| ||||||||||||||
Gerlóczy Gedeon emléktáblája a XI. kerületben, Budapesten
(fotó: Sudár Annamária)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
A modern magyar építészet jeles alakja, GERLÓCZY GEDEON (Budapest, 1895. jún. 28. – Budapest, 1975. júl. 30.) híres orvos-dinasztiából származott, de ő a családi hagyományt megtörve a budapesti Műegyetemen és Münchenben folytatott mérnöki tanulmányokat. Életének érdekes momentuma, hogy 1919-ben megvásárolta a megsemmisítésre szánt Csontváry képeket és ezzel megmentette őket az utókor számára; ezek képezték később a pécsi Csontváry Múzeum alapját. Építészi pályája olyan állami megbízásokkal indult, mint a salgótarjáni rendőrkapitányság illetve a debreceni csendőrparancsnokság épülete. Ezeknél, a kor szokásainak megfelelően, történeti stílusokat idézett fel. Első modern épülete a híres Napraforgó utcai lakótelep (Budapest II. kerülete) számára készült. A harmincas években intenzíven foglalkozott a kórházak, egészségügyi intézmények építésének elméletével és megtervezte az első többemeletes kórház-központot, az OTI Baleseti Kórházát – addig ugyanis Magyarországon a pavilon rendszerű kórházépítés volt szokásban. Ő tervezte a Madách Színházat (később Madách Kamara, jelenleg Örkény Színház), valamint a Belváros egyik legnagyobb modern bérház-csoportját, a Petőfi Sándor illetve Párisi utca felé 3 bejárattal és összekötő passzázzsal. A magánirodák megszüntetése után az IPARTERV tervezője lett nyugdíjazásáig. 1963-ban harmadmagával megnyerte a budapesti orvostudományi egyetem elméleti tömbjére kiírt pályázatot.
|
|
|
|
Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz
|
Negyvenéves elmúlt Kosztka Mihály Tivadar okleveles gyógyszerész, amikor elindul meghódítani a mindenséget. Tanul. A kötelezőből keveset, a lényegest hamar. München, Karlsruhe, Párizs. Itália. És újra és újra a Kárpátok bérceihez zarándokol, keresi a nagy motívumot.
Fin de siècle: az utolsó boldog békeévek. Alacsonyan füstöl a nap Európa egén. Kosztka Mihály Tivadar saját naprendszerében száguldozik: Szicília, Athén, Jajce, Trau, Szigetvár, Hortobágy, a Kárpátok; és Amszterdam, Brüsszel, London, Párizs, Madrid, Hispánia – Gibraltárig. Tengerre száll; s amikor a roppant hajót égre dobáló viharban a rémült utasok életben maradásukért fohászkodnak, és kezűket tördelve bolyonganak a fedélzeten, Tivadar, a festő – hátára kötözött festőládájával – kabinjába tér, ágyára fekszik, s mélyen, nyugodtan alszik: Isten nagy feladatra jelölte őt ki, halandó lelke nem pusztulhat a viharos tengeren, a kiválasztottnak nem hullik így le csillaga. Alszik: festményeiről álmodik.
És megérkezik Betlehembe; Jeruzsálem Panaszfalát, Baalbek romjait, az Olajfák hegyének ciprusait csodálja, bámulja a cédrusokat.
Hatezer év sűrűsödik a tekintetében.
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |