Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A radiológia jeles kutatója, az első egyetemi előadónő Magyarországon, GÖTZ IRÉN JÚLIA (Mosonmagyaróvár, 1889. ápr. 3. – Ufa, 1941. ?) matematikát, fizikát, kémiát és filozófiát tanult a budapesti tudományegyetemen, 1909-ben Summa cum laude vegyészdoktor lett. Megalakulásától, 1908-tól aktív tagja volt a radikális Galilei-körnek. Az 1911/12-es tanévben ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol Madame Curie rádiumlaboratóriumában képezte magát tovább. Hazatérte után nem folytathatta elkezdett kutatásait; a Tangl Ferenc vezette Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson alkalmazták fizetés nélküli segédvegyészként. 1913-ban lett Dienes László szociológusnak, a KMP egyik alapító tagjának felesége. A Tanácsköztársaság alatt kinevezték a tudományegyetem elméleti kémia előadójának – ő lett az első nő Magyarországon, aki egyetemen taníthatott. A Tanácsköztársaság bukása után férjével és újszülött gyermekével menekülésre kényszerültek: az emigráció során először Bécsben, majd Kolozsváron telepedtek le. Romániában élelmiszerkémiát tanított és 1927-ben itt szerezte meg a fizikai tudományok doktora címet. A harmincas években a család a Szovjetunióba települt át. 1931-38 között Götz Irén a moszkvai Nitrogénkutató Intézet tudományos osztályvezetője volt. 1941-ben koholt vádakkal letartóztatták; a börtönben kapott tífuszban halt meg.

Götz Irén tudományos munkássága csak töredékesen ismert. Doktori disszertációjában Rutherford elmélete alapján finomította a Curie laboratóriumban alkalmazott mérési eljárásokat. Párizsban a rádium béta-sugárzásával foglalkozott. 1912 és 1919 között Gróh Gyulával publikált állatélelmezési és fizikai-kémiai tárgyú tanulmányokat. Kolozsváron oldatok molekula- és iondiffúziójáról írt értekezéseket. 1921-ben pozitivista tudományfilozófiai nézeteiről tett közzé tanulmányt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudománytörténeti Intézet)