JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2014. október 23.Névnap: Gyöngyi
    
 
Hónapok
FARSANG
 
Maszk a velencei karneválon (Olaszország)(fotó: Konkoly-Thege
                            György)

Maszk a velencei karneválon (Olaszország)
(fotó: Konkoly-Thege György)

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)

Az ókori népek tavaszünnepének, főleg a római szaturnáliá-knak hagyományaiban gyökerező, de a germán Hold s a szláv Perchta ünnepével is megtetézett szokás- és hagyománykör az európai népeknél továbbélt. A téli napforduló után tartott téltemető-tavaszkezdő ünnepségek az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé szorult. Mivel azonban a húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdő napja, a hamvazószerda is ennek megfelelően – jó egy hónapnyi eltéréssel – változik. Az előtte levő időszak, a farsang húshagyókeddel végződik. E napnak német neve Fastnacht (böjtelőéj) volt. E szó bajor-osztrák szájon annak idején Vaschanc, ebből pedig nálunk fassang, majd farsang lett. És ez lett a neve a vízkereszttől, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig terjedő, rövidebb-hosszabb időszaknak is.

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
vagyis
A dámák diadalma a fársángon

Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,
Ki látván a dámák bajos állapotját,
Carnevál s az ifjak ellen feltámada,
S diadalmat is nyert pártára únt hada.
Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek,
Amillyet nem láttam, miolta csak élek,
Amillyet nem említ semmi istória,
Meg nem merne tenni maga a francia:
Miként insurgála amazon módjára
Egy nagy dámatábor Carnevál hadára.
Vajha méltóképpen le tudnám rajzolni,
Millyen vitézséggel tudtak ők harcolni,
S miket vittek véghez felforrott mérgekbe. –
Hát férhet illy harag angyali szívekbe?
Igazán, hogy minden századnak a végén
Nagy dolgok esnek meg a főld kerekségén! –
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(diafilm – Neumann-ház)
FARSANG
(gyűjtőoldal)
Farsang – Magyar néprajzi lexikon
(szócikk)
Tompa Mihály: Farsangban
(részlet)
Mint a szélvész, repűl a szánka
A csillogó fehér havon;
Virgonc ifjakkal ülve rajta
Sok szép menyecske s hajadon.
Farsangol a világ! kinek nincs:
Feleséget keresni jő;
Mellőle megszökik, kinek van …
Oh boldog farsangi idő …!
Regelő hétfő
Farsangi köszöntő – Magyar néprajzi lexikon
(szócikk)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
Farsang

A vízkeresztet követő vasárnapokat az Érdy-kódex így nevezi meg: első menyegzős vasárnap, másod menyegzős vasárnap, harmad menyegzős vasárnap, meg a többi, vagyis amikor az Egyház nem tiltja a menyegzőket. Ezeket természetesen nem ezeken az Úrnak szentelt vasárnapokon tartották, de a szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Ezzel meg is könnyítette a híveknek az időbeli tájékozódást. Ennek maradványa, hogy a szegedi, továbbá a kalocsai nép hagyományosan így nevezi meg a farsang vasárnapjait: első vasárnap, második vasárnap, harmadik vasárnap, meg a többi. Az utolsó a farsangvasárnap, húshagyóvasárnap, amelyről majd bővebben is szólunk.


Kovács Aranka: Farsang / gyermekrajz

Kovács Aranka: Farsang / gyermekrajz

Takáts Gyula: Farsangi versezet
(részlet)
Csokonai kaposvári szoboravatására
Ám a nagyúri karnevál felett
akkor is láttalak titeket
s mely olyan komoran volt vidám,
átírtam pukkasztó eposzba azt,
abba a farsangba is festve tavaszt…
Dorottya!… Hajnallá derülve
azóta és most is itt lebeg.
Maradjon örökre ifjú bennetek.
Csokonai Vitéz Mihály: A tél
(részlet)
Múlattat-é olyan mismás gyülekezet,
 
Melyet oda tánc, bor s nem barátság vezet?
Mert kit baráttá tesz a bál tánca s bora,
 
Az nem barát, hanem csak pajtás s cimbora.
De a tánc?… Hát úgy jő vissza egészségünk,
 
Ha előbb a táncba elvész frisseségünk?
S úgy vidít meg a bor, ha délig hortyogva
 
Fekszünk krápulába virradtától fogva?
Úgy megy majd gyomrunkban jól a concoctió,
 
Ha mind dosztig esszük a bálba, ami jó?
Igaz, van recipe: megterhelt és heves
 
Gyomrunknak új erőt ád a korhel-leves;
S a nemalvás után jólesik az álom,
 
Lehet másnap estig aludni. – Sajnálom! –
Osztán a bál nem áll csupán dobzódásba,
 
Evésbe, ivásba, táncba, ugrálásba:
Ha az ember magát ilyekbe nem ártja,
 
Van dáma beszélni, van játszani kártya.
Igaz: de ezekért mennyi esztelenek
 
Egymásnak kőltséget s lármát szereztenek?
Mit ér a kártyapénz? kétséges nyereség,
 
Mit ér a báldáma? másé a feleség.

Dömötör Tekla: Magyar népszokások
(részlet)
Farsang

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata hazánkban éppúgy, mint más európai népeknél, a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.

A XVI–XVII. században falu, város és a királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor, és úgy szórakozott. Nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ben húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek s a Húsételek tréfás küzdelmét is. E tréfás küzdelmet sok európai nép megszemélyesítve adta elő. Erdélyben még századunkban is említik a szalmabábokkal eljátszott tréfás viadalt.

Farsangi álarcos alakoskodást napjainkig is találunk a magyar falvakban. Míg egyes európai népeknél a farsangi maszkok nagy tömegben, csoportosan vonulnak fel, hazánkban jobban kedvelik a kisebb álarcos csoportok játékát.


Lakatos Bence: Farsang / gyermekrajz

Lakatos Bence: Farsang / gyermekrajz

[Nosza, Laci koma, cimbalmod zendüljön, …]
Nosza, Laci koma, cimbalmod zendüljön,
Úgy, hogy a társaság füle megcsendüljön!
Verd el Rákóczinak híres áriáját!
Úgy hiszem, nem látsz itt egyet sem apácát,
Azért járjuk el hát a társaság táncát!…

Márk Attila, Nyers Norbert, Dragicsevity Roxána: Farsang / gyermekrajz

Márk Attila, Nyers Norbert, Dragicsevity Roxána: Farsang / gyermekrajz

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Farsang

Különleges szerepet játszott az ördög a téli ünnepkörben. A szarvas ördögmaskarák az erkölcsi tilalmakat semmibe vevő farsangolók nélkülözhetetlen kellékei voltak (a maszkokhoz főleg kecskeszarvat használtak, a kecskebak pedig az ördög állata volt), amiért is az egyház kíméletlen ördögűző harcot vívott a farsangi szokások ellen. Mindent, ami komolytalan és világi, amúgy is pogánynak, az ördög művének tartott, a „táncoló” farsangot meg egyenesen az ördög ünnepének. A böjtben is folytatott mulatozást a kísértő Sátán sikereként könyvelte el. Az ördög és a farsang-böjt ideje közti kapcsolat szentírási alátámasztásaként hivatkoztak Jézus megkísértésének történetére. Jézus – mint ismeretes – „mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Mt 4,2–4).

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
Karnevál herceg, avagy a halál temetése

Végigkövettük Karnevál herceg farsangi menetét, s azt hiszem, ellentmondásra nemigen kell számítanom, ha azt az első pillantásra paradoxnak mondható tételt állítom fel, hogy a karneváli menet voltaképpen halottas menet, a Halál paródiája. De nem kell ezen csodálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy Európa középkorában nemcsak az olaszok gúnyolták ki ilyen módon a halált, hanem a franciák és a németek is. Az előbbieknél született meg az ószövetségi Makkabeus testvérek táncának mintájára a „danse macabre”, az utóbbiaknál pedig a híres „Totentanz”-játékok, valamint képes- és szoborsorozatok. De amíg a német Totentanz főként a képzőművészetekre hatott termékenyítően, addig a sírásó elégetéséről szóló farsangi játék a commedia dell’arte révén voltaképpen az egész európai színművészet szülőjévé lett.


Tánc a riói karneválon (Brazília)(fotó: Konkoly-Thege
                        György)

Tánc a riói karneválon (Brazília)
(fotó: Konkoly-Thege György)

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Farsangi ünnepek a XVI–XVIII. században

Vannak azonban olyan mozzanatok, melyekre adataink nem térnek ki: így például nem történik említés az évszakok allegorikus farsangi küzdelméről. A tél és nyár küzdelmét színrevivő farsangi játékokat a környező népek s a velünk egy évezreden át egy államközösségben élt népcsoportok jó része ismeri. Ehelyett nálunk a farsang és böjt tréfás küzdelméről emlékeznek meg (a megszemélyesített farsang halálát nem tartom allegorikus évszaktemetésnek, ez nálunk sokkal inkább a kényszerű egyházi böjt beálltára utal, mint a tél halálára). Az évszakok megszemélyesített küzdelme nálunk elsősorban a kisze kivitele – villő behozatala szokásban jelentkezik virágvasárnap, bővebben tehát e szokásokról a következő fejezetben szólok.

Újabbkori farsangi szokásaink között szerepel a farsangi „sajbózás” is (tüzes karikák hajítása). Itt a szokás német eredete nyilvánvaló, a név is erre utal (sajbó: német Scheibe). Hiányoznak történeti adatainkból a farsangi tűzgyújtásra vonatkozó leírások is.

A történeti leírásokban a magyar farsang démonikus vonásai is általában kevéssé kerülnek előtérbe, bár Temesvári Pelbárt a XV. században eleget emlegeti a farsangi ördögöket, démonokat. Az adatközlők inkább az erkölcstelenségek miatt nevezik a farsangot az ördög ünnepének. Termékenységvarázslásra, agrármágiára vonatkozó mozzanatokat a modern szokásanyagban sokat találunk; a Dunántúl mai hiedelmei között is szerepel a húshagyókeddi boszorkányjárás; – a történeti adatok e területen sem árulnak el sokat. A magyar farsangra vonatkozó történeti adatokban inkább a humoros, szatirikus mozzanatok kerülnek előtérbe s olyasfajta démonikus és erotikus mozzanatok, melyek például a mohácsi délszlávok busójárásában közvetlenül és leplezetlenül jutnak kifejezésre, a magyar farsangi szokásokban halványabban jelentkeznek.

Vannak azonban a magyar farsangnak is igen archaikus jellegű alakoskodásai, játékai, melyek különösen a magyar nyelvterület keleti részein maradtak fenn. Ilyenek például a hétfalusi és moldvai csángóknak a századforduló körül még életteljes farsangi játékai, többek között a borica-tánc. Ilyennek tekinthetjük a halált és feltámadást ábrázoló állatalakoskodásokat is. Egy Szolnok-Doboka megyei leírás, melyben a tréfás lakodalom együtt szerepel különféle állatalakoskodásokkal, meglepő párhuzamot mutat balkáni farsangi maskarázással. Érdekes színszerű szokások élnek ma is még Panyolán, Szamosszegen és néhány környező községben, ahol a fonókat látogatják farsang idején a legénycsoportok. A betyárok életéből vett jelenetek mellett tréfás, rendkívül durva lakodalmas és halottas játékot is adnak elő, és megjelennek az állatalakok: a ló, a kecske, a gólya is. Sajnos a történeti források nem segítenek ezeknek az állatmaszkoknak kelet-európai összefüggései tisztázásában. De hazánk más részében is élnek még a farsangi alakoskodó szokások, állatmaszkokkal (medve, ló, kecske, gólya), leány csúfoló mozzanatokkal (ilyen például az ősrégi, tuskóhúzással egybekötött maskaralakodalom, „faházasság”).

Dömötör Tekla: A népszokások költészete
(részlet)
A rönkhúzás szövegei Rábatótfalun, 1968 farsangján

Öreg bíró szerepe az Akasztó-dombon, indulás előtt:

Tisztelt Közönség!

Községünkben az a szokás, hogy farsang táján mindig a legszebb lány megy először férjhez. De községünk legszebb lányát elrabolták és ebbe az oduba zárták (a rönkre mutat).

A falu apraja-nagyja hónapokig nyomozott az elveszett lány után, míg végre tegnap egy kéthetes csecsemő és egy kilencven éves öregasszony egyszerre megálmodták, hogy az emberrablók hova rejtették községünk szépségét.

A rablóktól egész éjszakai harc után elfoglaltuk a lány börtönét, de a börtön olyan erős, hogy onnan kiszabadítani nem tudtuk. Azért most börtönöstől elvisszük haza.

Ugyanis amíg a község legszebb lánya pártában van, a többi sem mehet férjhez. Pedig mindegyik szépnek képzeli magát, van, amelyik még szebbnek is.

Dömötör Tekla: A népszokások költészete
(részlet)

Hasonlóképpen a törökök kiűzéséhez fűzhetik farsangi alakoskodó szokások eredetét is. Ezek közül legismertebb a mohácsi délszlávok, sokácok látványos farsangi alakoskodása, az ún. busójárás.

A szokás eredetét itt is történeti mondával magyarázza a lakosság, melyet a 16. századra rögzítenek. Az elbeszélés szerint az első mohácsi álarcokat a törökök elől a nádasba rejtőző sokác férfiak készítették pudvás fából. A férfiak ruháját itt is kitömték szalmával, hogy ijesztőbbek legyenek. Ebben az öltözetben éjjel csónakon átkeltek a Dunán és rátörtek a törökökre. A törökök megrémültek az álarcos szörnyalakoktól, azt hitték az ördögök törnek rájuk és ész nélkül menekültek. Ennek az eseménynek emlékére minden évben farsang vasárnap a mohácsi sokácok faálarcot öltenek.

Jeles napok dalai
(részlet)

Kákics (Baranya).
Lajtha, 1930.

Farsang
(összeállítás)
Farsang
(összeállítás)
Jenei Gyula: Farsang
(vers)
Farsangos nóta
(hanganyag)
Zsidó farsangi köszöntő
(hanganyag)
Jenei Gyula: Farsang
(vers)
Kakuk Mátyás: Felkötjük a farsang farkát
(ismertető)
Tankó Gyula: Húshagyó keddtől húsvét másodnapjáig
(ismertető)
Kettes fogat díszszerszámmal. Farsang, Debrecen, 1984
Szvetelszky Zsuzsanna: Farsangi fogyasztás
(ismertető)

Farsangi árus(fotó: Törőcsik Kata)

Farsangi árus
(fotó: Törőcsik Kata)

Mészöly Miklós: Farsang
(részlet)

A falu sötét már, az utca üres még. Kócból most kötnek kontyot a lányok, a górék mögötti ingekbe, gatyákba zörgő kukoricaszárat tömködnek, a hegyébe kosfejet – csak a tülökszót várják.

Micsoda tánc lesz!

Megállnak a kerekszájú kútnál. Az ágason rúd himbálózik, de ők csak harangoznak vele, hogy a békákat felébresszék és kitudják, mi bölcset brekegnek.

A legidősebb így szól:

– Hallottátok a szózatot! Kilenc vénember mellett kilenc gyönyörű badár menyecske fekszik…

– Kilenc kóró helyébe kilenc eleven vesszőt teszünk! – bakkant fel a másik.

– A jégre parazsat!

– Csukott ablakfára pántlikás madarat!

– A sötétbe csillagot!

– Az erdőbe ösvényt!

– Hordócskát a csepegő alá!

– Sót a levesbe!

– Kilenc monyast a hintó elibe!

Már csak a rikkogásuk hallatszik, amint verik egymást botokkal, hogy gyerünk ám, nem szikrázik a patkó, döcög a hintó!

Reviczky Gyula: Emma/ VI. Bál után
(részlet)
A mély gyönyörtől szédülök még,
Ragad a lázas képzelet.
Melletted űlök, czifra párok
Fel és alá keringenek.
A zene szól, de hangosabban
Dobog, majd megszakad szivem.
Szeretnék sírni, mint a gyermek,
A boldogságtul, azt hiszem.
Reviczky Gyula: Egy bálkirálynénak
(részlet)
Alig nőtt ki még a rövid ruhábul
S mamája bálba viszi kegyedet.
Szive viharzik, gondolatja kábul,
Hogy valahára már nagysád lehet.
Kipirult arcczal, lázas remegéssel
Végigsuhan a márványcsarnokon;
És gyermeklelke illatárba vész el,
S ujjongva kérdi: Hát nem álmodom?...
Kosztolányi Dezső: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel
(részlet)
Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
víg hercegek ópium-gőzben
lihegtek tiltott kéjekér.
Ott volt a véres szemü Bacchus
és több méltóságos alak
verejtékezve és zokogva
a roskadt asztalok alatt.
Mind kornyikált, ivott, dülöngött,
elmélkedett magában halkan
s az asztalfőnél hosszú frakkban
ott ült az ördög.
Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben
(részlet)
Február
A farsang dícsérete
Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,
egymásra torlik két fura menet,
megállnak és hosszú farkasszemet
néznek, zászlójukat kissé lehajtván.
Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,
gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,
a másik csapat maskarába varrt fán
ördögfejet visz, táncol és nevet.
Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,
bűnbánon látja angyalok karát
s szemét lehúnyja méla áhitattal;
míg a zarándokfő, egy vén barát,
szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,
idézi antik istenek nyarát.
Nagy László: Farsangi ének
(részlet)
Verőfényes tócsák tükre szélén
 
táncba kezd a diáklány,
fias anyák sugárban és sárban
 
járnak, szájuk halovány.
Felettük a nappali hold úszik,
 
fánktészta az, nyersfehér.
Sistergő ég süsse bár pirosra,
 
ember abból sose kér.
Jeles napok dalai
(részlet)

4. Gyerekekre marok vessző,
5. A lányoknak gyöngykoszorú,
6. Menyecskéknek végig fátyol,
7. A konkojját letiporjuk,
8. A buzáját fölemeljük,
9. Itt is adnak, amit adnak,


agyigó, agyigó,
fassang, fassang!
(Ahol nem adnak): Pocik egye kovásztokot, geriny egye tyukotokot!
Menyhe (Nyitra).
Kodály, 1913.
Jeles napok dalai
(részlet)

Menyhe (Nyitra).
Kodály, 1913.
Ady Endre: Farsang a Duna-tájon
(részlet)
Brahma, Jézus, Allah, Mózes
S az egész szentséges holmi
Lepotyogtak a Sionról
És eljöttek Hunniába farsangolni.
A Tátra is csörgő sapkát
Csapott, ime, vén fejére
S a külön magyar Teremtő
Pojácának kiöltözve áll az élre.
Ady Endre: Farsangi dal
(részlet)
Szép úri nép, didergő itt a fény,
Szükség van itt vidám harangozóra...
Lecsúszott vén napunk az ég ivén:
Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,
Édes, pogány, vidám farsangi óra...
Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,
A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének,
A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,
Nagy Pán sípjában ez vala az élet
S azóta él a vers és száll az ének...
Jékely Zoltán: Haláltánc, 1944
(részlet)
[Nocturno]
Kidalolatlan bánattal szívében
zökkenti sírját Salamon cigány,
kikel likas csákóval a fejében,
s rázendít ő is szaporán.
(Hull az élet hímpora,
járjad te is, cimbora.)
S akinek csontja ott lóg már a martba
s a sírköve is horpadt házküszöb,
elődöcög ősz dédapám, a varga,
s lábszárát verve a markába köp.
(Éljen, aki meg nem holt,
járd a kutyakopogót!)
Illyés Gyula: Farsang
(részlet)
Örömmel, vígsággal, reménnyel
duzzadó léggömb odafent
a téli éjben s kosarában
mi a kis házban idelent;
a kis házban, hol harmadnapja
a konyha és a két szoba
félfalunak volt etető-
itató paradicsoma;
mérföldre szállott hivogatva
a káposzta, a bor szaga –
körül a fákat is belepte
a kiváncsiskodók raja.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal