Dezső: Azokról, akik eltűntek
(részlet)
A távozók
elvitték a lelkem darabjait,
csak én maradtam itt
és most a hit
porukkal egy lett, mint avitt
ruhájuk és széthullanak ama szók
és szájukon is megrohadt, amit
adtam nekik, a csók.
Ágh István: Halottak napjára
(részlet)
Korán megmutattad földalatti képemet
halálfélelemtől messze látó képzelet!
De élve maradtam. Talán nem tűnhettem el
éretlenül, ifjúságtól üresen.
A hazám sapkával, fellegekkel beföd,
gyertya és árvaság nem ég koponyám fölött.
A szilánk megnyugszik, a húsomba beletört.
Cipőmre agyagból magas sarkot ver a föld.
Parti Nagy Lajos: Emlékmű
(hanganyag a szerző előadásában)
Rakovszky Zsuzsa: Halottak napja
(részlet)
Négy gyertyaláng lobog, négy könnyű lélek
a kinti-benti sötétség határán.
Megcsukló hangtalan nyelvek beszélnek.
A mustárospohár vastag fala a párkány
fájára halvány sugárküllőket vet.
Az ablak most láng-kettőző tükörlap:
nem látni a diófa lombjai közt a perzselt,
száguldó fellegek füstjét, a csorba holdat…
Rakovszky Zsuzsa: Halottak napja
(hanganyag a szerző előadásában)
Bertók László: Halottak napja
(részlet)
Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.


Sétány(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Sétány
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben
(részlet)
Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
Babits Mihály: Ősz és tavasz között
(részlet)
Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki…
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
Petri György: Búcsúzás
(részlet)
S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,
drága hónapok ékköve ragyog
még káprázó, boldog szemem előtt,
ajándék minden reggel, délelőtt,
kiélvezem a maradék időt,
mint ínyenc a húsos cubákokat
– csontig lerágom végnapjaimat.

Dömötör Tekla: A népszokások költészete. IV. A szokások költészetének párbeszédes formái
(részlet)
A rituális költészet és a tragikum. Siratóénekek

A siratóénekek általános sajátossága, hogy a sirató személy egyszerre siratja az eltávozottat és saját magát is, elpanaszolja azt a veszteséget, amely a haláleset következtében őt magát érte.

A siratóének mindig egyes szám első személyben szól és tragikus monológnak tekinthető. Egy-egy tragédia néha – éppúgy, mint a siratóének – az elhunyt hős tragikus sorsának felidézését tartalmazza.

A szertartásos siratás az emberi sorssal szembeni általános tehetetlenséget is kifejezi, melyet minden kultúra gondosan kialakított szertartásos cselekményekkel és szövegekkel igyekszik elpalástolni, olyan rítusokat hajtva végre, melyeket az elhunytak (vagy az élők) szempontjából fontosnak tartanak. Ezek azonban éppúgy, mint a rituális cselekmények és varázsszavak oly sok más csoportja, pszichológiailag hasznosak csak, mert azt a látszatot nyújtják, mintha a teljesen reménytelen szituációban is képes lenne a közösség valamit tenni. A drámai összeütközés szemszögéből nézve, az igazi tragikum nem az „áldozati bárány” témánál kezdődik, hanem ott, amikor a hős, az áldozat a kitűzött célért önként pusztul el.

A rituális siratás és a dráma kapcsolatára ismét szép példákat hozhatunk fel a régebbi magyar irodalomból. A Mária-siralom műfaja pl. Európa-szerte egyaránt létezik a középkortól a dramatizált passión belül, és találunk önálló, lírai hangvételű Mária-siralmakat is. A Mária-siralmaknak a tragédia kialakulásával való szoros kapcsolata különösen a középkori olasz dráma fejlődésében feltűnő.

Dömötör Tekla: Magyar népszokások
(részlet)
Temetés

A temetési rítusok általában konzervatívabbak, mint más szokások, és igen ősi hiedelemelemeket is tartalmaznak. Az egyházak azonban igen szigorú büntetéseket szabtak azokra, akik pogány módon temetkeztek, úgyhogy a temetkezés pogány rítusai eltűntek, a halottakhoz fűződő hiedelmek viszont rezisztensebbek voltak, mint a látványos cselekmények. Feltehető, hogy akár a rokon népek, a honfoglaló magyarok is hittek abban, hogy az embereknek többféle lelkük van, s ezek közül egy a halál után útnak indul. A régi magyarok varázslóinak egyik fontos feladata bizonyára az volt, hogy a halottak lelkét új otthonukba vezessék. Ezek a képzetek a népi tudatból eltűntek, csak bizonyos nyelvi formákból következtethetünk a „többes lélekhit” egykori formáira.

[Idelátszik a temető széle]
Magyar népdal
Idelátszik a temető széle;
Abba nyugszik az én szemem fénye.
A koporsó öleli helettem.
Most tudtam meg, milyen árva lettem!
Radnóti Miklós: Ősz és halál
(részlet)
Hány súlyos őszt és hány halált,
halálok vad sorát értem meg eddig én!
a süppedő avar szagával mindig
tömjén is száll felém.
Vas István: Húsvéti ének a testről
(részlet)
Ifjú nő a sírban, ifjú rügy az ágon,
Tavaszi szél fújja, virágom, virágom.
Tavaszi szél… messze földek illatával
Csábított hajdan, most fiatal halállal.
Jobb volna sötétbe elomolni, mint te,
Hullani a mélybe, teveled egy szintre,
De az a forma, mely odalent enyész el,
Ragyog idefönt is örök epedéssel,
Fű, fa, virág, tavasz színe tőle tüzel,
Az tudja, mi a test, aki árnyat ölel.
Petri György: In memoriam Hajnóczy Péter
(részlet)
Meghalt egyszeri, egyszerű barátom,
e hánykolódó földön sose látom,
mert meg nem adja a féltékeny föld,
hogy íly magábólvalót visszaküld.
Juhász Ferenc: A halottak éposza
(részlet)
A halottak felkiáltanak.
 
A halottak néven szólítanak.
 
A halottak
jégvirág-kezükbe szorítják homlokomat.
 
Körűl-nyüzsögnek tekintetükkel,
 
mint vízbe-dugott lámpát
a halak.
 
Kék, zöld, dohányszínű, kráteres-fekete,
 
arany-sziklás, görögdinnyebél-piros
 
szemek lebegik
körűl csoportosan
 
és magányosan,
sárga-uszályú meteorkőként elúszva,
 
nekiütődve,
sugarukat csápként visszahúzva,
nagy éjben virrasztó,
 
ragyogást izzasztó,
 
kettős-udvarral világító szívemet.
Rakovszky Zsuzsa: Kettőstudat
(részlet)
Mint akit álmában már-már beért
 
a gyilkos, reszkető kezem hiába zárat,
rést keresgél a lét falán, s egyszerre épp
 
itt benn, az én agyamban nyílik a vészkijárat.
Most hallom csattogni a habverőt,
 
csörögni az edényt egy rég fű-benőtte konyhán.
Szilánkká omlott nagytükör előtt
 
ruhát cserél a két rég holt kamasz rokonlány.
Hárslomb alatt, anyám mellén fejem,
 
az állott, mézsűrű melegben félig alszom.
Még hallom, egy öreg hang részegen
 
bizonygatja anyámnak, hogy szebb, mint a menyasszony.
Úgy vegyül a leszálló éjszaka
 
a kezdet és reménység világos évszakával,
mint a forró olaj nehéz szaga
 
az ázott kert üde, kesernyés fűszagával.
Elhágy az Egy, ezerré szétesem,
 
porom majd ott kereng még a hűlő Föld porában.
De mindig ott vagyok négyévesen,
 
míg a világ világ, nagyanyám udvarában.
Rakovszky Zsuzsa: Kettőstudat
(hanganyag a szerző előadásában)
Berzsenyi Dániel: A halál
(részlet)
Oh, de mitől válunk olly nehezen?
 
Mi tündér báj vonz úgy magához,
Hogy mennyei lelkünk ne siessen
 
Eredete dicső honjához?
Radnóti Miklós: És kegyetlen
(részlet)
Sokan haltak meg és hirtelenül
s álmainkban, ha sokat vacsorázunk,
halljuk, hogy sírjuk alatt harsogva
nő a köröm még és szisszenve a szőr.
Petri György: Mosoly
(részlet)
Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –
az erkélyen reggelente leszívott
első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,
és egy kazánház tekergő csövei
burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
HALLOWEEN
(gyűjtőoldal)
Gaál Zoltán: November I.
(fotó)
Gaál Zoltán: November II.
(fotó)
Stekly Zsuzsa: Halottak napja
(tűzzománc)
Temető - Örményország (Fotó: Legeza Dénes István)

Temető - Örményország (Fotó: Legeza Dénes István)

Körösfői-Kriesch Aladár: Halottak napja
(festmény)
Temető
(Malonyai Dezső: A magyar nép művészete I./ A kalotaszegi magyar nép művészete)
Baka István: Halottak napja
(vers)
Lyka Károly: A temető művészete
(tanulmány)
Amilyen a rítus, olyan a közösség. Beszélgetés Polcz Alaine pszichológussal a tudatos életről és a halál tudatáról
Meteóra (Görögország)(Fotó: Konkoly-Thege György)

Meteóra (Görögország)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Halottak napja

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal