Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A magyar kerámiaipar meghatározó tudósa, GROFCSIK JÁNOS (Pápa, 1890. júl. 20. – Budapest, 1977. jan. 6.) már vegyészmérnöki tanulmányai során megkedvelte a kerámiát, nem kis mértékben neves professzora, Wartha Vince hatására. A kerámiának és rokonterületeinek technológiáját oktatta a Felső Ipariskolában, majd a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetben a kerámia- és üvegipari anyagvizsgálatokat irányította. 1928-ban megbízták a már több, mint egy évtizede üzemen kívül álló Városlődi Kőedénygyár újraindításával. 1939-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat (Drasche) központi laboratóriumának lett a vezetője. Itt kezdte meg azt a rendkívül jelentős kutatómunkát, melynek célja az volt, hogy az addig kizárólag empirikus és csak hagyományos receptúrák alapján dolgozó kerámia ipart tudományos alapokra helyezze. Tevékenysége olyan sikeres volt, hogy 1945-től ő lett a vállalat vezérigazgatója. A II. világháború után szakterületén részt vett a nagy iparfejlesztési, korszerűsítési programokban. 1952-ben kinevezték a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanárává.

Számos szakkönyv szerzője volt; a legjelentősebbek: A kerámia elméleti alapjai, A mullit képződése, szerkezete és jelentősége, valamint A magyar finomkerámia ipar története.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [Dr Grofcsik Elemér])