Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
EÖTVÖS LORÁND (1848 – 1919) 1888. november 12-én felolvasta a Magyar Tudományos
Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának ülésén a Vizsgálatok agravitáció jelenségeinek körében című
értekezését. Ez volt első közlése a földi nehézségi (gravitációs) erőtér
megismerésére, felderítésére vonatkozó kutatásairól. Ezzel a bejelentéssel
indította el élete végéig tartó, korszakos jelentőségű kísérleteinek és
tanulmányainak sorát.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és
természettudományokban, 1988)
Az emberi tudás könyvében bizonyára nincsen fényesebb lap, mint az, a melyre Galilei mechanikája és Newton gravitáczió-elmélete van följegyezve. Ha ezt a lapot elolvassuk, az eredmények nagyszerűségénél, az egész rendszernek részarányos művészi felépítésénél még inkább bámulatra ragad és még többre tanít az az elfogulatlan itélet, mely a gondolatmenetnek minden állítását valódi
értékében tünteti fel és mely, bár lépten-nyomon tudásunk korlátoltságára int, tudásvágyunknak mégis megnyugvást szerez az által, hogy legalább számot ad arról, mennyire közelítettük meg az igazságot. A természettudományoknak nincsen más ilyen fényes lapjok; vannak ugyan meglepőbb kisérleti eredményei, vakmerőbb következtetései és pontosabb mérései, de nem jött még el a mester,
ki azokból olyan egészet tudott volna alkotni, mint a milyen naprendszerünk mechanikája.
Érdeklődését most már jóformán kizárólagosan egy másik, de ismert törvényű erő: a gravitáció és a hasonló törvénynek hódoló erő, a mágnességi erő kötötte le. A gravitáció és a mágnességi erő problémáitól nem voltak képesek elvonni őt a mult század végén és a jelen század elején ismertté lett nagy fizikai felfedezések és elméletek sem. Így a RÖNTGEN-sugarak, a rádióaktivitás, az
elektro-optikai jelenségek, a quantum-elmélet, a relativitás elmélete; ezeket és az eredményeiket mind tudomásul vette ugyan, de ezeknek ő csak érdeklődő szemlélője volt és nem foglalkozott velük érdemlegesen.
A gravitációra és a mágnességre vonatkozó vizsgálatai során, amelyekkel körülbelül harminc esztendeig foglalkozott, báró EÖTVÖS LORÁND idetartozó eszközeinek érzékenységét és biztosságát folytonos kísérletezéssel annyira fokozta és annyiféle új eszközt szerkesztett, hogy a földi tömegmennyiségek között működő aránylag csekély vonzási erő jóformán kézzelfoghatóvá lett és ezzel
olyan feladatok megoldására vállalkozhatott, melyek kényességüknél fogva ezelőtt megközelíthetetlennek látszottak. A három évtizeden át végzett szakadatlan munkájának eredménye egyrészt a Föld alakjára és belső szerkezetének felismerésére vonatkozik; ő ez új kutatások szabályszerű irányát, és a messze jövőre szóló feladatait jelölte ki, amely feladatok végrehajtására ő maga
hazánk egyes területeinek rendszeres átkutatásával klasszikus példát adott.