JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. augusztus 21.Névnap: Sámuel, Hajnalka
    
 
Hónapok
AUGUSZTUS 7. – BELLA ISTVÁN SZÜLETÉSNAPJA – 1940
 
Bella IstvánForrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Bella István
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

BELLA ISTVÁN (Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.):

Gyermekkora színhelye, s a majdani költő élményeinek első forrásvidéke a Fejér megyei Sárkeresztúr, ahol édesapja tanító volt. A gyermekkori idill azonban csakhamar véget ért, hiszen idősebb Bella István karpaszományos tizedesként vonult be a második világháborúban, és kisújszállási hadifogságba esése után, 1944 novemberét követően meghalt. Halálának körülményei bizonytalanok. Költőnk jelentős versei közé tartozik a Halotti beszéd, amely e korai tragikus élménynek is tükröződése. Az apa hiánya mindmáig elkíséri Bella Istvánt, ám édesanyján kívül a sors melléje rendelt több nagyszerű embert. Közöttük pl. Tanka Jánost, a költőt és tanítót, aki sokat segített az ifjún.

Még csak 14 éves, amikor Hazafelé című verse megjelenik a Fejér megyei napilapban. Középiskolás éveit a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban tölti. Ebben az időben a család nehéz körülmények között él, az anya betanított munkás, s az ő fizetése meg a nagymama özvegyi nyugdíja a szerény megélhetés alapja. Már a sárkeresztúri iskolában a fiatal fiú kezébe kerül az Irodalmi Újság, a Csillag és az Új Hang, tehát igen korán olvassa az irodalmi sajtót. A gimnáziumban egyre inkább elmélyül érdeklődése. Elérkezik 1956, s a forradalom történései megragadják. Verset is ír, de – szerencséjére – nem közlik. Részt vesz több megmozdulásban, például a megyeszékhelyhez közeli Csórra élelmiszert és ruhát visz, és gyűjt a Pesten küzdőknek.

Először nem veszik föl az egyetemre, s csak 1959-ben kezdheti meg tanulmányait az ELTE magyar-könyvtár szakán. Közben 1961–62-ben Bokodon volt népművelő. 1964-ben államvizsga előtt abbahagyta az egyetemet, könyvtáros lett a jogi karon. Egyre közelebb kerül az irodalmi élethez, a 60-as évek közepén része van a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit közli az Új Írás és a Napjaink, s csakhamar kialakul az a szellemi közeg, amely a „Hetek” néven lesz ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Az ő számukra a József Attila-i hagyomány éppoly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett Illyés Gyula, majd Nagy László vagy Juhász Ferenc lírája. Közöttük Bella István költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.

1971 és 1977 között üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s közben a Papíripari Vállalat népművelője, később könyvtáros is a Ganz-Mávagnál, a 90-es években főszerkesztő a székesfehérvári Városi Televíziónál. Hosszú időt töltött az Élet és Irodalom szerkesztőségében (1978–91), tagja volt az Árgus című folyóirat szerkesztőségének valamint munkatársa a Magyar Naplónak. A rendszerváltás után pedig a Beza Bt. keretein belül könyvkiadással is foglalkozik.

Első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelenik meg. Ebben már fölfedezhetők az imént hangsúlyozott minőségek, persze még a falusi gyerekkor alaprétegei, az árvaság és a nehéz sors dominálnak elsősorban. S aztán sorjáznak kötetei, bár vannak a pályán „üresjáratok”, már ami a publikációk rendszerességét illeti. És vannak különösen emlékezetes versei, a már jelzetteken kívül pl. a Sárkeresztúriének, a Testamentom, a Szeretkezéseink, az Önarckép vagy az Igék és igák. Nyelvteremtő erő, játékosság, érzékletes képrendszer; az élményleírás és a meditáció kettőssége jellemzi már korai verseit is. Szeretkezéseink című versében a szerelemben az élet rendező elvét láttatja. Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelennek meg benne. Az alkat, a harmóniaigény azonban a zenei, mívesebb forma vonzáskörében tartja. Kedveli az archaizmusokat, a folklórt, az önfeledt szójátékokat, az alliterációkat, a rokon hangzású szavakat. A nyelvnek mágikus erőt tulajdonít. Az Emberi délkörön (1982) című kötetének Tudsz-e még világul? című verse a Kalevalára emlékeztet. Különös színt képviselnek pályáján a gyermekversek: A zöld pizsamabéka (1979), ÁniMáni naptára (1985), a különféle, zenéhez kötődő művek, legfőképpen talán a Margit-passió. Ugyancsak fontos része az életműnek a műfordítás, különösen a finnugor népek folklórjának közvetítése és a lengyel irodalom több alakjának szolgálata (1968-70-ben műfordítói ösztöndíjjal Lengyelországban élt).

Az MMA tagja (1994). Díjai: József Attila- (1970, 1986), Déry Tibor- (1988), Az Év Könyve- (1988), M. Művészetért (1992), Horizont- (1996), Kossuth-díj (2001).

Bella István: A gyerekkor tájai
(részlet)
Dél, aranyeső, nyugalom.
A világnak most semmi dolga.
A rakoncátlan riadalom
cseresznyézni bebú a lombba.
Fény villan, fecskevillogás.
Fölvirít glottgatyája foltja.
Tömött nyarakat markolász,
ingét begyes duzzadtra rakja.
Bella István: Hasonlatok
(részlet)
Mint Krisztus sebébe Tamás ujja,
mállad a tükörbe a fény.
Mélyül, mintha rög-kútba hullna,
vagy a világűrbe hatolna,
és mégis, még meg se karistolja
se odaát, se a felszínén.
Játszik visszáján és színén,
búzaszem-pupilla peremén,
világűr-kútkáván az én.
Bella István művei a Digitális Irodalmi Akadémiában
Bella István
(összeállítás)
Bella István: Tudsz-e még világul?
(részlet)
Anyám, édesanyám,
fölnevelő dajkám,
földnevelő dajkám,
az éj közepéből
véled hogy is szóljak?
Ha virágul szólok,
csak virágod érti,
ha levélül szólok,
lengő lombod érti;
szólhatnék mezőül,
csak a fű figyelmez,
égi legelőül,
csak eső, földpára,
s a füvező tenger,
meg a napnyüves hó,
s az a fönnen járó
űrlegelő csillag.
Bella István: Önarckép
(részlet)
Apám elúszott észrevétlen,
nyújtott testtel, mint a szarvasok,
átszökkent a nagy tétlenségen,
s az idő fenyvesébe futott.
Anyám itt van még, mind fehérebb,
begyolcsozza a bánatot,
s az elmúlással beszélget,
mint a megháborodott.
Én, az öklömnyi gyerekember,
kettőjük közt ágaskodom.
Anyám veszekszik szép szememmel,
apám dörömböl hátamon.
Bella István: A föld sebére
Tank!
A vetésbe beletaposhatsz,
hiába hiszed, hogy nyomot hagysz,
addig élsz, míg a vetés vérzik,
míg az a seb föl-fölfakad:
halálod a kalász túléli,
benő a seb, benöveszti,
behegeszti a búzamag.
Bella István: Halotti beszéd
(részlet)
Egyik lábunk Északnak menjen,
másik lábunk Delelő Délnek,
Balsors-véres-kard kezünket
nyargaltassuk kopjás Keletnek.
Koponyánkat, Gellért hordóját,
gurgassuk keresztes Nyugatnak.
Nincs zöld, hol ne füvelltünk volna,
föld, hol ne röglöttünk volna,
ég, hol páránk ne egesedne,
ág, hol porunk ne leveledne,
eleven ekékkel a tengert
szántottuk sírokkal a tengert,
fölszántottuk sírral a földet,
eleven sírokkal a földet,
s vetettünk bele élő embert,
búzaunokát, rozsszüléket,
arattunk láncot, láncos lángot,
üszög-időt, pipacs-igéket.
Bella István: Önéletrajz, 1996
(részlet)
Ötvenhat éves vagyok.
1956-ban,
születésem után születtem.
Utána életfogytiglani
életvesztésre ítéltek.
Ebből lenyomtam
harmincvalahány évet.
Azóta szabadlábon vagyok.
De nem tudok mit kezdeni magammal.
Hiányoznak a falak, a rácsok,
a „bebádogozott” ablakok.
Az édes cirklit se pótolják
a kívül és bennem kémlelő csillagok.
Még szerencse, hogy néha-néha,
egy-egy smasszer, foglár
szembejön velem az utcán,
s fő-főmercédeszén olykor
maga a főbíra is el-elsuhog.
Bella István: A zöld pizsamabéka
(részlet)
A zöld pizsamabéka
egy paplanban lakik,
s akármi fura, néha
mindent bepaplanít.
Ilyenkor zöld a párna
és zöld a lepedő,
zöld lesz a kék, a sárga,
s a fehér is zöldellő.
A zöld pizsamabéka,
ha alszik, csupa sás
a sötét is, kikél a
zöldpuha szuszogás,
bicikliküllők árnya
forog a falakon,
mintha a nap hintálna
a tükrös habokon.
Bella István: És szólt a szó
(részlet)
És szólt a hegy:
– Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?
És szólt a Nap:
– Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?
Bella István: Mióta Isten
Király László: Árva várva
Bella István: Igék és igák
(részlet)
vissza a létnek szólani
hogy nem igazság oszlani
húsfüstként elrózsállani
füstrózsaként elmállani
a kéznek: a muszáj-hordani-
-béklyót szétroppantani
kell-templomot lerontani
nem tűrni föltoronylani
a lábnak: el kell hordani
s harmadnap fölállítani
a kardnak: ne legyen szolgai
szerszámmá szabadítani
a szájnak: szabad szólani
szabad szavakkal szállani
szabad szívekként szállani
szabad madárnak látszani
Csak bongani csapongani
harang szavaként szólani
borzongani borongani
mit is akartam mondani
mindent magammá mondani
magamat mindenné mondani
mindenkivé kimondani
elmondani kimondani
Bella István: Szeretkezéseink
(részlet)
Mit csináltál velem, hogy szemöldököd,
mint bilincs kattan szemeim fölött?
Láncból vagy, drága, s lánccal ölelkezel,
hogy csörömpöl ruhád, ha vetkezel?
Bella István: Testamentom
(részlet)
Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek,
se lángpernye a vers, az ember, ha magyar,
ne legyen világ korma, se lucska a létnek,
mit az idő a világ méhéből kikapar,
soha ne zengjen más-ajkon szerzetesének,
a föld fölött, mely ápol s eltakar:
Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk,
isa pur és homu vogymuk.


Meghalt Bella István
Bella István: Székely Dózsa György imája
(részlet)
Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.
Szögezzétek csak ki Budavár kapujára
és Pestre két karom, kard és kenyér az ott,
Gyulafehérvárra s Váradra két lábam,
Szegedre koponyám – a jövő én vagyok.
Írmagunk se marad, te vaksi toportyán,
ordas Werbőczy, te és te, gyihos gyaur,
Szapolyai János, ha ránk tör az oszmán,
s nem nől ki a karom a vér és mész alól.
Bella István: Arccal a földnek
(részlet)
Arccal a földnek, ahogy éltem,
élek, élő, a föld alatt,
fekete kátránypapír-éjben,
hol nem megy le, s nem kel fel a nap,
mert ragyog örökkön örökké
földdel teli szívem helyén
napvilág-hallhatatlan rögökké
fényesedett ember-remény,
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal